CFR: kolozsvári siker, bukaresti hallgatás

Elképesztő, hogy a bukaresti sportsajtó mennyire elfogult… és rosszindulatú. Azt már megszokhattuk, hogy amennyiben a három fővárosi csapat (Dinamo, FCSB és Rapid) háza táján bármi is történik, az azonnal megjelenik – tévében és világhálón egyaránt. És nem csak sportszakmai szempontból. Mert ha az egyik futballistának a felesége gumipapucsban szaladt ki az üzletbe, a piperai juhász kikönyökölt az erkélyén, a „kutyák” stadionja romokban hever – ez mind érdekesebb hír, mint amikor a Sepsi legyőzi az egyik erős craiovai együttest (esetleg fordítva), vagy a CFR például nemzetközi kupamérkőzést vív.

Nemrég az FCSB tíz gólt kapott két mérkőzésen egy szinte ismeretlen dán csapattól, a kolozsvári együttes viszont oda-vissza verte a nagy múltú Slavia Prágát, amely a Konferencia Liga G csoportjának legerősebb csapatának számított. Az egyik bukaresti tévéadón pedig nemhogy megdicsérték volna a vasutas klubot, hanem ellenkezőleg: a bemondó, miközben azon siránkozott, hogy az FCSB ismét dicstelenül távozik a csoportkörből, képes volt a következőt mondani: „a szégyen annál nagyobb, mert a Kolozsvár képes volt megverni a cseheket”. Dehogy örvendett, kérem, mintha szomorkodott volna. S ez a hozzáállás rí le minden egyes sportadóban szereplő műservezetőről, riporterről…s nagyjából ez olvasható ki szinte mindegyik cikkből, amely a sportportálokon megjelenik. Ha egyáltalán megjelenik.

Tegnap például a fellegvári alakulat tíz pontot gyűjtve csoportmásodikként jutott tovább csoportjából 1-0-s győzelmet aratva a kosovói Ballkani felett. Szinte lélekszakadva rohantam haza a stadionból, hogy no lám, mit fognak most mondani a tévében. Végigzongoráztam az összes kanálist…és semmit sem találtam. A sportadók kézilabdát és teniszt közvetítettek, hírösszefoglalókat és régi mérkőzéseket ismételtek. Egészen addig, amíg az FCSB mérkőzése kezdődött. Akkor rögtön adásba kerültek az egykori börtöntöltelék–tulajdonos „szolgái”, és ajnározni kezdték a fővárosi alakulatot, amely végül a londoni West Ham tartalékcsapatának cseréitől és ifijeitől háromgólos vereséget szenvedett.

A vasutasok mérkőzésének lefújása után egyetlen romániai sportadó sem ejtett egy szót sem arról, hogy a CFR ismét megérte a kupatavaszt.

Csupán a volt katonacsapat mérkőzését követően tértek rá a kolozsváriak sikerére a fellegvári meccs után több mint két és fél órára – természetesen a bukaresti meccs „elemzése” közben. Merthogy szinte minden bukarestinek tüskeként szúrja az oldalát a kolozsváriak újabb bravúrja. Akik nem mellesleg mind a Bajnokok Ligájában, mind az Európa Ligában, mind pedig a Konferencia Ligában rekorderként vannak számon tartva, mint a legtöbb pontot gyűjtött romániai csapat.

De hát kit érdekel ez? Ha a CFR-ről van szó, akkor – ha nem is a gyűlölet, de legalábbis – a közömbösség vagy a lekicsinylés hangján kell beszélni róla. Mert egyesek szerint „magyar csapat”, holott a tulajdonos már rég nem Pászkány Árpád, és sem a szakmai stábban, sem pedig a pályán nincs egy magyar sem. Úgy tűnik, a klub egyetlen „hibája” az, hogy Romániában a legrégebbi együttes, s még az Osztrák–Magyar Monarchia idején alakult. De hát úgy látszik, ez épp elég arra, hogy a csapatot semmibe vegyék, érdemeit elhallgassák, nemzetközi eredményeit minimalizálják. Talán a legkiegyensúlyozottabb véleményt Decebal Rădulesu bukaresti újságíró mondta el már éjfél után az egyik sportadón:

Nos, tegnap valóban a CFR-szurkolók estje volt, s remélhetőleg még sok hasonló lesz a következő években. Annak ellenére, hogy Emil Boc kolozsvári polgármester csupán a nacionalista, kimondottan magyarellenes U-t élteti és közpénzen keményen támogatja. De hát ez már egy másik történet.

Jelenleg maradjunk annál, hogy hajrá CFR, hajrá KVSC!