HIRDETÉS
„Nagyjából semmit”. A tanévkezdés óta minden nap ez a tömör és velős válasz érkezik első osztályos kisebbik fiunktól, amikor arról faggatjuk, értett-e valamit a románórán. A több mint ötvenezer erdélyi magyar elemista társáéhoz hasonlóan az ő osztályához is olyan romántanárt osztott le a tanfelügyelőség, aki egy vak hangot nem ért vagy beszél magyarul, ennek következtében nem nagy fantázia kell elképzelni a süketek párbeszédére hajazó tanórát. Amelynek első számú küldetése az kellene legyen, hogy megismertesse a nemzeti kisebbségekhez tartozó kisdiákokat az állam nyelvének alapjaival –nem utolsósorban pedig megszerettesse velük.
Persze túlságosan nem stresz-szeljük magunkat, előbb-utóbb úgyis megtanul románul a gyerek. Viszont nagyon nincs rendjén, és ellentmond a didaktika alapszabályainak, hogy hat-hét-nyolc éves, az anyanyelvükön társalogni épphogy megtanuló kisiskolásokat bedobnak a mély vízbe, és arra kényszerítik őket, hogy a lehető legnehezebb módszerrel próbáljanak elsajátítani egy idegen nyelvet. Számos magyarázat, találgatás napvilágot látott már azzal kapcsolatban, mi motiválhatta a román oktatási minisztert annak a rendeletnek a kibocsátására, amely a tanítók helyett román nyelv és irodalom szakos szaktanárokra bízza a kisebbségi elemi iskolák románnyelv-oktatását. A hivatalos indoklás ugye az, hogy a tanügyi tárca vezetője szerint ezzel véget lehet vetni a jelenlegi állapotnak, amikor a kisebbségi –elsősorban magyar –diákok jelentős része még a középiskolában is alig tanul meg románul, az érettségin pedig elhasal. Tengernyi szakértői vélemény állítja ennek az ellenkezőjét, azt, hogy a most bevezetett módszerrel még nehezebben sajátítható el az állam nyelve. Akadnak olyan vélemények is, miszerint a miniszteri rendelet egyszerűen a katedra mögül kiszorított román pedagógusokat kívánta álláshoz juttatni, vagy hogy éppenséggel a marosvásárhelyi katolikus gimnázium újraindításának jóváhagyását igyekezett ellensúlyozni, keresve a többségi nacionalista tábor kegyeit.
Így utólag végül is édesmindegy, mi lehetett ennek a szakmai és politikai szempontból egyaránt tarthatatlan, a romániai kisebbségek érdekeivel ellentétes intézkedés mozgatórugója. A nagyobb baj az, hogy ismét bebizonyosodott: a román állam nem azzal van elfoglalva, nem azon igyekszik, hogy megoldja az országban élő őshonos nemzeti kisebbségek gondjait. Ellenkezőleg, a román hatóságok újabb és újabb akadályokat gördítenek a kisebbségek elé, akiknek immár az identitásmegőrzés, az anyanyelv- és jelképhasználat vagy az anyanyelven történő oktatás terén is szerzett jogok megőrzéséért kell harcolniuk. Ami, mondani sem kell, egyáltalán nem növeli a kisebbségi közösségek komfortérzetét, nem arról győzi meg őket, hogy egyenjogú polgárai ennek az országnak. Bukarest ugyanis nem a megoldást jelenti ebben a tekintetben, sajnos Bukarest maga a probléma. És e téren csak szépségtapaszt jelent, ha a súlyosan elhibázott tanügyi rendeletet politikai alkuk –és nem szakmai érvek –alapján visszaszívják majd.
Orbán Viktor erdélyi látogatása újfent táptalajt szolgáltatott bizonyos román politikusok és véleményformálók számára, hogy hangot adjanak a magyar miniszterelnökkel szembeni ellenérzésüknek, és megismételjék untig emlegetett összeesküvés-elméleteiket.
Az erdélyi magyar pártok rájöttek, széleskörű összefogás nélkül az erdélyi magyarságnak nincs esélye autonómiatörekvéseit megvalósítani, de az újabb botrányokkal „színesített” romániai magyarellenességet sem tudja egymagában kezelni egyikük sem.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. Csak a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait akarja vissza a Kijevtől. Némi nyomásgyakorlással ugyan, de a diplomáciai szokásjog keretein belül.
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame tragédiáját siratja és jajveszékel, hogy a keresztény Európa egyik jelképe dőlt majdnem össze, valószínűleg életében nem tette be a lábát Isten házába.
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő magyarellenes holdingban futószalagon születnek olyan ítéletek, amelyet egy szakmájára valamit is adó törvénybíró jogállamban ne tudna kimagyarázni.
A globalisták minden erővel tüzelnek Orbánra és a Fideszre. Ennek tudható be az útszéli mocskolódásoktól sem mentes európai szintű rágalomkampány, ami elsősorban a fősodratú balliberális sajtóból zúdul a magyar kormányra, de a konzervatívnak mondott média is kiveszi belőle a részét.
A kirakatpernek számító székely terroristaügy két vádlottjával példát mutat a román állam, hogy a továbbiakban senkinek ne forduljon meg a fejében olyan „szélsőséges” szervezetekben tevékenykedni, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM).
Újabb „botrányt” szimatoltak ki a román lapok, mégpedig azt, hogy modern, hivatásos labdarúgó-akadémiát hoz létre Szatmárnémetiben a magyar kormány, amelynek előkészületi munkálataira már el is különítettek 216 millió forintot.
Több eset is jól mutatja, mennyire veszélyes kezdeményezés olyan ügyekről rendezni népszavazást, amihez a lakosság többsége csak érzelmileg viszonyul. Egy-egy ilyen referendum hosszú távra meghatározza az ország vagy a tágabb régió életét.
Új csillagos éttermünk a kézdivásárhelyi, sokat látott, sokat tanult séf-zseni, Veres István által fémjelzett Babel, amelynek már korábban is volt érintőlegesen köze a csillaghoz.
Orbán Viktor erdélyi látogatása újfent táptalajt szolgáltatott bizonyos román politikusok és ...
Az erdélyi magyar pártok rájöttek, széleskörű összefogás nélkül az erdélyi magyarságnak ...
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. ...
