Makkay József

2019. augusztus 23., 08:54

A vég kezdete harminc évvel ezelőtt

Hova a fenébe akarsz menni? – szegezte nekem harminc évvel ezelőtt a kérdést a kolozsvári útlevélosztály parancsnoka, egy bunkó román milicista, miután útlevélkérelmem többszöri elutasítása után feliratkoztam kihallgatásra. Ez 1989 egyik forró augusztusi napján történt azt követően, hogy Magyarországon a Fertő-tó mellett a Páneurópai Piknik keretében ideiglenesen megnyitották a magyar–osztrák határt a távozásra váró kelet-német állampolgárok számára átvágva a két országot elválasztó szögesdrótkerítést. A történetről az egyre nehezebben fogható Szabad Európa Rádióból hallottam, és huszonkét éves fejjel hirtelen ezzel hoztam összefüggésbe a román rendőr kirohanását. A parancsnok hosszú tirádák közepette oktatott ki: hogyha utazni akarok, előbb járjam be saját országomat, Romániát, és ha már megismertem, akkor talán esélyem lehet külföldre is eljutni.

Szövegét aznap igen sok embernek elmondhatta, hiszen mások is sorban álltak irodája előtt előzetes bejelentkezés alapján a heti egyszeri kihallgatásra. A korabeli gyakorlat szerint a nyolcvanas évek végén egyre nehezebben lehetett hozzájutni a kiutazást jelentő útlevélhez, az okokat firtató „delikvenseket” pedig kemény szavakkal verték fejbe, hogy eltántorítsák utazási szándékuktól.

Valószínűleg a kolozsvári rendőrparancsnok sem sejtette, hogy arrogáns elutasítása már csak pár hónapig érvényes, hiszen 1989 decemberében kártyavárként omlott össze féltve őrzött birodalma. A magyar–osztrák határon rendezett „piknik” előrevetítette, hogy nemcsak a Nyugat-Európát a kommunista országoktól elválasztó szögesdrót-határzár fog felszámolódni, hanem a legkeményebben őrzött kommunista barakk, azaz Románia határai is megnyílnak. Ezt akkoriban még kevesen sejtették, így aztán életük kockáztatása árán is sokan nekivágtak a román–magyar vagy a román–jugoszláv zöldhatárnak.

Utólag értékelve a harminc évvel ezelőtti történéseket egyértelműen állítható: 1989 a csodák éve volt. Olyan gyorsasággal váltották egymást az események, hogy visszagondolva előre eltervezett forgatókönyvet vél bennük felfedezni az ember sok ismeretlen lappal, amelyekre három évtized múlva sincsenek egyértelmű válaszok. De ez talán nem is annyira fontos, hiszen épeszű ember nem sírhatja vissza a kommunista rendszerek szörnyűségeit. Főleg úgy nem, ha benne élt és ennek a rendszernek volt a szenvedő alanya. Márpedig az akkori emberek többsége ebbe a kategóriába tartozott.

A kelet-európai kommunista rendszerek végét hirdető jelek 1989 nyarától sokasodtak meg. A sorban az osztrák–magyar határ „megbontása” fontos mérföldkő volt, mint ahogyan más kelet-európai kommunistaellenes megmozdulás és szervezkedés is. Romániában Tőkés László temesvári református lelkész elévülhetetlen szerepvállalása vitte a prímet, és döbbentette rá a Kárpát-medencei magyar és a nemzetközi közvéleményt, hogy milyen állapotok uralkodnak a Ceauşescu-diktatúrában. Igaz, azóta rendszerszinten próbálják minimalizálni vagy elhallgatni a romániai forradalmat kirobbantó erdélyi magyar szerepvállalást, de a történet hitelességéből és értékéből az utókor számára ez semmit nem von le. Inkább arra világít rá, hogy az egykori milicisták, szekusok és a kommunista rendszer többi csicskása az új rendszerben is megtalálta helyét.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Nánó Csaba 2019. augusztus 08., csütörtök

Profik és dilettánsok

Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. Akadnak viszonylag sokan, akik csak legyintenek, ha amatőr művészetről esik szó, mások elismerik, hogy ez is egyik módja az ember önmegvalósításának. 

Nánó Csaba 2019. augusztus 05., hétfő

Egy kiürülő ország magára hagyott állampolgárai

A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. Vagyis a lakosság fele nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, gyerekei nem itt tanulnak – és nagy az esély rá, hogy soha vissza se térjen.

Pataky István 2019. augusztus 03., szombat

Hiénák a caracali vértócsában

Van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza.

2019. augusztus 02., péntek

Tusványos 30. Egy a tábor! – Tőkés László beszéde a diáktáborban

Mi, erdélyi magyarok száz esztendeje a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, mit jelent a Trianon utáni beolvasztó politika és a Ceauşescu-féle kommunista homogenizáció. A többi európai nemzet önazonosságát is védelmezve állunk ki kereszténységünk mellett.

Makkay József 2019. augusztus 01., csütörtök

Tusványos hozadéka

Gyakorlatias ember lévén én inkább a táborban elhangzó előadások hozadékát próbálom szemrevételezni. Mennyire haladt előre az erdélyi magyar közösség az itt elhangzott gondolatok, tervek, nemzetpolitikai stratégiák megvalósítása terén? 

Sütő Éva 2019. július 28., vasárnap

Arculatépítés közpénzen

Régóta figyelem egyes Bihar megyei polgármesterek azon törekvését, miként alkalmaznak kabinetjeikben olyan „tanácsadókat”, akiket a hivatalban saját népszerűsítésükre, arculatépítésre használnak. Igaz, ezek a kabinetemberkék nem is használhatók másra. 

Makkay József 2019. július 25., csütörtök

A magyar és szerb Hunyadi János

Jó ideje csodálkozva nézem a szerb–magyar kapcsolatokat. A Kárpát-medencében nem vagyunk szokva az ilyen együttműködéshez. Ha éppen nem támadja valaki hátba a magyarokat, akkor a csend a gyanús, mert azt sejteti, hogy valamiféle alattomos dolog készül. 

Borbély Zsolt Attila 2019. július 23., kedd

A „több Európa” a földrész halálát jelenti

Létkérdés, hogy tovább lássunk az orrunknál és felfogjuk: a globalista nyomással szemben a nemzetállam jelenthet csak védelmet. A nemzetállam, amely nem feltétlenül intoleráns, demagóg, asszimilációra törekvő, mint amilyenek a kisantant államok. 

Nánó Csaba 2019. július 20., szombat

Kolozsvári kertváros a 21. században

A rendszerváltás után a kertet eladták a szomszédok. Az új tulajdonos első dolga az volt, hogy az összes fát kivágta. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ortodox egyház vette meg, amikor egyik napról a másikra egy fatemplom épült a kertben.

Makkay József 2019. július 18., csütörtök

Az árulkodó érettségi

A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség, hiszen a középiskolák tagozatán eleve annyi helyet hirdetnek meg, hogy azt csak bukdácsoló diákokkal lehet feltölteni. Nagy kérdés, hogy a román közoktatási rendszer miért tol mindenkit az érettségi fele?

Vélemény
Nánó Csaba: Profik és dilettánsok

Nézőpont kérdése, hogy milyen művészi értékeket hordoz magában egy műkedvelő előadás, alkotás. ...

Nánó Csaba: Egy kiürülő ország magára hagyott állampolgárai

A legújabb adatok szerint mintegy tízmillió román állampolgár távozott az országból. ...

Pataky István: Hiénák a caracali vértócsában

Van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, ...