Csak az egyen, akinek sok pénze van?

A húsvét előtti bevásárlások idején kisebb csődület verődött össze az egyik kolozsvári áruház húsrészlege előtt, ahol egy nyugdíjas férfi magából kikelve perlekedett az elárusítóval, hogyan kérhetnek 60 lejt egy kilogramm bárányhúsért. ,,Mégsem őzgidát kínálnak ilyen áron?!” – méltatlankodott az idős férfi, aki szerint évtizedek óta ez az első alkalom, hogy húsvétra nem tud bárányhúst vásárolni.   
Az üzletben nem ő volt az egyedüli a gondjával.

Az emberek megnézték a tálcákra csomagolt bárányhúsadagokat, és mindenki továbblépett. A tavalyi ár duplájáért kínált húsvéti ínyencségből kevesen vásároltak.

Aki abban reménykedett, hogy húsvét előestéjén vagy az ünnep után olcsóbb lesz a bárányhús, csalódnia kellett. A jelenségnek egyszerű a magyarázata: az előző évekhez képest a gazdák jóval kevesebb bárányt értékesítettek, annyira csábító árajánlatokat kaptak a közel-keleti arab országok képviselőitől. A kivitelre dolgozó ügynökök sorra járják a legeldugottabb falvakat is, hogy élősúlykilogrammonként húsz lej fölötti árat kínáljanak a gazdáknak. A juhtartók így már nem érdekeltek abban, hogy vágópontokért kilincseljenek az állategészségügyi hatóságnál és bárányhússal piacoljanak. Az idei bárányfelvásárlási ár a pár évvel ezelőttinek legalább a négyszerese, így könnyű átlátni a váratlan árrobbanás hátterét.   
Mondhatnánk legyintve: a bárányhús mifelénk húsvéti különlegességnek számít, így nélküle is elboldogul az átlagfogyasztó. Drasztikus árdrágulása azonban nem egyedi jelenség a hazai piacon, sőt!

Jelzésértékű, hogy a gyors iramban élénkülő nemzetközi élelmiszer-keresletnek hatalmas árfelhajtó ereje van.

Hiába termelünk elegendő kenyérgabonát, napraforgómagot, csirke- vagy bárányhúst, mert ami kivihető az országból, azt ki is viszik. A gazdag arab országok a még elérhető élelmiszerpiacokról szereznek be gyors iramban és egyre növekvő áron, hogy idejében kivédjék az ukrán és az orosz élelmiszer-kivitel miatt keletkező hiányt. Ennek az egyik előjele a hirtelen megugrott bárányár. De aki rendszeresen jár élelmiszerüzletekbe, az tisztában van azzal, hogy minden más húsfajtának is elszabadult az ára. A kereskedelemben hiába lesz elegendő élelmiszer – ahogyan azt a romániai hatóságok ígérik –, mert a kiskeresetűek és a nyugdíjasok egyre kevesebbet tudnak vásárolni, az emberek többségének a bére pedig a napi megélhetésre megy el. Ha egyáltalán elegendő lesz.
A hazai élelmiszer-forgalmazás hangadói közben óvva intik a kormányt attól, hogy ügyviteli intézkedésekkel, netán árszabályozással lépjen közbe. A román kormány hallgat rájuk, és úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy csak az fog enni, akinek van elegendő pénze. Akinek nincs, az magára vessen. Előbb-utóbb erre is sor kerül, hiszen immár havonta nőnek kétszámjegyű összeggel az élelmiszerárak.
A búza árának jelentős emelkedésével a belföldi piac árszabályozása érdekében több országban is bevezették az exportkorlátozást. Magyarországon a kenyérgabona kivitelének átmeneti tilalma 15–20 százalékkal    mérsékelte a belföldi gabonaárakat, amelyek meglátszanak a liszt és a kenyér árában is. Ezek az intézkedések nem ördögtől valók: egy ország jövője nem arról szól, hogy az élelmiszer-kivitellel foglalkozók hatalmas felárral adjanak túl az ország élelmiszerkészletein, utána pedig a kormány dolga, hogyan orvosolja a bajt.   

Romániában nincs életképes terv az élelmiszerárak kordában tartására.

A kivitel korlátozásáról szó sincs, a mezőgazdaságnak juttatott támogatás pedig a valódi szükségletekhez képest aprópénz. Abban igaza lehet a mezőgazdasági miniszternek, hogy élelmiszerből így sem lesz hiány, mert az Európai Unió tagja vagyunk. Azt viszont elfelejtette hozzátenni, hogy az emberek úgy fogják bámulni az üzletek polcain az árut, mint húsvétkor a megfizethetetlen bárányhúst.