Anyanyelvünkön versben és beszédben

Díjazottak
Versben bujdosó:
9–10. osztály: I.: Deák Gellért-Gedeon (Kovászna, Kőrősi Csoma Sándor Líceum). II.: Kerekes Ákos (Kolozsvár, Apáczai Csere János Líceum). III.: Dimény Kristóf (Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium). 11–12. osztály: I.: Nagy-Kopeczky Kristóf (Sepsiszentgyörgy, Mikes Kelemen Elméleti Líceum). II.: Szallós-Kis Csaba (Kolozsvár, Brassai Sámuel Líceum). III.: Ozsváth Barbara (Székelyudvarhely, Benedek Elek Pedagógiai Líceum).
Édes anyanyelvünk:
I.: Szőke Dóra (Székelyudvar­hely, Benedek Elek Pedagógiai Líceum). II.: Mátó-Székely Orsolya (Kolozsvár, János Zsig­mond Unitárius Kollégium). III.: Verdes Adél (Székely­udvarhely, Benedek Elek Pedagógiai Líceum).
Szép magyar beszéd:
I.: Nagy Eszter (Kolozsvár, Református Kollégium). II.: Finta Klára Enikő (Kolozsvár, János Zsigmon Unitárius Kollégium). III.: Mátyás Boglárka (Sepsiszentgyörgy, Mikes Kelemen Elméleti Líceum).

A nyelvet nem lehet foszló állapotában magára hagyni – ezt ismerte fel, és vállalta magára az anyanyelvi mozgalom szervezésével, szakmai irányításával az 1992-ben megalakult Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Háromszéken már voltak előzményei az anyanyelvi versenyeknek, különösen annak a versenytípusnak, amelyet Kőrösi Csoma Sándorról neveztek el. Nem véletlen tehát, hogy Sepsiszentgyörgyön jegyezték be a szövetséget, itt van a szervezet irodája. Az elnökség tagjai azonban Erdély különböző vidékeiről valók, a tágabb körű vezetésben pedig minden megye képviselteti magát.

A kolozsvári ünnepélyes megnyitón a szervezők bejelentették: Aranka György-díjat alapítottak a verseny névadójának, a 200 éve elhunyt művelődésszervező költőnek és írónak a tiszteletére. Elsőként – post mortem – a tavaly elhunyt Tőkés Erika magyartanár, a Georgius Aranka Társaság egykori alelnöke, az anyanyelvi versenyek szíve-lelke részesült az elismerésben. Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Líceum igazgatója úgy emlékezett egykori kollégájára, mint aki a versenyek „íze, lelke volt”. A rendezvény záróakkordjaként Tőkés Erika-díjat kapott a Kolozsvári Református Kollégium nyelv-és beszédművelő köre.

A három versenykategóriában kilenc megye – Brassó, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes – 19 iskolájának 79 diákja vett részt. A szép magyar beszéd és az édes anyanyelvünk kategória győztesei a magyarországi döntőkre jutnak tovább.

Összehasonlítási alap

Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium magyartanára lapunknak korábban elmondta: „egyetlen korban sem tudták még oly módon megragadni a nemzet fogalmát – ami nyilván a 19. század óta vált központi jelentőségűvé –, hogy az anyanyelvet ne foglalták volna meghatározásába. Ezért is veszélyes az a fokú feladás, ami a magyarországiakat jellemzi.” Kerekes hozzátette, évente többször látogat Erdélybe, ugyanakkor sok erdélyi gyerek vesz részt magyarországi versenyeiken, látogatják az anyanyelvművelő táboraikat, így állandó összehasonlítási alappal rendelkeznek. „Nyilván, elfogultan gondolok Erdélyre, hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy Budapesten alapvetően más társadalmi rétegekkel érintkezem, mint Erdélyben. Itt zömmel magyartanárok vesznek körül, illetve olyan diákok, akik a jéghegy csúcsát jelentik a romániai magyar nyelvű oktatásban. Ilyen körülmények között talán méltánytalanul vetem össze a magyarországi átlagos beszédkultúrát a kiemelkedően legszebben beszélő erdélyi emberek nyelvi kultúrájával” – fogalmazott Kerekes Barnabás.

Szerződés az anyanyelv ápolásáért

A verseny keretében március 18-án Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke és Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a két szervezet között 2001-ben megkötött szerződés meghosszabbítását írta alá. Magyarországon 27 évvel ezelőtt alakult a szövetség Bánffy György elnökletével, 1992-ben pedig létrejött az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Közös céljuk a magyar nyelv használta, védelme és értékeinek felmutatása. Az együttműködés egyik legfontosabb területe az anyanyelvi versenyek szervezése. Eleinte az erdélyi versenyzők külön kategóriában szerepeltek az anyaországban, de kérésükre végül eltekintettek az úgynevezett pozitív diszkriminációtól, és egyforma megmérettetésben van része minden versenyzőnek.

A szerződés megkötésének másik célja, hogy szakmai együttműködés alakuljon ki a szervezetek között, ami közös rendezvényekben mutatkozik meg. „A cél, hogy a fontos dolgok közösen történjenek” – nyilatkozta lapunknak Juhász Judit elnök. A gyakorlati együttműködés továbbfejlődött, a szövetségek vezetői pedig úgy gondolták: dokumentumokban és a nyilvánosság számára is meg kell erősíteni az összetartozás tényét. Juhász Judit elmondta: a szerződés nem egy bizonyos időtartamra szól, de ha az utódok majd úgy érzik, hogy újra „hűségesküt” kell tenniük, a jövőben erre ismét sor kerülhet. A két szövetség által aláírt együttműködés indoklása: „abból a felismerésből kiindulva, hogy az anyanyelvvel és a nyelvhasználattal kapcsolatos gondok és tennivalók nem azonosak ugyan, de közösek az anyaországban és a külső régiókban, az anyanyelvi mozgalom két fő intézményének e megállapodásban hivatalosan is szentesített együttműködése a mozgalom nemzeti keretben megvalósuló összefogását szolgálja.”

Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság alapítója


Aranka György író, költő, tudományszervező 1737. szeptember 17-én látta meg a napvilágot a Kolozs megyei (akkoriban Doboka vármegye) Széken, és két évszázada, 1817. március 11-én hunyt el Marosvásárhelyen. Aranka az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalapítója. A család őse, Zágoni Aranka Balázs református pap 1679-ben nyert nemességet. Apja erdélyi református püspök volt.
Aranka György gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte, bölcseletet és jogtudományokat a nagyenyedi református kollégiumban tanult. Lelkészi pályára készült, de miután egy prédikáció során elvétette a Miatyánkot, más pályát kellett választania. 1764-től a marosvásárhelyi királyi tábla elnöke, gróf Nemes Ádám mellett írnokként dolgozott. 1766-tól átkerült báró Domokos Antal ítélőmesterhez, majd Székely Dávid ítélőmester mellett lett iktató. Inasmunkát is kellett végeznie, ugyanakkor alkalma nyílt a francia és német nyelv elsajátítására. Első verseit viszonylag későn, az 1780-as években a Magyar Hírmondó, a kassai Magyar Museum és Kazinczy Orpheusa közölte. Kazinczy Ferenchez hasonlóan levelezett korának legtöbb irodalmárával és irodalomkedvelőjével, valamint számos történésszel, és kapcsolatot tartott fenn több szabadkőműves páhollyal. Drámafordításaival a kolozsvári színjátszás ügyét igyekezett előmozdítani; II. Richárd-fordítástöredéke az első ismert magyar Shakespeare-fordítás.
1792-ben megszervezte a Régi kézírások társaságát a kéziratban heverő régi erdélyi emlékiratok és történeti munkák kiadására, a kéziratok címeit Az erdélyi kézírásban levő történetírók lajstromában összegezte.
Legjelentősebb művelődésszervezői tevékenysége: a már Bod Péter által felvetett tudós társaság gondolatát a felvilágosodás szellemében kezdte megvalósítani. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozását az 1791. évi országgyűlés elfogadta, de az uralkodó nem hagyta jóvá az alapításról szóló törvénycikket. Aranka ezért 1793-ban Próba Nyelvművelő Társaságot hozott létre. A Nyelvművelő Társaság eleinte azonos mértékben foglalkozott a nyelvműveléssel és történetkutatással. 1796 után a történetkutatás, 1801-től a természettudományok terjesztése váltak hangsúlyossá. A társaság darabok fordításával támogatta a kolozsvári színészetet, maga Aranka is részt vett ebben a munkában.
Szintén 1791-ben kezdeményezte az erdélyi történeti emlékek kiadására alapítandó társaságot is. A Kéziratkiadó Társaság meg is alakult 1791 májusában Bánffy György kormányzó pártfogásával, nagyjából a Próba Nyelvművelő Társaság tagságával, de csak pár kötetet sikerült kiadnia. Egyetlen verseskötete 1806-ban jelent meg Elme játékjai címen benne részben filozofikus, részben a virágénekekre emlékeztető szerelmes versekkel. A felvilágosodás jellegzetes képviselőjeként az elme művelését tartotta az ember fő feladatának. Történészként egy nagyszabású kézirata maradt fenn a székelyek, illetve a három erdélyi nemzet történetéről, nyelvművelőként értelmező szótár összeállítását tervezte, amely csak részben készült el.
Idős korában visszavonult a szervezőmunkától. Köteles Sámuel filozófia előadásait látogatta Marosvásárhelyen, és maga is filozófiával foglalkozott. 79 éves korában egy otthoni baleset okozta halálát. 1817. március 13-án temették el Marosvásárhelyen.