HIRDETÉS
A grúz építészet a Kr. u-i 4. századtól lendült fel az arab hódítók megjelenéséig, a 6. századtól a kupolás templomok építése a jellemző. A Kr. u-i 11. század az aranykor: a templomok mellett várak, paloták, karavánszerájok épültek. Grúzia következő hányattatott történelmi korszakai már jellegtelenebb emlékeket hagytak ránk.
Grúzia keleti része – az egykori Kaukázusi-Ibéria, más néven Kartli – régi fővárosa nyolcszáz éven keresztül a Tbiliszitől mindössze húsz kilométernyire fekvő Mcheta (Mtskheta) városa volt. A település a Mtkvari (Kura) és Aragvi folyók összefolyásánál fekszik. „S egymást ölelve fut tova/ A gyors Aragvi és Kura…” – írja Lermontov A cserkesz fiú című elbeszélő költeményében. A város világörökségi helyszín a közeli Jvari kolostorral egyetemben. A kolostor magasából letekintve csodálatos látványt nyújt a két folyó találkozása, de rögtön az is érthetővé válik, hogy a magas hegyek közé szorítva a település nem terjeszkedhetett, nem maradhatott meg az ország fővárosának.
Legfőbb látnivaló a Szvetichoveli székesegyház. E helyen az első templomot az első keresztény király felesége, Szent Nana a Kr. u-i 4. században építtette, a grúz királyok nyughelyéül is szolgált. Elnevezéséhez legenda fűződik: a munkások nem tudták megmozdítani a fő tartóoszlopnak szánt fát, Szent Nino azonban egész éjjel imádkozott, s csoda történt, reggelre az oszlop a helyén állt, amelyet élő oszlopnak, vagy felelevenítő, teremtő pillérnek hívnak.
A katedrális külső falán gazdag dombormű-díszítés látható, az ábrázolt pávák stilizált farktollai a tizenkét apostolra és a tizenhárom sivatagi atyára utalnak.
Kívül az építőmester karját is ábrázolták. A hagyomány szerint Arszukiszdze mester kezét levágták, az egyik változat szerint királyi féltékenység állt a háttérben, a másik változat szerint amiatt, hogy többé ily gyönyörű templomot ne építhessen.
A katedrálisbelsőt gyönyörű freskók díszítik. A több mint húsz ereklye között Jézus köntösét is „őrzik”. A hagyomány szerint egy római katonától grúz zsidó vette meg azt a köpenyt, amelyben a Megváltó a Golgotára ment. Nővérének ajándékozta, akit ebben temettek el, s sírjából nőtt ki az a hatalmas cédrus, ami a székesegyház alapjául szolgált. Mcheta a grúz kereszténység bölcsője, itt, a folyóban keresztelték meg az első hívőket.
Ki is volt a már említett Nino? A hagyomány szerint Kappadókiából származó nő, aki Nana királynét, s később királyi férjét is – aki vadászat közben eltévedve hiába imádkozott saját isteneihez, végül Nino istenéhez fohászkodva menekült meg – a keresztény hitre térítette. Így Örményország után Kr. u. 330-ban Grúziában is államvallássá lett a kereszténység. Nino a Mchetával szemközti hegy tetején, a folyó túlpartján keresztet állított – két szőlővesszőből, amelyeket hajszálaival kötött össze –, jelezvén a kereszténység diadalát. E sajátos, lefelé hajló keresztforma lett a grúz egyház jelképe. A Szent sírja Kelet-Grúziában, a Kr. u. 4. században épült Bodbe apátságban az egyik legnagyobb zarándokhely. Megtapasztalhattam, hogy hosszú sorban álltak előtte idősek, fiatalok, hogy leróhassák tiszteletüket, imádkozzanak.
Szent Nino ikonja előtt mindig, minden templomban láttam fohászkodókat.
A szépséges tájat szemlélve ültem egy padkán a templom előtti téren, amikor a bozontos szakállú fekete ruhás szerzetes hirtelen mellettem termett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mit követhettem el, hogy a főbejárathoz vezető lépcsőről hirtelen lerohant? A zsebéből hatalmas kulcscsomót halászott elő, s a mellettem lévő pénzbedobós messzelátó érmegyűjtőjét nyitotta ki, megszerezve az aznapi bevételt. Ki gondolta volna, hogy ez is az ő dolga?
Grúziából a Nagy-Kaukázus hegyein keresztül egyetlen hágón keresztül lehet eljutni Oroszország felé, amelyhez a híres grúz hadiút, a történelem során kiépített védelmi rendszer vezet. Az egyre emelkedő szerpentinen 2395 méterig fut fel észak felé, elszórtan figyelőtornyok romjai láthatók az út mellett. Egyik állomása az Ananuri komplexum, ami felduzzasztott folyók vize mellett fekszik. Az épületegyüttes vár romjait, templomot, s titkos menekülő folyosóval rendelkező lakótornyot foglal magában.
Az Ananuri templom bejárata feletti dombormű megfogja a szemet. A kőfaragások jelrendszere a hétköznapi szemlélő számára rejtve marad. Idegenvezetőnk magyarázata fedte fel, hogy
a kereszt alatt a sárkányok a kereszténység győzelmét jelentik a többi vallás felett. Ha két angyal szerepel, azok arkangyalok, itt Mihály és Gábriel látható, a fejükön szőlőfürtökkel teli életfát tartanak, az örökkévalóságra törekvés jeléül, az oroszlánok a szükséges erőt, kitartást jelképezik.
A kapubélelet ornamentikája is figyelemre méltó. A templom falán bevésett régi grúz írás fogja meg a szemet. Az út mentén tovább haladva legelésző csordák, birkanyájak pettyezik a hegyek oldalát, üdülő falucskák húzódnak meg a kopár hegyek között, s egy grúz-orosz barátság emlékművet is emeltek. Stepantsminda – egy remete atyáról elnevezett település – gránátalmafás kertjeinél terepjárókba kellett átszállnunk buszunkból, hogy 2170 méteres magasságot elérve meglátogathassuk a Gergeti kolostort. A szó szerint is rázós út végére érve, amelyen a sofőrök sebességi és előzési csúcsokat akartak produkálni, hihetetlen látvány tárult elénk. Körben hatalmas hegyek, köztük az 5047 méter magas Kazbek-csúcs. E hegyet több költeményben is megénekelték. Puskin a Kolostor a Kazbeken című versében így írt: „Vad hegyek fölött Kazbekem,/ Királyi sátrad ékesen/ Tündöklik örök fénybe mártva…”.
Sajnos ottlétünkkor a hegyorom felhőbe burkolózótt, de ez csak növelte sejtelmességét, hiszen az ókori görög monda szerint Prométheuszt – aki az istenektől ellopta a tüzet az emberek számára – ehhez az alvó vulkánhoz láncolták. A Kazbek-csúcsot első magyarként Déchy Mór geográfus hódította meg 1897-ben.
A mesebeli tájban, a hatalmas völgy közepén egy kisebb hegy platóján emelkedik a kolostor. A 14-15. században építették, a grúz építészet egyik remekeként tartják számon, az andezitből épült, vastag védőfallal körülvett épületet. Ha támadások érték Grúziát, idemenekítették Mchetából az ereklyéket, kincseket. Annak, hogy temploma ma is működik, mi is tanúi lehettünk. Hét vége lévén esküvői párok álltak sorba, hogy az arányosan szép templomban kimondhassák a boldogító igent. Meglepő volt, hogy a násznép milyen kevés emberből állt, s a szertartás idejére nem zárták ki a turistákat, akik szerintem mozgásukkal zavaró tényezőként hatottak az intim pillanatokban. A grúziai templomokban ugyanúgy, mint az örményekben nincs mire leülni, a szertartásokon állva vesznek részt a hívek.
Grúziára jellemző a hosszú ideig, még a középkorban is folytatódó barlangépítészet. Upliszcihe (Uplistsikhe) barlangváros nevének jelentése: az Úr vára. A több ezer éves múltra visszatekintő települést a Mtkvari folyó fölé emelkedő hegy oldalába vájták. A barlangok teteje földrengés miatt jórészt beomlott. A feltárások során lakóhelyiségeket, borospincéket, pékségeket, műhelyeket, színházat, templomot azonosíthattak a régészek. Történelmi és kereskedelmi szerepe is jelentős volt. Az előbbi azért, mivel több száz éven át az ókorban politikai és vallási központ volt. Az utóbbi pedig azért, mert a selyemút karavánjainak pihenő, átrakodó helyéül szolgált. Tbiliszi arab meghódítása után a 7. században a király ide költözött, s az uralkodók – míg Építő Dávid vissza nem foglalta Tbiliszit – 1122-ig innen kormányozták Kartlit.
Az azeri határhoz közel, kelet felé fekszik Signaghi, a „Szerelem városa”. Egyes leírások a mi Szentendrénkhez hasonlítják, szerintem jelentőségét a már említett közeli Bodbe apátság adja. Kellemes éttermei mellett a tereken a grúz népművészet darabjait is árusítják, a posztóból formált ajándéktárgyak népszerűek.
Grúziában járva mindenütt vásárolhatunk a finom hachapuriból. Ez kenyér-lángos féle, többféle változatban is készül, például sajtosan, vörösbabosan. Az éttermek kínálata számomra rendkívül kedvező volt. Előételként sokféle zöldség kerül az asztalra: petrezselyemszár, kaporszár, paradicsom, padlizsánkrém, s egyéb zöldségkrémek. Nagyon finom a gránátalma-leves, a diókrém. A főételek is többfélék, hússal töltött zöldségek, melyek közül kedvencem a töltött szőlőlevél, a dolma. Útitársaim fanyalogva kóstolgatták a sajátos formájú grúz tésztabatyut.
A hinkali kör alakúra nyújtott tésztából készül, amit leveses hússal töltenek meg, s úgy csípik össze a tetejét, hogy minél több redőt mutasson.
Nekem nagyon ízlett. Igazi művészet volt úgy enni, hogy a meleg lé ne csurogjon ki. Lépten-nyomon árulnak rudakon lógó, hosszú, keskeny, barnás füzéreket. A csurcsela madzagra fűzött mazsola, aszalt szilva, dió, mogyoró sora, amit liszttel sűrített szőlőlébe mártanak, s kiszárítják. Nagyon finom édesség!
Italokról is essen szó. A gránátalma-lé üdítő, az erős törkölypálinkát csacsának nevezik. Jómagam jobban kedveltem a finom, testes vörösborokat. Mindenütt jó minőségűt tettek az asztalra. Nem véletlen, az ország szép, jó talajú szőlőtermő területekkel rendelkezik. A grúzok meggyőződése, hogy a világon először ők készítettek bort. A mai napig van, aki az úgynevezett kvevriben, nagy agyagedényben érleli a szőlő levét. Állítólag az igazi grúz ember kimért bort nem vásárol. Ha szőlője nincs is, megveszi a gyümölcsöt, s maga készít belőle itókát. A szőlő termesztésére minden lehetőséget kihasználnak. A gázvezetéket nem a földben, hanem háromméteres magasságban vezetik.
A falvakon keresztül haladva láthattuk, hogy ezeket a vékony csöveket igen sok helyen szőlővel futtatták be, s bőséges termés ringatózott a magasban.
Utunk során a nyugati országrész számunkra még felfedezetlen maradt. Szerintem az interneten olvasottakkal ellentétben, Tbiliszire is érdemes több napot szánni. Úgy érzem, a főváros és az ország látnivalói megérdemlik, hogy egyszer visszatérjünk.
Az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Parlament és kisebbségvédelmi szervezetek részvételével szervezett konferenciát az EP Kisebbségi Intergroupja szeptember 24-én, az Európai Nyelvek Napján Brüsszelben.
A diaszpórában élő magyar közösségek kitartása mindig lenyűgöző, különösen akkor, ha évszázados múlttal rendelkező gyülekezetekről van szó. Idén nyáron alkalmam nyílt ellátogatni az Egyesült Államokban található New Brunswick városába.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
