A sztálinista idők szele újra belengi Romániát. A nép akarata – ahogyan minden normális demokráciában – itt már régen nem érvényesül, a kinevezéseknek semmi közük a kompetenciához, baráti alapon és érdekek mentén történik minden.
A régi-új tanügyminiszter, Ecaterina Andronescu legalább húsz éve mérgezi ötleteivel a közéletet, ugyanakkor érthetetlen módon negyedszer (!) tölti be ezt a tisztséget. Nem tehetek róla, de gyakran van olyan érzésem, hogy a hatalmon lévő szocdemek mindent megtesznek, hogy a köztük fellelhető leginkompetensebb egyéneket nevezzék vezető pozíciókba. A miniszterelnök asszony semmiben sem különbözik „neves tudós” elődjétől, a világhírű kémikustól. Az igazságügyi miniszter egy kisebb kaliberű Emil Bobura hasonlít, aki annak idején esztergályosként feküdt le és miniszterként ébredt – legalábbis ami a karakterét illeti. (Szerencsére a mai fiatalok nem tudják, kik voltak e történelmi figurák, és mit tettek a romániai életszínvonal emeléséért). Mindez semmi ahhoz képest, hogy a napokban tett egyik nyilatkozatában a tanügyminiszter Istenhez hasonlította magát, mondván: „azt hiszem, van annyi erőm és akaratom, mint a Teremtőnek, hogy valami többletet hozzak a tanügybe, és növeljem annak minőségét”.
Nem kevés bőrnek kell lennie az ember képén, hogy ilyen kijelentéseket tegyen. Főleg ha tudjuk, hogy eddigi intézkedései katasztrófát okoztak a tanügyben. És akkor ugyanazt a figurát, aki minden eddigi alkalomkor csődöt mondott, megint a tanügy nyakára küldték. Andronescut a valódi szakemberek a román oktatás sírásójának tartják.
Íme, milyen „eredményekkel” dicsekedhet a román tanügy az utóbbi években, köszönhetően többek között neki is: Románia az utolsó helyeket foglalja el Európában a PISA-teszteknél, a diákok negyven százaléka funkcionális analfabéta, a munkapiacon nincsenek szakemberek. Ez utóbbi ténylegesen Andronescu lelkén szárad, hiszen ő volt az, aki néhány évvel ezelőtti minisztersége idején felszámolta a szakiskolákat. Nem mellékesen: Németországban a diákok 70 százaléka szakiskolákban tanul. Milyen az ő gazdaságuk, és milyen a román? Aztán fele a diákoknak elbukik a vizsgákon, hatalmas az iskolaelhagyás, a tanulmányok abbahagyásának aránya, a valamirevaló fiatalok pedig külföldi egyetemeken folytatják tanulmányaikat.
Mit is akar még a tanügyminiszter? Például lecsökkenteni az órák számát. Ami helyes, ha a diákok érdekeit vesszük figyelembe, ám ehhez az intézkedéshez semmiféle előtanulmányt nem végeztek, senki nem mérte fel ennek következményeit. De azt is elhatározta, hogy nemsokára minden osztályban lesz egy intelligens tábla, és a gyerekeknek a padján ott lesz a laptop. Milyen pénzből? – kérdezhetjük naivan. A kevesebb órát több külön foglalkozással pótolná, de itt sem derül ki, hogyan fizetik meg a pluszmunkát felvállaló tanárokat. És az sem mellékes – ahogyan erre már sokan figyelmeztettek –, hogy az óraszámok csökkenése valószínűleg elbocsátásokkal járna. Ahogyan az egészségügyben a legjobb orvosok, nemsokára a legjobb tanárok is a kivándorlás útját választják.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.