A magyar HBO új, saját gyártású sorozata könnyen a képernyő elé ragasztja a nézőt, nemcsak a magyarországit, de az erdélyi magyart is, hiszen az erős közép-kelet-európai típusú sorozat finomkodások nélkül kérdez rá, hogy meg lehet-e élni becsületes, minimálbéres fizetésből a Kárpát-medence közepén. A helyes válaszig egyelőre még nem jutottunk el, hiszen jelenleg fut az Aranyélet második évada, a készítők tervei szerint pedig lesz harmadik is. De valahogy nem is várjuk a megélhetési kérdésre adott választ, az önmagától körvonalazódik a cselekmény során. A film a figurák által választott és kísérletezett lehetőségekre fekteti a hangsúlyt.
Drága és minőségi film
Adott az idilli Miklósi család apával, anyával, fiúgyerekkel, lánnyal és kutyával a budapesti felső tízezer medencés villanegyedében. Minden arany ékszerekkel tele áloméletnek tűnik első percekben, ám hamar körvonalazódik a valóság: a család feje, Attila, ingatlanügynöknek adja ki magát. A több millió forintot érő házak előlegeit egyszerre több, becsapott, hiszékeny embertől zsebeli be, amikor éppen nem gyerekkori barátjának „segít” árucsempészésben milliókért. Attila adott pillanatban megelégeli a kényszerből választott életformát, de Janka, a felesége nem hajlandó megválni a luxus kézkrémjeitől és a selyemhálóingtől. Az akciódráma mozgalmas jelenetei a gördülékeny, könnyen élvezhető köretet adják, az igazi konfliktus viszont a család ideológiai és pszichikai szétszakadásából fakad. Az apa változtatni akar, hétköznapi, tiszta életet szeretne biztosítani a gyerekeinek, az anya semmiképpen sem hajlandó visszamenni a panellakásba. Márkot, a fiúgyereket jobban érdekli a gengszter-rap, a füves cigaretta és a törvénytelen zsebpénz, mint az érettségi, Mira pedig szép lassan a szemünk előtt gyúródik át megtört, magányos, csapongó tinédzserré a felelőtlen családi háttér miatt.
Az első évad sem hiányos a pörgős, hirtelen váltó, meglepő fordulatok tekintetében: épp annyi elvarratlan szálat és feldobott lehetőséget hagy maga után, hogy tűkön üljön az ember a második évad érkezéséig, amely már kérdés nélkül bizonyította: az HBO emelt a mércén. A film magas költségvetésének köszönhetően minőségi vágóképeket, lágy színeket kapunk olyan akciójelenetek mellé, amelyet még magyar filmforgalmazásban nem láttunk. Nemcsak az lendít a színvonalon, hogy az egyszerű epizódszerepekre is elismert színészeket válogatnak – Seress Zoltán, Lengyel Tamás, Rajkai Zoltán, Hevér Gábor, Nagypál Gábor –, de egy-egy utcai autós-üldözős, fegyveres jelenetnél olyan érzést kelt a két rendező, Mátyássy Áron és Dyga Zsombor, mintha Quentin Tarantinótól tanultak volna.
Együtt lélegzünk a szereplőkkel
A megnyerő történet és a szokatlanul, de pozitív értelemben vett erős látvány mellett a bravúros szereposztás teszi még inkább színvonalassá a filmet: az Attilát játszó Thuróczy Szabolcs hozza a tőle megszokott, lenyűgözően természetes játékstílusát, aki bűnözőből hamar elgyötört, változni akaró áldozattá válik, így talán leginkább ő lopja be magát az ember szívébe az első évadban. A Jankát alakító Ónodi Eszter még mindig ragyog a képernyőn, szinte sugárzik karakteréből az erő, a határozottság. Hiteles alakításának köszönhetően már a kimondott szavak előtt, a mozdulataiból értjük figurája érzelmi viszályait.
A mindig első és utolsó menedékként működő, milliárdos csempész családi barát, Hollós Endre karakterét a várt, szikrázó tekintettel, mindig erős lélekjelenléttel hitelesen alakítja Anger Zsolt. A Miklósi család gyerekeit játszó fiatalok pedig a nagy magyar színészek nyomaiba erednek: Döbrösi Laura természetes hanghordozásával, kifejező tekintetével az első pillanattól kezdve megnyerő, Olasz Renátó pedig a második évadra finomított a korábbi, néha túlzó mimikáján. „Attilát játszani inkább élvezet, mint komoly nehézség, olyan, mintha rám írták volna a szerepét, bár nem könnyű Miklósiék életformáját olyan hitelességgel átéreznem, hogy a néző ne azt érezze, hazudnak neki. Együtt kell lélegezni a karakterrel, hogy a nézőhöz is közel kerüljön a figura” – mondta el lapunknak Thuróczy Szabolcs.
Nemzetközi színvonalú akciódráma
A második évadot megszínezik a kilencvenes évekbeli múltképek, amelyek a főszereplők fiatal éveinek alakulásáról szólnak: hogyan, miért ugrottak fejest az illegális világba, miért válik az egyszerű magyar emberből bűnöző és gyilkos a közép-kelet-európai megélhetési lehetőségek között fulladozva. Az eddig szélsőségesebb ideológiájú figuráknak hitt karakterek egyre árnyaltabbak lesznek, mindegyiket egyszerre gyűlöljük és szeretjük, nincs abszolút negatív vagy abszolút pozitív hős, a film egyszerűen megértet – néha elborzasztva, máskor rokonszenvet ébresztve Miklósiék és Hollós iránt.
„A második évad sűrűbb, drámaibb, felkavaróbb, precízebb, a forgatókönyv is ugrott egy szintet” – összegezte legutóbbi kolozsvári látogatásán kérdésünkre Thuróczy Szabolcs, aki szerint a forgatásokon is nemzetközi hangulat uralkodik. Nemcsak a karakterek sorsának alakulására, de minden színészre és stábtagra külön figyelmet fordítanak. Elárulta, a színészek véleményét is kikérték az általuk játszott szereplő életének további állomásairól.
„Az Aranyélet az a film, amiben el tudsz mélyülni, de egyszerre fel is zaklat, közben pedig a sorozat előnyére válva egyre több dologról szól” – fejtette ki Thuróczy, aki az egyelőre háromévados sorozat mondanivalóját így összegezte: ami nem öl meg, az megerősít.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.