HIRDETÉS

Kádár Hanga

2018. március 24., 19:33

A poszt-posztmodern ember vaksága

Azt kérdezte minap egyik ismerősöm: ilyen fiatalon miért hajtogatom, hogy inkább élnék 20-30 évvel korábban, mint ma. Meglepődtem a kérdésen. A múltba vágyó érzés ugyanis elég gyakori jelenség manapság, csak éppen az okait nem tudják sokan megfogalmazni. Vagy inkább nem merik, mert leszólják a személyes értékrendszerükhöz való ragaszkodásukat egy olyan mában, amelyben az elkerülhetetlen elfogadása az elkerülhetetlen normalizálásává csapott át, s az ember lassan pironkodva ismeri be, ha konzervatív, keresztyén heteroszexuális. A mai szociális tolerancia kérdése már rég nem a genetikai rendellenességükből fakadóan saját nemükhöz vonzódóak elfogadása, mert aki még 2018-ban is tettlegesen diszkriminálja a homoszexuálisokat, a Teremtő szavára sem változik meg, nemhogy egy aktivista javaslatára. A mai szociális gond e helyett már az, hogy elítélnek egy elismert rendezőt, amiért nincs homoszexuális szereplő a filmjében.

Ma nacionalistának számítasz, ha azért vállalod a második-harmadik gyermeked, hogy egy magyarral több legyen az egyre apadó közösségben, és hogy a jövő magyar származású románjai, szlovákjai, ukránjai ne szótárban keressék az Isten áldját. Nacionalizmusnak számít március 15-én elénekelni egy Kossuth-nótát, mert nemzeti érzésében megsértjük a román szomszédot, miközben ma is nyíltan megfenyegetik azt az erdélyi magyart, aki a román barátság nyitását kéri. Ma a kereszténység jegyében történő befogadásról s egyéb keresztény elvekről papolnak gúnyosan azok, akik kerülik a templomot, a Bibliát csak a polcon látták, és nyíltan beismerik, hogy nem hisznek semmiféle teremtő erő létezésében. Mégis káromolják holnap, amiért a szeretett feleséget darabokban kell eltemetni a keresztény elvek alapján befogadott szélsőséges miatt, akinek sokkal erősebb a kultúrája, semhogy hajlandó lenne –akár részlegesen is –beáldozni azt az integráció fejében. Ha a küzdelmük és eltökéltségük ma példaértékű, kultúrájukhoz, identitásukhoz való erős ragaszkodásukból miért nem akarunk tanulni? Azért, mert ma fasiszta az, aki hisz a kulturális differenciáltságban, és óvná a jövő egy nyelvet beszélő, ebédjét ugyanúgy fűszerező, globális nemzedékét attól, hogy saját nemzeti örökségét feladva, a nacionalizmus megvetésének jegyében egy másikba olvadjon be.  

Ma válogatott cifraságokat üvöltünk a korrupt képviselők fejére, de az ügyesen tolvajló haver furfangjára vigyorogva csettintünk. Ma a közmegbecsülés és közkedveltség érdekében szexuális érdeklődés, vallás vagy megjelenés terén a polgárpukkasztó abnormalitás képviselőjévé kell válnunk, amely egyre több, figyelemre irigy, frusztrált tinédzsert s ennélfogva megállíthatatlan ördögi kört generál. Ma nem megyünk szavazni, de holnap örömmel pályázunk a győztes párt által pénzelt tudományos ösztöndíjra. Sajtót és klasszikus irodalmat nem olvasó, alapműveltségtől messze álló fiatalok válnak ma milliós rajongótábort maguk köré gyűjtő aktivistákká, s nyitnak zöld utat a tudásháttér nélküli boldogulásnak.  

Ma a szatyrot cipelni segítő jó szomszéd helyett inkább arcába vágjuk a lépcsőház ajtaját a másiknak, és a megszólítás helyett inkább az előttünk álló vastag inának toljuk a bevásárlókocsit. Ma már épp neoliberális (és nem liberális!) az, aki a mindent elfogadás álszent dumája mellett a legkülönfélébb károkat kívánja a konzervatívnak.

Dióhéjban: akinek a múlt hiányzik, az a mára kiveszett tartást, jellemet, becsületet, gerincet, élhető értékrendszert és a régi mottóját siratja: őrizni a magunkét és nem bántani a másét. Igaz, a jelent megtestesítő neoliberális önkeresők álomvilágban élnek: az emberi természettől mindig is idegen volt elfogadni a felelősséggel járó, terhes igazságot. 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Botond 2018. július 28., szombat

Színes francia öröm

Világszerte pikáns újságcikkek, mémek és a közösségi oldalak hozzászólásának százezrei foglalkoznak a nemrég lezárult oroszországi labdarúgó világbajnokság győztesével, Franciaország nemzeti tizenegyével. Amelynek mintegy kétharmada színesbőrű játékos. 

Makkay József 2018. július 28., szombat

Jó és rossz román politikusok, avagy tévhitek fogságában

Johannis esete azért tragikus a magyarok számára, mert német identitását feladva úgy lett teljesen román érzelmű, hogy sok tekintetben túltesz a románokon. Állandó bizonyítási kényszerben szenved, emiatt nagy ívben tesz minden magyar ügyre. 

HIRDETÉS
Nánó Csaba 2018. július 20., péntek

Esőisten is megsiratta Horvátországot

Egy alig négymillió lakosú ország csapata készült „leigázni” a 66 milliós Franciaország nemzeti tizenegyét. Ami azonban a korabeli hódítóknak sikerült, a horvátoknak sajnos nem.

Makkay József 2018. július 20., péntek

Ami szabad a románoknak, miért nem szabad a magyaroknak?

Vajon miért marad egyedül a tömegek felvilágosítását sürgető székely politikus, aki jogosan hisz abban, hogy amíg az átlagember fejében nem tisztul le az autonómia fogalma, nem lesz tömegtámogatás és egységfront a kiharcolásához sem?

HIRDETÉS
Borbély Zsolt Attila 2018. július 12., csütörtök

Az értékőrzés és értékteremtés fóruma

Az idei EMI-tábor a 2017-es szellemi pászmáján halad tovább. A fő előadók akárcsak eddig, nem pártpolitikusok, hanem nemzetben gondolkodó értelmiségiek.

Makkay József 2018. július 12., csütörtök

Kirakatperek a centenárium évében

Amikor tavaly ősszel elkezdődtek az előkészületek az idei román centenáriumi ünnepségekre, többen megjósolták, hogy az erdélyi magyarság számára nehéz év lesz a 2018-as. Ma már mindez bizonyosság.

HIRDETÉS
Péter Beáta 2018. július 05., csütörtök

A pincér

Tessék, kérem, egy pohár fehérbor és egy ásványvíz. Elnézést, kaphatnék egy tüzet? Ha nem bánják, csatlakozom. Elég gyenge menet van ma is. A bizalmaskodásnak is vége, amióta nem lehet bent cigizni.

Nánó Csaba 2018. július 05., csütörtök

Szubjektíven a világbajnokságról

Igazán nem panaszkodhatunk, hogy az oroszországi futball-világbajnokság unalomba fulladna. A meglepő eredmények mellett el kell ismernünk, hogy a foci – ahogyan az élet – egyáltalán nem igazságos

Rostás Szabolcs 2018. július 05., csütörtök

Energia és nacionalizmus

A fekete-tengeri földgáznak akkor is el kell jutnia Magyarországon keresztül Nyugat-Európába, ha a román nacionalisták keresztbe fekszenek Aradnál a vezetéknek.

Makkay József 2018. július 05., csütörtök

Bűn nélküli bűnhődés

Gyergyószentmiklós egykori polgármesterének, Mezei Jánosnak a története is jól mutatja, mekkora bajok vannak a romániai igazságszolgáltatás háza táján

HIRDETÉS
Vélemény
Somogyi Botond: Színes francia öröm

Világszerte pikáns újságcikkek, mémek és a közösségi oldalak hozzászólásának ...

Makkay József: Jó és rossz román politikusok, avagy tévhitek fogságában

Johannis esete azért tragikus a magyarok számára, mert német identitását feladva úgy lett teljesen ...

Nánó Csaba: Esőisten is megsiratta Horvátországot

Egy alig négymillió lakosú ország csapata készült „leigázni” a 66 milliós Franciaország ...

HIRDETÉS