A vélemény nem tény

Minden eddigi pró­bálkozásnál hangsúlyosabban felmerül ebben az időszakban a közösségi oldalakon posztolt tartalmak szűrésének, a világhálón hemzsegő álhírek kiküszöbölésének igénye. A fokozott kontroll szükségességét a koronavírus-járvány idején terjesztett ellenőrizetlen, megalapozatlan információk tömkelege, a fake news elburjánzása indokolja. A szándék nemes, a küldetés sikere azonban erősen kétséges.

Donald Trump már korábban közismert volt sarkos, szókimondó, a politikai korrektséget mellőző, a valóságtól azonban sok esetben távol álló kijelentésekről, posztjairól. A napokban a Twitter közösségi médium szerzői jogi okokra hivatkozva törölte az amerikai elnök oldaláról a minneapolisi rendőrök durvaságának áldozataként meghalt George Floyd megemlékezéséről szóló videórészletet, ezt megelőzően pedig Trump két bejegyzését is hamis hírként jelölte meg. Az egyik arra hívta fel a figyelmet, hogy a levélben történő szavazásnak megvannak a veszélyei, és alkalmat adhat a novemberi tengerentúli elnökválasztáson előforduló esetleges csalásokra. Jelentős nyomás nehezedik a legnagyobb közösségi oldalra, a Facebookra is amiatt, hogy nem törölte, de legalábbis nem moderálta Trump posztját, amelyben gyakorlatilag lelövéssel fenyegette meg azokat, akik a tengerentúli antirasszista tüntetéseken törnek-zúznak, fosztogatnak. Az immár saját beosztottai, alkalmazottai által presszionált Mark Zuckerberg odáig jutott, hogy fontolóra vette az általa alapított közösségi oldalon közölt posztok tüzetesebb ellenőrzését, az erőszakra buzdító, gyűlöletkeltő bejegyzések törlését.
A koronavírus-járvány kirobbanása után a román hatóságok is hadat üzentek az álhírek terjesztésének, be is zártak néhány, a fertőzésről, annak eredetéről, terjedéséről megannyi összeesküvés-elméletet gyártó internetes oldalt.

„Kizárólag hivatalos forrásokból tájékozódjanak a koronavírusról!” – hirdeti a román kormány specifikus oldala nap mint nap. A baj csak az, hogy az emberek jelentős része abban sem hisz, amit a hatóságok osztanak meg vele.

Elegendő csupán néhány percet szánni a különböző hozzászólások, bejegyzések átböngészésére, és véleményözön zúdul ránk a járvány vélt eredetéről, okáról, az elrendelt korlátozások hátteréről, a hatóságok „igazi” szándékáról stb. Végeredményben nincs mit csodálkozni azon, hogy ennyi híresztelés, megalapozatlan információ kelhet lábra, és csomagolhatják be nekünk őket „tényekként”. Elvégre a világ leghatalmasabb embere űzi ezt a sportot rendszeresen, állítva többek között, hogy a vírust kínai laboratóriumból „eresztették ránk”. Mit számít, hogy kutatók, tudósok, orvosok, hírszerzőszolgálatok állítják ennek az ellenkezőjét? Oda jutottunk, hogy a társadalom jelentős szelete nem azt fogadja el, ami a józan ész alapján logikusnak tűnik, hanem amit világfelfogása alapján el akar fogadni. Általános gyakorlattá vált ugyanakkor a véleményeket tényként beállítani, amihez a közösségi oldalak által biztosított virtuális tér, a végtelen világháló kiváló táptalajt biztosít.
Ennek a káros jelenségnek a kezelése legalább olyan kemény diónak ígérkezik, mint a járvány okozta válság legyőzése. Rá kell vezetni az embereket, hogy különbséget tegyenek valós és álhír, tényszerű és összeesküvés-elmélet között.