HIRDETÉS
Nehéz helyzetben van az ember, amikor olyan dolgokat akar kritizálni, amelyek lassacskán világjelenséggé válnak, dominálják és diktálják az éppen aktuális divatot. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni a deviancia, a furcsaságok, a rosszul értelmezett másság mellett, vállalva azt, hogy az embert megkövezik. Manapság e furcsa jelenségek immár a mindennapok közbeszédének tárgyát képezik, a pro és kontra vélemények majdhogynem háborús helyzetet teremtenek a két tábor képviselői között. Sokak szerint csupán egy divathullámnak vagyunk kortársai, egy hóbortnak, ami idővel kifullad, és a világ majd ismét visszatér a normális kerékvágásba.
Aki megélt már néhány dolgot az életben, az képes különbséget tenni jó és rossz, fekete és fehér között. Ám a mai fiatalokra több irányból is veszély leselkedik, hiszen ők a legkönnyebben befolyásolható egyének, akiknek értékrendszerük még messze nincs letisztulva, és – függetlenül a kortól, amelyben élnek – a divatot majmolják.
Sajnálatos jelenség, amely a világ legjelentősebb kulturális eseményein is felütötte fejét: többnyire azokat az alkotásokat díjazzák, amelyek abnormális helyzeteket mutatnak be – és akkor még finoman fogalmaztunk. Alkotóik (és dicsőítőik) úgy tálalják az alkotások tárgyát képező deviáns megnyilvánulásokat, mint a világ legnemesebb dolgait, erényeket, amelyek példaértékűek lehetnek az emberiség számára. A cél: megdöbbenteni, kedélyeket borzolni, beletaposni az emberek komfortzónájába.
Nyilván egyes művészeti irányzatoknak mindenkoron ez volt a céljuk. Csakhogy nem mindegy, milyen eszközökkel borzoljuk a közönség idegeit. Csodálkozunk, hogy bizonyos vidékeken tizenévesek lövik halomra diáktársaikat és tanáraikat, holott lassan már a rajzfilmek sem szólnak másról, csak az erőszakról!
Díjat akarunk nyerni rangos filmfesztiválokon? Készítsünk filmet frusztrált, kétségbeesett, a társadalomba beilleszkedni képtelen, zavaros lelkületű, aberrált emberekről! Nem mintha ilyenek nem lennének, de azért nem ennek kellene példamutatónak lennie, és nem ezt kellene díjazni. Hiszen az emberiség nagy része mégiscsak normális egyénekből áll. Lehet, hogy ők lemaradnak a talapzatról, de azért a dicsőségért a ló túlsó oldalára se essünk át.
Az abnormális dicsérete ellenreakciókat vált ki: Európában például megfigyelhető a jobboldal előretörése, ami csupán az emberek válasza az egyre erőszakosabban teret hódító, rosszul értelmezett liberalizmusra. Az igazság, mint mindig, valahol a kettő között van.
Vagy rajtunk kívül? Ki tudja?
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
