Kádár Hanga

2018. március 24., 19:33

A poszt-posztmodern ember vaksága

Azt kérdezte minap egyik ismerősöm: ilyen fiatalon miért hajtogatom, hogy inkább élnék 20-30 évvel korábban, mint ma. Meglepődtem a kérdésen. A múltba vágyó érzés ugyanis elég gyakori jelenség manapság, csak éppen az okait nem tudják sokan megfogalmazni. Vagy inkább nem merik, mert leszólják a személyes értékrendszerükhöz való ragaszkodásukat egy olyan mában, amelyben az elkerülhetetlen elfogadása az elkerülhetetlen normalizálásává csapott át, s az ember lassan pironkodva ismeri be, ha konzervatív, keresztyén heteroszexuális. A mai szociális tolerancia kérdése már rég nem a genetikai rendellenességükből fakadóan saját nemükhöz vonzódóak elfogadása, mert aki még 2018-ban is tettlegesen diszkriminálja a homoszexuálisokat, a Teremtő szavára sem változik meg, nemhogy egy aktivista javaslatára. A mai szociális gond e helyett már az, hogy elítélnek egy elismert rendezőt, amiért nincs homoszexuális szereplő a filmjében.

Ma nacionalistának számítasz, ha azért vállalod a második-harmadik gyermeked, hogy egy magyarral több legyen az egyre apadó közösségben, és hogy a jövő magyar származású románjai, szlovákjai, ukránjai ne szótárban keressék az Isten áldját. Nacionalizmusnak számít március 15-én elénekelni egy Kossuth-nótát, mert nemzeti érzésében megsértjük a román szomszédot, miközben ma is nyíltan megfenyegetik azt az erdélyi magyart, aki a román barátság nyitását kéri. Ma a kereszténység jegyében történő befogadásról s egyéb keresztény elvekről papolnak gúnyosan azok, akik kerülik a templomot, a Bibliát csak a polcon látták, és nyíltan beismerik, hogy nem hisznek semmiféle teremtő erő létezésében. Mégis káromolják holnap, amiért a szeretett feleséget darabokban kell eltemetni a keresztény elvek alapján befogadott szélsőséges miatt, akinek sokkal erősebb a kultúrája, semhogy hajlandó lenne –akár részlegesen is –beáldozni azt az integráció fejében. Ha a küzdelmük és eltökéltségük ma példaértékű, kultúrájukhoz, identitásukhoz való erős ragaszkodásukból miért nem akarunk tanulni? Azért, mert ma fasiszta az, aki hisz a kulturális differenciáltságban, és óvná a jövő egy nyelvet beszélő, ebédjét ugyanúgy fűszerező, globális nemzedékét attól, hogy saját nemzeti örökségét feladva, a nacionalizmus megvetésének jegyében egy másikba olvadjon be.  

Ma válogatott cifraságokat üvöltünk a korrupt képviselők fejére, de az ügyesen tolvajló haver furfangjára vigyorogva csettintünk. Ma a közmegbecsülés és közkedveltség érdekében szexuális érdeklődés, vallás vagy megjelenés terén a polgárpukkasztó abnormalitás képviselőjévé kell válnunk, amely egyre több, figyelemre irigy, frusztrált tinédzsert s ennélfogva megállíthatatlan ördögi kört generál. Ma nem megyünk szavazni, de holnap örömmel pályázunk a győztes párt által pénzelt tudományos ösztöndíjra. Sajtót és klasszikus irodalmat nem olvasó, alapműveltségtől messze álló fiatalok válnak ma milliós rajongótábort maguk köré gyűjtő aktivistákká, s nyitnak zöld utat a tudásháttér nélküli boldogulásnak.  

Ma a szatyrot cipelni segítő jó szomszéd helyett inkább arcába vágjuk a lépcsőház ajtaját a másiknak, és a megszólítás helyett inkább az előttünk álló vastag inának toljuk a bevásárlókocsit. Ma már épp neoliberális (és nem liberális!) az, aki a mindent elfogadás álszent dumája mellett a legkülönfélébb károkat kívánja a konzervatívnak.

Dióhéjban: akinek a múlt hiányzik, az a mára kiveszett tartást, jellemet, becsületet, gerincet, élhető értékrendszert és a régi mottóját siratja: őrizni a magunkét és nem bántani a másét. Igaz, a jelent megtestesítő neoliberális önkeresők álomvilágban élnek: az emberi természettől mindig is idegen volt elfogadni a felelősséggel járó, terhes igazságot. 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. március 07., csütörtök

Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét.

Nánó Csaba 2019. március 04., hétfő

Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. Akik ilyen vagy olyan módon be vannak sározva, azoknak legfőbb törekvésük, hogy leigázzák, maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. Ez ellen tüntet ismét az ország.

Somogyi Botond 2019. március 03., vasárnap

Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, az olcsó fapadosok lehetővé tették, hogy hipp-hopp néhány perc vagy óra alatt Európa különböző városaiban találjuk magunkat.

Makkay József 2019. február 28., csütörtök

A velünk élő kommunista örökség

A kommunizmus öröksége nem egy megfoghatatlan fogalom, nem a messzi múlt ködébe vesző balos propaganda, hanem egy 45 éves időszak szörnyű kísértetjárása, amely milliók bebörtönzésével, meghurcolásával és kivégzésével írta be nevét a történelembe.

2019. február 26., kedd

Csáky szalmájában vész el a Beneš-dekrétumok ügye?

Egy helyben topog a felvidéki magyarságot kifosztó Beneš-dekrétumok ügye. Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága foglalkozott az üggyel, néppárti nyomásra most mégis lekerül napirendről. Az időhúzásban szerepe van Csáky Pál felvidéki EP-képviselőnek is.

2019. február 23., szombat

Négy éve pattog a Napoca-labda az RMDSZ térfelén

Beszédében Călin-Popescu Tăriceanu azt követelte, hogy Kolozsvár szakítson a kommunista örökséggel, és a város térjen vissza eredeti román nevéhez, a Clujhoz, mivel a Napoca nem egyéb, mint a kommunista diktatúra itt felejtett kísértete.

Makkay József 2019. február 22., péntek

Miért nem jön össze a közös EP-lista?

Ha valami foglalkoztatja a politikusokat, akkor a választások kimenetele bizonyosan. Az erdélyi magyar politizálás számára nehezen kiheverhető csapás lenne egy olyan forgatókönyv, amelyben az RMDSZ kiesik az Európai Parlamentből.

Nánó Csaba 2019. február 19., kedd

Elhatároztam, lerázom a rabigát

Egyre növekvő tisztelettel tekintek azokra, akiknek sikerül megszabadulniuk a tévéjüktől. Erős emberek, nagyszerű karakterek, akik vállalják az elvonási tünetekkel járó összes kínt, hogy aztán szabadon élhessék életüket.

2019. február 17., vasárnap

Milyen hely Marosvásárhely?

Egy etnikai közösség jelenlétének a településeken az utcák, terek neveiben is tükröződnie kellene. A marosvásárhelyi utcák hivatalos névjegyzékét átfutva, kiderült: a listán 460 utca neve szerepel, közülük mindössze 40 magyar, illetve magyar vonatkozású.

Rostás Szabolcs 2019. február 14., csütörtök

Vitamin és népesedéspolitika

Orbán Viktor jóformán el sem lépett a mikrofontól hagyományos évértékelőjén, és a sajtó egy része azóta is találgatja/számolgatja, várhatóan mekkora tételt jelent Magyarország költségvetéséből a miniszterelnök által bejelentett családvédelmi akcióterv. 

Vélemény
Makkay József: Család, gyerekvállalás, jövőkép

Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben ...

Nánó Csaba: Sajátos román Stockholm-szindróma

A jogállamiság elleni hadjárat azóta erősödött fel, amióta korrupt politikusok kerültek az élvonalba. ...

Somogyi Botond: Család, megélhetés vagy meggazdagodás?

Vannak, akiket a szükség hajt, megint másokat a divat űz messzire. A megnyílt határok, a felgyorsult kommunikáció, ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat