Makkay József

2019. november 21., 09:18

A románság államfőjelöltjei – „Egy brancs maguk, ne is tagadja!”

Konzervatív emberként úgy vagyok vele, hogy a romániai államelnökök közül mindig a jobboldaliak okozták számomra a legnagyobb csalódást. Ion Iliescuval és a köréje szerveződött baloldali pártokkal szemben soha nem volt semmiféle elvárásom, így ámokfutásuk nem okozhatott meglepetést. Tisztában voltam vele: az átfestett és átkeresztelt kommunista örökség „demokratikus” körülmények között is csak fából vaskarika próbálkozás lehet.
Amikor 1996-ban Emil Constantinescu és a Romániai Demokratikus Konvenció (CDR) került hatalomra, egy dolog maradt meg emlékezetemben, ami gazdaságilag is érintett: a dollár és az egyéb kemény valuták árfolyama pár hónap alatt megduplázódott, azaz hirtelen mélybe zuhant a lej, számos vállalat csődjét okozva. Ennél is súlyosabb volt az 1990 óta folyamatosan megviselt lakosság tovább romló anyagi helyzete. A kapkodó és semmihez nem értő jobboldali kormány államfőjelöltjével együtt hidegzuhannyá vált az ország számára. Abban az országban, ahol az emberek többsége 1996 őszén még abban bízott, hogy végre megszabadul a kommunista örökségétől, és Románia elindul a fejlődés irányába. Ehelyett 2000-ben visszatért a vörös ördög és minden ott folytatódott, ahol négy évvel korábban abbamaradt.
A 2004 decemberétől két mandátumát töltő és kétszer felfüggesztett Traian Băsescu egy csapásra felkavarta az Iliescu-féle politika posványos állóvizét, de az ország kiszámítható gazdasági fejlődése ismét elmaradt. Ha csak fejlődésnek nem nevezzük Románia 2007-ben bekövetkezett európai uniós tagságát, amelynek legnagyobb vívmánya az lett, hogy az ország rövid idő alatt több millió munkaképes emberét veszítette el. Ipara jórészt felszámolódott, az 1990 után biztatóan beindult mezőgazdasági termelés padlóra került, az uniós tagsággal pedig elkezdődött a végeláthatatlan csörte Brüsszel és Bukarest között a felvállalt, de soha nem teljesített felzárkózási feltételek ügyében. 2014 decemberétől pedig jött az újabb váltás Klaus Johannis személyében, aki az előző jobboldali államelnökökhöz képest is szürkébb és semmitmondóbb figuraként maradt meg a közösségi emlékezetben.
A vasárnapi újrázásra készülő szász származású, de német identitását feladó és jó románná vált államelnök eddigi tevékenysége kimerült a Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott PR-küzdelemben, ami az utóbbi két évben közelebb hozta második mandátumának elnyeréséhez. Johannis tevékenységével kapcsolatban semmi érdemleges nem jut eszembe. Öt év alatt ritkán szólalt meg, és amikor mondott valamit, a nagyérdemű ebből rendszerint semmivel nem maradt.
Erdélyi magyar követeléseinkkel kapcsolatos csalódásainkat nem részletezem, mert abban egyenes vonal van 1990-től mostanáig. Nehéz eldönteni, hogy a magyarsággal szemben ki volt elutasítóbb a rendszerváltás utáni négy román államfő közül. A Tanú című film legendás gátőrének, Pelikán elvtársnak mondotta egykori börtönőre, hogy: „Egy brancs maguk, ne is tagadja!” Tökéletesen érvényes ez a megállapítás a román államfőkre is. Ami sokunk dolgát megkönnyíti vasárnap, ha mindkét jelöltet ejtjük, és rábízzuk a román szavazókra. Viorica Dăncilă és Klaus Johannis ugyanis az ő tükörképük.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Borbély Zsolt Attila 2019. november 20., szerda

Magyarországi politikusok magyarellenes erők mellett

Az erdélyi magyarok számára egyik román elnökjelölt sem kínált semmiféle sorsrendezési lehetőséget. Mindegyik ugyanazt a román etnokrata programot képviseli. Ennek lényege az 1923-ban alkotmányszinten rögzített homogén román nemzetállam megteremtése.

Szucher Ervin 2019. november 18., hétfő

Ha ilyenek a lovagok – Makkai Gergely kis abszurdja

Majdnem fél évszázada, kiscsoportos ovis koromban a homokozóban voltam szem- és fültanúja olyan ribilliónak, mint amilyent Makkai Gergely, az RMDSZ által delegált, majd nagy nehezen visszahívott marosvásárhelyi alpolgármester a leváltásakor csapott.

Nánó Csaba 2019. november 14., csütörtök

Verseny nélküli győztes

Nem kell csodálkozni a masszív távolmaradáson, hiszen a 14 (!) államelnök-jelölt többsége senkit és semmit sem képviselt. Olyan volt a voksolók válasza, amilyen a választék. Egy felduzzasztott semmi…

Nánó Csaba 2019. november 08., péntek

Csocsó, az elnökjelölt

Csocsóban érlelődött a gondolat: miért ne lehetne valódi államelnök? Úgy érezte, teljesen megfelel a követelményeknek: semmihez sem ért, semmi sem érdekli, az írás és olvasás nagy kihívás számára, hazudozásban utolérhetetlen.

Rostás Szabolcs 2019. november 08., péntek

Sajtóbrigantik

Sajtó és politika viszonya, újságírók és politikusok együttese olyannyira összetett kérdés, hogy nemcsak a nagyvilágban, de magyar nyelvterületen is egész irodalma van.

Makkay József 2019. november 02., szombat

Az áldozati kormány és a magyarság

Az előttünk álló szűk esztendőben semmi jóra nem számíthatunk. Bizonyossággal állítható, hogy problémáink éppúgy nem kerülnek terítékre, mint a baloldali kormányok idején. Sőt, annyira sem, hiszen egymást követő választási kampányoknak nézünk elébe.

Borbély Zsolt Attila 2019. október 25., péntek

Új helyzet a magyar politikában: a „centrális erőtér” vége

Az idei magyarországi helyhatósági választások eredményeinek tükrében egy dolog bizonyosan  leszűrhető: megszűnt a centrális erőtér. Két nagy politikai tömb fog a továbbiakban egymással vetélkedni a magyar politikai arénában.

Nánó Csaba 2019. október 24., csütörtök

Madarat tolláról…

Előlegezzünk bizalmat a liberális kormánynak, de vegyük le a rózsaszín szemüveget. Nyilván minden párt azzal gazdálkodik, amije van, ugyanakkor minden kormány olyan, mint amilyen annak miniszterelnöke.

Sütő Éva 2019. október 16., szerda

Ide lábam, ne oda!

A szövetségen belüli érdekek mindenkoron úgy kottázzák a csárdást, hogy az a bukaresti mánélére is passzoljon. Ám a kottalapok elkeveredése nemegyszer teremt skizofrén állapotokat.

Makkay József 2019. október 15., kedd

Magyarország nem esett el

Azon túl, hogy jogos az elkeseredés a magyar állam fontos bástyájának, Budapestnek az „elvesztése” miatt, legyünk realisták, és nézzük a választási eredmények számadatait. A kormánypártok 1,8 millió szavazatot kaptak, míg az ellenzék 1,45 milliót.

Vélemény
Nánó Csaba: Verseny nélküli győztes

Nem kell csodálkozni a masszív távolmaradáson, hiszen a 14 (!) államelnök-jelölt többsége senkit ...

Nánó Csaba: Csocsó, az elnökjelölt

Csocsóban érlelődött a gondolat: miért ne lehetne valódi államelnök? Úgy érezte, teljesen ...

Rostás Szabolcs: Sajtóbrigantik

Sajtó és politika viszonya, újságírók és politikusok együttese olyannyira összetett kérdés, ...