HIRDETÉS
Sokan és sokféleképpen értékelik az idei érettségi eredményeket. Az erdélyi magyar sajtóban és közösségi oldalakon megszólalnak pedagógusok, diákok, szülők, politikusok és szakmai egyesületek képviselői egyaránt. De hasonló vita bontakozik ki országos szinten is – immár évről évre ismétlődve –, hiszen a több mint 30 százalékos bukási arányt nem sikerült csökkenteni. Mondhatnánk persze, hogy az idei, mintegy 70 százalékos érettségi sikerarány sokkal jobb, mint évekkel korábban, a kamerával megfigyelt érettségi rendszer bevezetésekor született ötven százalék körüli átmenők aránya. De ez aligha boldogítja azokat a gyerekeket és szüleiket, akik idén megbuktak. Ráadásul az erdélyi magyar fiatalok körében ez az arány öt százalékkal rosszabb.
A Magyar Szülők Szövetsége érettségi-válságstábot hozott létre, de a legtöbb iskolában líceumi szinten is keresik a megoldás kulcsát. Úgy tűnik azonban, hasztalanul. Mert a megoldás nem Erdélyben, hanem a bukaresti szakminisztériumban és a törvényhozás két házában rejlik. Pontosabban annak az átfogó tanügyi reformnak az elmaradásában kell ezt keresni, amely miatt rossz úton halad a közoktatás. Magyar szempontból elsősorban a román nyelv oktatása a gyenge láncszem, mert érettségin a magyar diákok több mint fele ebből bukik meg. Országos szinten pedig a szakoktatás, a szakmunkásképzés hiánya, illetve csapnivalóan gyenge működése miatt a diákok többsége akkor is líceumba iratkozik, ha a képességvizsgán elért eredménye erre nem jogosítja fel. Vagyis a rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek meg, hogy azt csak bukdácsoló diákokkal lehet feltölteni. Aki kilencedikbe 3, 4, 5 vagy 6-os képességvizsga-jeggyel érkezik, annak nagy valószínűséggel négy év múlva sem lesznek jobb eredményei.
Nagy kérdés, hogy a román közoktatási rendszer miért tol mindenkit az érettségi irányába? Ennek okait a 90-es és a 2000-es évekbe visszanyúlóan kell keresnünk. Akkor virágzott ugyanis a rendszerváltás utáni legnagyobb oktatási szélhámosságként eladott magánegyetemek időszaka, amelyek diplomagyárként működtek. A korábbi oktatási miniszterek – beleértve a mostani minisztert, Ecaterina Andronescut is – ennek az egyetemei hálózatnak rendelték alá a teljes középiskolai oktatást. Tudatosan építették le az 1989 előtti évekből átöröklött szakiskolai képzést, és helyette érettségi diplomát gyártó hatalmas középiskolai hálózatot fejlesztettek ki. Andronescu most hiába akar visszatáncolni, mert az általa korábban létrehozott oktatási rendszer – a hatalmasra felduzzasztott líceumi tanári gárda – a változás legnagyobb kerékkötője. A szakiskolai hálózat újbóli megerősítésével óhatatlanul a rendszer is átalakul, sok középiskolai tanár elveszíti állását, ugyanakkor rengeteg új mérnök-tanárra lenne szükség.
A gordiuszi csomót azonban előbb-utóbb át kell vágni. Erre kényszeríti oktatási rendszerünket az egyre súlyosabb szakmunkáshiány, másrészt reális versenyhelyzet nélkül a folyamatos gyerekhiány még inkább csökkenti a líceumi oktatás színvonalát. A megoldás tehát a politikum kezében van.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
