HIRDETÉS
A román nyugdíjrendszer nagyjából úgy működik, mint minden ebben az országban, azaz rosszul. Nem véletlen, hogy az éppen hatalmon levő bukaresti kormányok időről időre nekiveselkednek a sokat hangoztatott nagy nyugdíjreformnak, amit egyféle mézesmadzagként húznak el az idősebb nemzedékek orra előtt. Ha hinni lehetne a témában elhangzott tengernyi ígéretnek, a nagy átalakításból mindenki nyerne, beleértve az államkasszát is, amely hosszú évek óta évi több milliárd euró hitelből fedezi a nyugdíjpénztár növekvő hiányát.
Csakhogy
a szakemberek már régóta figyelmeztetnek, hogy a politikusok által meglebegtetett csodarecept nem létezik. Valójában nincs olyan megoldás, amivel mindenki jól jár.
A történet kiúttalansága eleve azzal kezdődik, hogy a nem járulékfizetésre alapozó különleges nyugdíjak rendszeréhez nem lehet hozzányúlni. A katonák, a volt szekustisztek, milicisták, mai rendőrök, csendőrök, ügyészek, bírók és az egyéb kiváltságos népség nyugdíja messze meghaladja a „pórnép” időskori járandóságát. Mivel az Alkotmánybíróság emberállománya is a kiváltságosok kategóriájába tartozik, az állam az államban működő csúcsszerv minden nyugdíjcsökkentő kísérletet elkaszál. (Romániai sajátosság, hogy a katonaság kötelékében dolgozók aktív szolgálatuk során nem fizetnek a nyugdíjalapba, de a többi kivételezett kategória is jóval többet kap nyugdíjként, mint amivel alkalmazottként hozzájárult a közteherviseléshez.)
Ez az anomália azonban egy a sok közül, amely lehetetlenné teszi a romániai nyugdíjrendszer valódi reformját.
A rendszerváltás óta egymást követő kormányok legtöbbször választási fogásként nyújtottak elképesztő kedvezményeket bizonyos társadalmi csoportoknak,
innentől fogva nehéz olyan modus vivendit találni, ami legalább az igazság látszatát tükrözné.
A legújabb próbálkozással kapcsolatban valószínűleg igaz az ellenzék állítása, hogy a bukaresti kormány brüsszeli nyomásra akarja megemelni a nyugdíjkorhatárt, hogy még pár évtizedig fenntartható legyen a mai kifizetési rendszer. Ahhoz nem fér kétség, hogy az egyre kevesebb gyerek egyre kevesebb aktív munkavállalót jelent, a nyugdíjasok számának folyamatos növekedése pedig egyenesen arányos lesz a nyugdíjak lefaragásával. Az úgynevezett jóléti társadalmak rákfenéje ez, amit Nyugat-Európában masszív bevándorlással próbálnak orvosolni, miközben a már meglévő gondok mellé sok újat hoznak létre. Szemben az Európában kisebbségben levő magyar vagy lengyel modellel, ahol masszív családtámogatási csomaggal igyekeznek serkenteni a születések számát.
Európában olyan konzervatív elképzelések is vannak, hogy a nyugdíjrendszert hosszabb távon össze kell kapcsolni a felnevelt gyerekek számával.
Vagyis aki munkahely mellett több gyereket nevel fel aktív élete során, több nyugdíjra jogosult. Ezt az elképzelést egyelőre lehurrogja a liberális közgondolkodás, de a nyugdíjrendszerek növekvő gondjai miatt előbb-utóbb ezek az elképzelések is napirendre kerülnek.
A román kormány tűzoltómegoldásokban gondolkodik, miközben az embereknek ábrándokat árul, hogy a nyugdíjátszámítással mindenki jól jár. Ami azért sem igaz, mert a feneketlen zsákként működő kifizetések rostáján csak a kisnyugdíjasok akadnak fenn, akik a jövőben is éppen olyan nyomorúságosan fognak élni, mint eddig.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
