HIRDETÉS
A helyzet fintora, hogy ugyanannak a miniszterelnöknek a kormánya kell megoldást találjon az állami költségvetés összeomlásának megállítására, akinek a kormánya összehozta a 2024-es rekordhiányt. 2024. a választások éve volt, jöttek a hitelek, a kormány két kézzel szórta a pénzt. Az eredmény? Marcel Ciolacu miniszterelnök nem jutott be az elnökválasztás második fordulójába, pártja pedig– a PSD – az eddigi legalacsonyabb támogatást kapta, ugyanakkor a kormányzásban partner liberálisok még mélyebbre süllyedtek.
Furcsák a politika útjai, hogy ennyi pénzt szétszórva, csak ilyen rossz eredményeket teremjenek!
De ez történik, amikor azt gondolják, hogy a népszerűség csak választási ajándékokkal szerezhető meg, hogy nagyon egyszerűen, pusztán a nyugdíjak és fizetések emelésével, hatékonyan lehet szavazatokat szerezni. Óriási tévedés, az emberek megkapták a pénzüket, de az urnáknál a kormányzás minőségével szembeni elégedetlenségüket fejezték ki.
A törvényként ható sürgősségi kormányrendelet igyekszik befoltozni a költségvetést, és 2025-re 7 százalékra csökkenteni a hiányt, ami az első lépés azon az úton, amely a következő években visszatérítheti a fenntarthatósághoz a költségvetési kiadások és bevételek közötti különbségeket.
A valódi és hatékony reformok azonban máshonnan kellene jöjjenek. A költségvetési apparátusra fordított túlságosan nagy kiadások csökkentése, a közigazgatás reformja, a fekete- és szürkegazdaság tényleges megnyesése meglehetősen rövid idő alatt látható javulást hozna a költségvetési egyenlegben.
Az állam nem csak azért szed be ilyen keveset az adóbevételekből, mert nem tud, hanem azért is, mert különböző megfontolások miatt nem akar.
A miniszterelnök azt mondta, hogy 2025-ben nem akar népszerű lenni. A szavazás eredménye szerint 2024-ben sem volt az. De elméletileg, ha tényleges reformintézkedéseket hozna – nem csak a felületeseket –, akkor népszerűvé válhatna. Az emberek tényleges reformokat várnak, és a legtöbben megértik, hogy ezeknek a reformoknak a hatásai érdekében érdemes egy megszorító időszakot vállalni.
Ha a lakosság azt látná, hogy bátran alkalmaznak egy összefüggő, átfogó reformtervet, akkor az javítaná az intézményekbe és a politikai osztályba vetett bizalmat. De a salátatörvény elfogadása nem mutat lényeges reformelképzeléseket. Befagyasztják a költségvetési bevételeket és a nyugdíjakat, levágnak a kiadásokból, de a terhek nagy része megint a versenyszféra vállára hárul. Szokás szerint áthárítják a terheket a versenygazdaságra, amely nem részesült az állami fizetésemelésekből, és új adókat vezetnek be.
Legjobb példa erre az póznaadó újbóli előhozatala a gazdasági baklövések sorából. Ha látszott, hogy mennyire káros egy ilyen adó, akkor miért vették ismét elő?
Nyilvánvaló, hogy csak a kétségbeesés, hogy rövid távon valami plusz pénzt hozzon a költségvetésbe, okozhat ilyen őrültséget. Még jó, hogy legalább az utolsó pillanatban csökkentették az adó mértékét és elhalasztották a hatályba lépését, lehet, hogy végső soron a kormány teljesen feladja az ötletet, és megteszi a valóban szükséges intézkedéseket.
Mondhatnánk, hogy csinálhatták volna rosszabbul is, de jobban is.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
