Az Európai Unió soron következő, hathónapos elnökségére készülő Romániában régóta nem volt ennyire kiéleződött harc a különböző politikai táborok között. A belpolitikai helyzet jobban hasonlít egy háborús övezethez, mint egy európai uniós tagország hétköznapjaihoz. Igaz, nem fegyverek ropognak, de szinte olyan hatása van az ország fejlődésére, mintha valódi háború folyna.
E bozótharcban nehéz eligazodnia a gyanútlan szemlélőnek, itt ugyanis nem a mesebeli jó és rossz küzdelmét látjuk. Felszínes lenne úgy beállítani a történteket, hogy az európaiság, a korrupcióellenes harc és a jogállamiság bajnokaként tetszelgő államelnök, Klaus Johannis és tábora a korrupt szociáldemokrata kormányzás ámokfutását próbálja megállítani. Az is illúzió, hogy amennyiben sikerülne a mai kormányoldalt megbuktatni, Romániában beköszöntene a Kánaán. Akik egyre szélesebb körben népszerűsítik e forgatókönyvet, arról feledkeznek meg, hogy az ország már átélte a politikai váltógazdálkodást. És sokan nem emlékszünk, hogy a mai liberális ellenzék mitől lett volna jobb a kormányzás ideje alatt.
Kormányoktól függetlenül Románia az elmúlt száz évben a Balkán oszlopos tagja maradt annak minden negatív következményével együtt. A szász származású, de a tipikus köpönyegforgató román politikus minden ismérvét magán hordozó Klaus Johannis szirénhangja semmivel sem cseng szebben, mint a mai ellenzék többi vezéralakjának a csatakiáltása, akik éppen azon dolgoznak, hogy átvegyék a hatalmat. Ha belegondolok, hogy a törpepártját (meg)vezető Traian Băsescu volt román államfő – aki pár éve még kedélyesen koccintgatott a székelyekkel – ma olyan fasisztoid kicsengésű, magyarellenes szövegeket mond, hogy azt az egykori nagyromániás Corneliu Vadim Tudor pártelnök is megirigyelné, akkor nincsenek illúzióim afelől: az erdélyi magyarságnak semmi jobbat nem hozna egy kormányváltás.
Nehéz tehát e politikai káoszban eligazodni, és a román politikum észjárásán elindulva még nehezebb valamiféle fogódzót találni az ország megbízható fejlődéséhez. A gazdasági növekedésről szóló statisztikai adatok mögött az emberek legtöbbször nem látnak semmit, vagy csak olyan enyhe változást, amelynek jótékony hatásait egyre kevesebben hajlandóak kivárni. A Nyugat felé történő kiáramlást még inkább serkenti a politikai harcok mögötti kilátástalanság érzete, ami még azokat az apró, de biztató jeleket is lenullázza, ami a jövőbe vetett hitre alapozva itthon tartaná az éppen távozásra készülők derékhadát.
Az összeesküvés-elméleteket kedvelők szerint annyira mégsem lehet korlátolt a mai román politikai osztály, hogy e cirkuszt önerőből, külső segítség nélkül „menedzselje”. Mint ahogyan a világ számos táján idegen érdekek miatt omlanak össze békésnek hitt társadalmak és országok, sejthető, hogy Románia esetében sem idehaza kell keresni a felfordulást levezénylő „karmestereket”.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.