Kádár Hanga

2018. március 24., 19:33

A poszt-posztmodern ember vaksága

Azt kérdezte minap egyik ismerősöm: ilyen fiatalon miért hajtogatom, hogy inkább élnék 20-30 évvel korábban, mint ma. Meglepődtem a kérdésen. A múltba vágyó érzés ugyanis elég gyakori jelenség manapság, csak éppen az okait nem tudják sokan megfogalmazni. Vagy inkább nem merik, mert leszólják a személyes értékrendszerükhöz való ragaszkodásukat egy olyan mában, amelyben az elkerülhetetlen elfogadása az elkerülhetetlen normalizálásává csapott át, s az ember lassan pironkodva ismeri be, ha konzervatív, keresztyén heteroszexuális. A mai szociális tolerancia kérdése már rég nem a genetikai rendellenességükből fakadóan saját nemükhöz vonzódóak elfogadása, mert aki még 2018-ban is tettlegesen diszkriminálja a homoszexuálisokat, a Teremtő szavára sem változik meg, nemhogy egy aktivista javaslatára. A mai szociális gond e helyett már az, hogy elítélnek egy elismert rendezőt, amiért nincs homoszexuális szereplő a filmjében.

Ma nacionalistának számítasz, ha azért vállalod a második-harmadik gyermeked, hogy egy magyarral több legyen az egyre apadó közösségben, és hogy a jövő magyar származású románjai, szlovákjai, ukránjai ne szótárban keressék az Isten áldját. Nacionalizmusnak számít március 15-én elénekelni egy Kossuth-nótát, mert nemzeti érzésében megsértjük a román szomszédot, miközben ma is nyíltan megfenyegetik azt az erdélyi magyart, aki a román barátság nyitását kéri. Ma a kereszténység jegyében történő befogadásról s egyéb keresztény elvekről papolnak gúnyosan azok, akik kerülik a templomot, a Bibliát csak a polcon látták, és nyíltan beismerik, hogy nem hisznek semmiféle teremtő erő létezésében. Mégis káromolják holnap, amiért a szeretett feleséget darabokban kell eltemetni a keresztény elvek alapján befogadott szélsőséges miatt, akinek sokkal erősebb a kultúrája, semhogy hajlandó lenne –akár részlegesen is –beáldozni azt az integráció fejében. Ha a küzdelmük és eltökéltségük ma példaértékű, kultúrájukhoz, identitásukhoz való erős ragaszkodásukból miért nem akarunk tanulni? Azért, mert ma fasiszta az, aki hisz a kulturális differenciáltságban, és óvná a jövő egy nyelvet beszélő, ebédjét ugyanúgy fűszerező, globális nemzedékét attól, hogy saját nemzeti örökségét feladva, a nacionalizmus megvetésének jegyében egy másikba olvadjon be.  

Ma válogatott cifraságokat üvöltünk a korrupt képviselők fejére, de az ügyesen tolvajló haver furfangjára vigyorogva csettintünk. Ma a közmegbecsülés és közkedveltség érdekében szexuális érdeklődés, vallás vagy megjelenés terén a polgárpukkasztó abnormalitás képviselőjévé kell válnunk, amely egyre több, figyelemre irigy, frusztrált tinédzsert s ennélfogva megállíthatatlan ördögi kört generál. Ma nem megyünk szavazni, de holnap örömmel pályázunk a győztes párt által pénzelt tudományos ösztöndíjra. Sajtót és klasszikus irodalmat nem olvasó, alapműveltségtől messze álló fiatalok válnak ma milliós rajongótábort maguk köré gyűjtő aktivistákká, s nyitnak zöld utat a tudásháttér nélküli boldogulásnak.  

Ma a szatyrot cipelni segítő jó szomszéd helyett inkább arcába vágjuk a lépcsőház ajtaját a másiknak, és a megszólítás helyett inkább az előttünk álló vastag inának toljuk a bevásárlókocsit. Ma már épp neoliberális (és nem liberális!) az, aki a mindent elfogadás álszent dumája mellett a legkülönfélébb károkat kívánja a konzervatívnak.

Dióhéjban: akinek a múlt hiányzik, az a mára kiveszett tartást, jellemet, becsületet, gerincet, élhető értékrendszert és a régi mottóját siratja: őrizni a magunkét és nem bántani a másét. Igaz, a jelent megtestesítő neoliberális önkeresők álomvilágban élnek: az emberi természettől mindig is idegen volt elfogadni a felelősséggel járó, terhes igazságot. 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2018. november 01., csütörtök

Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló jövő héttől a lapcsoportunkhoz tartozó Krónika és a Székelyhon napilapok helyi kiadásaiba fog belekerülni nyolcoldalas, önálló mellékletként. 

2018. október 26., péntek

Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Makkay József 2018. október 26., péntek

Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető a kommunizmus fogalma. De nemcsak nekik, hanem sok olyan ember számára is, akik emlékezetében a diktatúrának csak a „pozitív” oldala jelenik meg. 

Nánó Csaba 2018. október 19., péntek

A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken viszik-hozzák az embereket – kicsi busz, kevés költség, nagy haszon alapon – , bömböl a rádió, az utas, ha akarja, ha nem, kénytelen hallgatni a sofőrnek tetsző műsort.

Makkay József 2018. október 19., péntek

Megakasztott visszaszolgáltatás

Az erdélyi magyar közvélemény a Mikó-kollégium ügyéről tud a legtöbbet, hiszen számos tüntetés, tiltakozás övezte a rendszerváltás óta mérföldkőnek számító jogi visszaélést, amely a teljes visszaszolgáltatási folyamatot megakasztotta.

Makkay József 2018. október 12., péntek

Semmi pánik, győztek az igenek!

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról. Valószínűleg ennél nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a nemek aránya tíz 10 százalék fölé. 

Nánó Csaba 2018. október 05., péntek

A magunk esze után

Ha már elmegy „népszavazni”, szerencsés lenne, ha mindenki maga döntene arról, mit lát jónak. Tisztában kell lenni azzal is, egyre többen élnek élettársi kapcsolatban akár úgy is, hogy közben gyerekük, unokáik születnek.

2018. október 05., péntek

Marosvásárhelyen a kudarc neve: RMDSZ

Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően. 

Makkay József 2018. október 05., péntek

Birodalom és hazafiság

A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.

Nánó Csaba 2018. szeptember 29., szombat

Diszkóláz: nyolcvanas évek nosztalgiája

Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.

HIRDETÉS
Vélemény
Makkay József: Jövő héttől új Erdélyi Napló

Mérföldkőhöz érkezett a 27 éve megjelenő lapunk: az eddig önállóan forgalmazott Erdélyi Napló ...

Makkay József: Volt egyszer egy forradalom

A rendszerváltás után született vagy kisgyerekként nevelkedett fiatalok számára nehezen értelmezhető ...

Nánó Csaba: A Balkánból a civilizált világ felé

A személyszállítók felosztották egymás között a piacot. Általában ócska járműveken ...

HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS