Makkay József

2019. november 21., 09:18

A románság államfőjelöltjei – „Egy brancs maguk, ne is tagadja!”

Konzervatív emberként úgy vagyok vele, hogy a romániai államelnökök közül mindig a jobboldaliak okozták számomra a legnagyobb csalódást. Ion Iliescuval és a köréje szerveződött baloldali pártokkal szemben soha nem volt semmiféle elvárásom, így ámokfutásuk nem okozhatott meglepetést. Tisztában voltam vele: az átfestett és átkeresztelt kommunista örökség „demokratikus” körülmények között is csak fából vaskarika próbálkozás lehet.
Amikor 1996-ban Emil Constantinescu és a Romániai Demokratikus Konvenció (CDR) került hatalomra, egy dolog maradt meg emlékezetemben, ami gazdaságilag is érintett: a dollár és az egyéb kemény valuták árfolyama pár hónap alatt megduplázódott, azaz hirtelen mélybe zuhant a lej, számos vállalat csődjét okozva. Ennél is súlyosabb volt az 1990 óta folyamatosan megviselt lakosság tovább romló anyagi helyzete. A kapkodó és semmihez nem értő jobboldali kormány államfőjelöltjével együtt hidegzuhannyá vált az ország számára. Abban az országban, ahol az emberek többsége 1996 őszén még abban bízott, hogy végre megszabadul a kommunista örökségétől, és Románia elindul a fejlődés irányába. Ehelyett 2000-ben visszatért a vörös ördög és minden ott folytatódott, ahol négy évvel korábban abbamaradt.
A 2004 decemberétől két mandátumát töltő és kétszer felfüggesztett Traian Băsescu egy csapásra felkavarta az Iliescu-féle politika posványos állóvizét, de az ország kiszámítható gazdasági fejlődése ismét elmaradt. Ha csak fejlődésnek nem nevezzük Románia 2007-ben bekövetkezett európai uniós tagságát, amelynek legnagyobb vívmánya az lett, hogy az ország rövid idő alatt több millió munkaképes emberét veszítette el. Ipara jórészt felszámolódott, az 1990 után biztatóan beindult mezőgazdasági termelés padlóra került, az uniós tagsággal pedig elkezdődött a végeláthatatlan csörte Brüsszel és Bukarest között a felvállalt, de soha nem teljesített felzárkózási feltételek ügyében. 2014 decemberétől pedig jött az újabb váltás Klaus Johannis személyében, aki az előző jobboldali államelnökökhöz képest is szürkébb és semmitmondóbb figuraként maradt meg a közösségi emlékezetben.
A vasárnapi újrázásra készülő szász származású, de német identitását feladó és jó románná vált államelnök eddigi tevékenysége kimerült a Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott PR-küzdelemben, ami az utóbbi két évben közelebb hozta második mandátumának elnyeréséhez. Johannis tevékenységével kapcsolatban semmi érdemleges nem jut eszembe. Öt év alatt ritkán szólalt meg, és amikor mondott valamit, a nagyérdemű ebből rendszerint semmivel nem maradt.
Erdélyi magyar követeléseinkkel kapcsolatos csalódásainkat nem részletezem, mert abban egyenes vonal van 1990-től mostanáig. Nehéz eldönteni, hogy a magyarsággal szemben ki volt elutasítóbb a rendszerváltás utáni négy román államfő közül. A Tanú című film legendás gátőrének, Pelikán elvtársnak mondotta egykori börtönőre, hogy: „Egy brancs maguk, ne is tagadja!” Tökéletesen érvényes ez a megállapítás a román államfőkre is. Ami sokunk dolgát megkönnyíti vasárnap, ha mindkét jelöltet ejtjük, és rábízzuk a román szavazókra. Viorica Dăncilă és Klaus Johannis ugyanis az ő tükörképük.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Nánó Csaba 2020. január 23., csütörtök

Faramuci demokráciánk

Nincs a románnál eredetibb demokrácia széles e világon, ez régóta köztudott. Harminc esztendővel a forradalomnak nevezett összevisszaság után mindmáig átmeneti időszakban élünk.

Nánó Csaba 2020. január 21., kedd

Hol van már a tavalyi hó?

Környékünk arról volt híres gyerekkoromban, hogy rengeteg meredek utcája volt, ahol kiválóan lehetett szánkázni, csúszkálni. Egy-egy szánkózásra alkalmas utca akár több kilométer hosszú volt, az emberfia negyedórákat is csúszott lefelé.

Pataky István 2020. január 20., hétfő

Kezelésre vár Románia demográfiai válsága

A politikai elit elvitatkozhat azon, hogy miként lehet gyorsítani az autópályák építését, de előbb mégiscsak meg kellene egyezni az ország hosszú távú legfontosabb prioritásában. Ami nem lehet más, mint a demográfiai vészhelyzet kezelése. 

Rostás Szabolcs 2020. január 17., péntek

A hazavesztés relativizálása

A legtöbben már két évvel ezelőtt, az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés centenáriumán leszámoltak azzal az illúzióval, hogy a trianoni kérdéskörről lehet higgadt párbeszédet folytatni.

Makkay József 2020. január 09., csütörtök

A jövő elkezdődött

Közel-Kelet szétverése az Egyesült Államoknak sem jó. A gond csak az, hogy a korábban meghozott téves döntésekből a világhatalmi politika soha nem tanul. Vagyis a történelem folyamatosan ismétli önmagát.

Makkay József 2019. december 20., péntek

Szabadulásunk harmincéves története

Igazi hősök mindazok, akik az elnyomó gépezet pribékjeivel szembe menve nemcsak szabadságukat kockáztatták, hanem életüket áldozták. Ne legyenek illúzióink: hősiességük nélkül nem lehetett volna megbuktatni Európa legutolsó sztálinista rendszerét.

Makkay József 2019. december 13., péntek

Macska-egér játék Bukarestben

A kormányzó Nemzeti Liberális Párt miniszterelnöke szélmalomharcot folytat, hiszen beharangozott reformelképzeléseit parlamenti támogatottság nélkül képtelen megvalósítani. Már a kiemelt, speciális nyugdíjak ügye is kemény diónak bizonyult. 

Nánó Csaba 2019. december 11., szerda

A fiúból lett Júlia és a kínai fehér ember

A politikai korrektség jegyében átestünk a ló túlsó oldalára, és egyre gyakrabban adódnak olyan helyzetek, amikor a normálist utasítják el és a magamutogató másságot emelik piedesztálra.

Somogyi Botond 2019. december 09., hétfő

Mitokondriumok. De minek és kinek?

A gyerekek meg vannak terhelve: egyrészt a régi tantervek alapján óriási mennyiségű tananyagot kell elsajátítaniuk. Ezért inkább a gondolkodásra, a logikára, a kísérletekre kellene összpontosítani. Másrészt rengeteg időt kell iskolában tölteniük.

Makkay József 2019. december 05., csütörtök

Ha a medve az úr

Se szeri, se száma a székelyföldi medvetámadásoknak. Már ott tartunk, hogy a gazda fellélegzik, ha a nagyvad nem embert, hanem „csak” haszonállatot veszélyeztet.

Vélemény
Nánó Csaba: Faramuci demokráciánk

Nincs a románnál eredetibb demokrácia széles e világon, ez régóta köztudott. Harminc esztendővel ...

Nánó Csaba: Hol van már a tavalyi hó?

Környékünk arról volt híres gyerekkoromban, hogy rengeteg meredek utcája volt, ahol kiválóan lehetett ...

Pataky István: Kezelésre vár Románia demográfiai válsága

A politikai elit elvitatkozhat azon, hogy miként lehet gyorsítani az autópályák építését, ...

Legnézettebb