Várostúra akvarellekkel

Nánó Csaba 2015. március 14., 12:17

Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében látható Essig Klára kolozsvári festőművész tárlata. A kiállítás megnyitójára a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tisztújító közgyűlésének alkalmával került sor.

galéria

Essig Kláránál „kolozsváribb” festőművészt keveset találunk manapság a képzőművészek társadalmában. Túl azon, hogy a kincses város szülöttje, évtizedek óta hivatásának tekinti Kolozsvár épületeinek, utcáinak, tereinek, szobrainak, fáinak megörökítését az utókornak. Hiszen ahogyan az ember, a város is mulandó. Vannak dolgok, amik megszűnnek benne, mások átalakulnak, talán a hangulata az, ami utoljára mond búcsút a jelennek, és vált át nekünk idegen képződménybe. Mert egy emberöltő alatt mégsem tud akkorát változni, hogy a jelenben benne élő idegennek érezze az „ő városát”.

Essig Klára minden ecsetvonásából lerí, mekkora szeretettel tekint Kolozsvárra. Számára nincsenek titkok, csupán rá kell tekinti az alkotásokra, és egy szempillantás alatt a Fellegvártól el egészen a Donát útig bejárhatjuk a várost, felfedezhetjük benne mindazt, ami mellett olyankor földre vetett tekintettel elsietünk.

Akvarelljeinek színei világosak, optimizmust sugallnak festményei, noha olyan épületeket, szobrokat is megfestett, melyek jelene és jövője egyáltalán nem mondható biztatónak. Hiszen – minden ellenkező jel ellené­re – Kolozsvár ősrégi városképének rombolása még ma is zajlik.

„Az építészet és a képzőművészet évszázadok óta kéz a kézben járnak” – fogalmazott a tárlatmegnyitón Németh Júlia műkritikus. Essig Klára pedig szorosan fogja épített örökségünk kezét. Alkotásaival nem engedi elvesz­ni azt, és ha a kő porlad is, az ő képein örökkön megmarad. Kisebbségi létünknek fontos, hogy elődeink alkotásai megmaradjanak – ezt az őrző, védő feladatot látja el maradéktalanul a művész sajátos eszközeivel: ecsettel és festékkel. Mert lekophat a máz épületről, szoborról, de színei örökre megmaradnak a festő ecsetvonásaiban. „A sajnálatos módon tovatűnő, sőt olykor szándékosan eltüntetett múlt, a tárgyi emlékek, egy-egy jellegzetes épület, utcarészlet már csak a képzőművészek alkotásaiban vannak jelen” – hívta fel a figyelmet Németh Júlia, és ezt a folyamatot ismerte fel évtizedekkel ezelőtt már Essig Klára is. Mondhatni, szerencsékre. Hiszen holnap már más lesz az embereket befogadó táj, nem ugyan­azok a fák bólintanak ránk, és nem abba az épületbe lépünk be, amiből egykoron elődeink kiléptek. Új lakói átalakítják az udvarokat, a tereket, a szobrok – ahogyan az számtalanszor előfordult – új és újabb helyre költöznek, és az öröknek hitt Főtér is elvesztette már eredeti arculatát.

Gyönyörűség felfedezni Essig Klára akvarelljein Kolozsvár legszebb utcájának, a Farkas utcának varázsát, amelynek egyik évszázados földszintes háza egyben a művésznő lakhelye is. De megjelennek a képeken a kincses város templomai is nemes szépségükben, az iskolák, a történelmet árasztó épületek. A kövek ridegségét pedig szinte minden alkotáson enyhítik az odafestett fák, növények, virágok lágy színei. És megmaradt Essig Klára képzeletében a durván derékba tört hársfa, mely szomorú mementóként jelenik meg egyik festményén.

Essig Klára realista akvarelljei napfényben születtek, tiszták és fényesek, mintha azt sugallnák, lehet még ilyen városunk is, ha jobban vigyázunk rá. Érdemes a festőművész munkái által egy kimerítő sétát tenni a kincses városban. És még a tömeget sem kell kerülgetni…

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.