Az örök Anikó

Volt egyszer egy erdélyi színésznő, akit egy egész ország szeretett, kedvelt, becézett, akit még a román közönség is jól ismert, aki még azelőtt lett sztár, hogy ezt a jelzőt bármilyen jöttmentre ráaggatták volna, ahogyan ez mostanában történik. Ki ne ismerte, látta vagy hallotta volna Széles Anikót, ezt a megannyi magyar és román filmben felbukkanó szőke csodát, akinek szépségénél csak tehetsége ragyogóbb? Aki, ha nem Nagyváradon születik, hanem egy-két kontinenssel odébb, talán egy Dallas kaliberű sorozatba is befért volna. (Nem tudom, miért, de őt egy ilyesfajta filmeposszal tudom társítani). Vagy, ha nem a kolozsvári színházat választja, meglehet, a Broadwayt nyűgözi le.

Széles Annáról Medgyessy Éva írt könyvet. Vagy még inkább a művésznő vallomásait olvashatjuk egy kötetbe fűzve. És bármilyen furcsa, valójában kiderül, hogy bármilyen ismert és népszerű volt Anikó, útjáról eddig keveset tudtunk. Hiszen a ragyogáson túl is van élet, és a nagy művészek is olyan „apróságokba” ütköznek, mint családalapítás, gyereknevelés, háztartásvezetés, örömteli és keserű történetek a színpadon, szülők elmúlása, unokák születése, és megannyi más.

Az egykori üdvöske ma már büszke nagymama, de hetvenedik életévén túl is ragyog. Mások a prioritások, ma már nem a színpad az első boldogságforrás. Milyen volt és milyen ma Széles Anikó? Kiderül a Polis Könyvkiadónál megjelent remek kötetből.