A nyári trendek alapján kijelenthető, hogy Erdélyben tombol a turizmus. Megbízható régiós statisztikák ugyan nincsenek, de turizmussal foglalkozó szakemberek, falusi vagy éppen nagyvárosi vendéglátók visszajelzései alapján tudjuk, hogy évről évre egyre többen érkeznek külföldről, illetve az ország más részeiből. A különböző székelyföldi táborok zömében magyarországi és erdélyi magyarokat vonzanak, az Erdély nagyvárosaiban szárba szökő zenei fesztiválok pedig Európa-szerte érdeklődésre tartanak számot. Elég, ha a kolozsvári Untold fesztivált említem, ahova tízezrek érkeznek külföldről, és jó előre elkelt már minden hivatalosan jegyzett, de feketén kiadott szálláshely is. Aki városnapokra vagy fesztiválokra látogat hozzánk, az már a környéken is szétnéz, meglátogatja a hely nevezetességeit, megkóstolja az erdélyi gasztronómia kínálatát, azaz igazi turistának akarja érezni magát. Magyarán, szinte a semmiből nő ki a szemünk előtt egy jobb sorsra érdemes ágazat úgy, hogy közben szinte senki nem veszi komolyan, fejlesztésére nem építenek stratégiát. Ha jön a turista, akkor itt van, ha nem, a hatóságoknak úgy is jó – körülbelül ez a helyzet.
Sokan és sokszor leírták már, hogy természeti és kulturális adottságait tekintve Erdély Európa második Svájca lehetne. Lehetne, ha a román hatóságok engednék. De rengeteg adattal igazolható, hogy nem engedik. Ha csak az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak immár a végtelenbe nyúló halogatását nézzük, egyértelmű, hogy Bukarestnek semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a Kolozsvár és Budapest közötti bő négyszáz kilométeres távot gépkocsival jó tempóban három és fél óra alatt meg lehessen tenni. Számukra ez azért sem jó, mert Kolozsvár és több erdélyi város elhúzna a regáti kullogók mögött, ami talán a regionalisták és a helyi lokálpatrióták malmára hajtaná a vizet.
Marad tehát az infrastruktúrafejlesztés nélküli héjrupp, amikor helyi forrásokból próbálják egy-egy régió arculatát úgy kozmetikázni, hogy első látszatra eléggé vonzó legyen az ide érkező turista számára. Ami önmagában nem rossz, de hiú ábránd arra számítani, hogy komoly befektetések nélkül pótolható a korszerű műút- és vasúthálózat hiánya.
Ha a romániai hatóságok kicsit is figyelnének a változó európai turisztikai trendekre, ahol a nyugati terrorizmusveszély miatt egyre inkább felértékelődik Kelet-Európa szerepe – és benne a hazai turizmusé –, rögtön más megvilágításba kerülne a szervezett hazai vendéglátás. Amíg erre bukaresti szinten fogékonyság lesz, marad a helyi kezdeményezés. Igaz, ezen a téren is még nagyon sok a tennivaló.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.