Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – mondhatnám némi kárörömmel Mihai Tudose román miniszterelnök hétfői bukását követően, ha nem tudnám, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) végrehajtó bizottsága által menesztett kormányfő bűnei között nem szerepelt az erdélyi magyarok akasztását meglebegtető kijelentés. A kormánypárton belül a hatalomért folytatott kemény harcok főszereplőjeként ugyanis a miniszterelnöknek nem véletlenül futott ki a száján az erdélyi magyarságot súlyosan sértő kijelentése, amivel pártjában maga mellé szerette volna állítani a magyar autonómiatörekvéseket hozzá hasonlóan elutasító párttársait. Számítása azonban nem jött be. Nyilván nem ezért buktatták meg. Hiszen Romániában pártállástól függetlenül nemzeti virtusnak számít, ha egy politikus beletörli a lábát az erdélyi magyarságba. Ha áttételesen is, a kormányfő menesztésével azonban számunkra is született egyféle igazságtétel.
Az más kérdés, hogy a szociáldemokrata kormányzás alatt az ország helyzete sem Tudoséval, sem nélküle nem lesz jobb. A kormánypártot a saját foglyaként kezelő Liviu Dragnea pártelnök rovott múltjának elsimításáig eleve átmeneti állapotra és kormányzásra rendezkedett be, amit az általa jelölt és megbuktatott két miniszterelnök példája bizonyít. Minden bizonnyal Mihai Tudose ma is a miniszterelnöki székben ülne, ha nem mond ellent felettesének, a pártelnöknek, és sürgősségi kormányrendelet formájában adja áldását az igazságügyi reformcsomagra, megspórolva ezzel egy csomó parlamenti cécót, és az ezt övező utcai tüntetéseket.
Az elbocsátó szép üzenetet megfogalmazó PSD-vezetőségi ülésről kiszivárgott, hogy összességében elégedettek voltak a menesztett miniszterelnök teljesítményével. A pártelnök azt rótta fel neki nyilvánosan, hogy olyasmikről fecsegett, amit előbb a pártban kellett volna tisztáznia. Magyarán: mindkét fél mellébeszél, de ennek ellenére a közvélemény tudja, hogy valójában mi történik. Azt is könnyű előre látni, hogy az úton levő harmadik miniszterelnökre is ugyanez a sors vár, ha csak bábszerepet szánnak neki.
Az állandósult belpolitikai válság közepette ma az országban minden van, csak eufórikus hangulat nincs a nagy centenáriumi évforduló kapcsán. Mintha a véletlenek egybeesése is úgy akarná, hogy az érdemtelenül magamutogató és a magyarságot folyamatosan sértegető, megalázó kormányzati elit idei nagy projektje úgy dől dugába, hogy magával sodorhatja a kormánypártot is. A teljesíthetetlen ígérgetésekkel és hazugságokkal hatalomra került politikusok jellegzetes lejtmenete ez, amelynek rendszerint egy végkimenetele szokott leni: a bukás.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.