Zsoboki művésztábor, a valóra vált álom

Bánffyhunyadtól északkeletre, egy völgyben eldugva, kevesebb, mint 300 lélek által lakott kicsinyke kalotaszegi falu fekszik, neve Zsobok. Elhelyezkedését a település nevének szláv jelentése is jelzi: „gödör”. Olyan helység, melyről igazán nem mondható el, hogy viharos időket élt meg. Talán a legérdekesebb történés a falu életében az volt, hogy katolikus lakosai a reformáció idején kivétel nélkül mind áttértek a református vallásra. És az számít jelentősebb változásnak, hogy Trianon után Kolozs megyéből átkerültek Szi­lágy megyébe, aminek kizárólag adminisztrációs következményei voltak. Zsobok történetéből említésre méltó, hogy ősi templomából a keresztelőmedence maradt ránk 1490-ből. A falut többször is tűzvészek pusztították, ma is látható templomát 1908-ban építették újra, és akkor nyerte mai formáját.

A falucska élte tovább mindennapi egyhangú életét, mígnem a rendszerváltás után hirtelen több dolog is történt, mint évszázadok alatt összesen, és végre élet költözött erre a vidékre is. 1992-ben restaurálták a templomot, azóta mennyezetét újonnan faragott fakazetták díszítik. 1994-ben egy kisebb épületben harminc gyermekkel megkezdte működését a Bethesda Gyermekotthon, és nem sokra rá, 1996-ban az Essig házaspár megszervezte az első zsoboki alkotótábort. Ahogyan a későbbiekben kiderült, a két látszólag különálló tevékenység tulajdonképpen szorosan összefonódik egymással.

A 22. kiadásához érkezett és immár hagyományossá vált nemzetközi alkotótábor kezdeményezői és éltetői Essigné Kacsó Klára rajztanár, festőművész és férje, Essig József televíziós operatőr, fotóművész.

Bár származás szempontjából egyikük sem kötődik szorosan a Kalotaszeghez (egyikük kolozsvári, másikuk fazekasvarsándi születésű), és Kolozsvárt élnek, évek óta makacs kitartással szervezik és irányítják a zsoboki képzőművészeti tábort. „A zsoboki nemzetközi alkotótábor kettős célt szolgál: megőrizni és a köztudat fénykörébe vonni a száz évvel ezelőtt, Malonyai Dezső és a magyar szecessziós művészek által felfedezett, kiemelkedően egységes és gazdag kalotaszegi népi kultúra mára megritkult, sőt pusztulásnak indult értékeit (építészet, viselet, szőttes, kő- és fafaragás, festett bútorok, kerámia). E festői leltárból kiindulva, Kós Károly szellemi hagyatékára alapozva, a kortárs európai és magyar festészet stiláris koordinátái között az alkotótábor olyan művek létrejöttét ösztönzi, amelyek az intellektuális-vizuális önismeret állandó korszerűsítését, hitelességét biztosítják” – határozta meg a táborszervezés célját Essig Klára, aki 1992-ben rajztanárként került Zsobokra. Annak idején, magyarországi művészismerőseivel beszélgetve arra is rádöbbent, hogy igen kevesen ismerik valójában Kalotaszeget, inkább a csángók és a székelyek világában mozogtak otthonosabban az anyaországiak. Így aztán az első táborba kizárólag őket hívta meg. Idővel egészen családias hangulat alakult ki, hazajönnek nosztalgiázni az Erdélyből évtizedekkel ezelőtt elszármazott művészek is, és sokan minden évben visszatérő vendégek lettek. A létszám 20-25 fő, de nyolc éve, amióta fotóművészeket is meghívnak, a tábor résztvevőinek száma jócskán megnőtt.

Az alkotótábor és a gyermekotthon tevékenysége úgy fonódik össze, hogy nyáron a Bethesda gyermekei vakációra mennek, így a helyüket átveszik az alkotók.

„Gyakorlatilag egész nyáron táborozók lakják az otthont, mivel a képzőművészeken kívül ide jönnek a nyelvőrzők, az Aranka György-vetélkedő résztvevői is” – mondja Essig Klára. A szállást úgy „fizetik meg” a művészek, hogy egy-egy alkotást adományoznak a Bethesda Gyermekotthonnak. Nyáron nagyüzem van a kalotaszegi faluban, de a szervezők most már arra gondolnak, hogy őszi, téli táborokat is szervezzenek. Már csak azért is, hogy az itt születő alkotásokon megjelenjenek más évsza­kok is. De nem kizárólag az évszakok ihletik meg a művészeket, hiszen itt még él a kalotaszegi népviselet, és viszonylag szűz a táj is. Az alkotótábor lakói nemcsak témát kapnak, hanem kultúrát visznek Kalotaszegre. Érdekesség, hogy a meglévő utakat gyakorlatilag a kalotaszegi nők „varrták” – meséli Essig Klára –, hiszen a kalákában készült kézimunkákért cserébe a németek segélyeket adtak, melyekből összegyűlt az építkezések ára.

A résztvevők közül Nagy Béla képzőművész mesélt lapunknak az alkotótáborban szerzett élményeiről. Elmondta, hogy három éve vesz részt az ottani munkában, de már 2007 óta rendszeres résztvevője volt a Kalotaszegi Bokréta Kulturális Egyesület égisze alatt, Gál Potyó István helybéli fafaragómester által szervezett és irányított fafaragó tábornak. Innen „csalta” át 2015-ben Essig József a „festőtáborba”, ahogy a helybeliek nevezik. Első évben továbbra is fával dolgozott, de a következő táborban, 2016-ban áttért a linómetszésre. „Azóta is ezt a technikát tanulom és gyakorolom.

– meséli Nagy Béla. Hozzáteszi, a tábor természetesen nemcsak az alkotói munkáról szól, hiszen a szervezők gondoskodnak arról is, hogy esténként, a számos ismert meghívottnak köszönhetően a művészetek más ágazataiba – irodalom, zene, fotó és film – is betekintést nyerjenek a tábor részvevői egy-egy előadás, könyvbemutató vagy vetítés erejéig. És persze van lehetőség a szakmai eszmecserék, egymás munkáinak a közös elbírálása mellett a vidámabb beszélgetésekre,

közös nótázásra és zenélésre, hosszabb-rövidebb kirándulásokra is. „Mégis, talán a legfontosabb hozadéka a tábornak, hogy a közös együttlét, együttmunkálkodás ideje alatt alkalom adódik újabb emberek megismerésére, barátságok kialakulására, illetve a már régebbi kapcsolatok elmélyítésére, melyeket, ha közvetlenül nem is mindig, de közvetve, köszönhetően a közösségi hálóknak, tovább ápoljuk, és életben tartjuk a táborzárás után is” – vélekedik az alkotó.

Az idei tábort három esemény határozta meg: a Szent László- emlékév, a reformáció 500 éves évfordulója és az Arany János-emlékév.

Mint minden évben, az idén is megemlékeztek Reményik Sándor életéről és költészetéről is. Konferenciák, előadások, zenés, verses műsorok, irodalmi estek mellett a tábor résztvevőinek lehetőségük nyílt Bánffyhunyadra, Ka­lo­ta­szentkirályra, Farnasra és Sztánára látogatni. A falunap keretében kiállítás nyílt a táborozók munkáiból, melyen nem csak a zsobokiak, de az innen elszármazottak és a magyarországi testvértelepülések képviselői is jelen voltak. A kiállítást, mint a kezdetektől fogva majdnem minden alkalommal, Banner Zoltán, az Erdélyből elszármazott és jelenleg Magyarországon élő művészettörténész méltatta és nyitotta meg.

Az Essig házaspár nemcsak tábort szervez, de képzőművészeti galériát is működtet Kolozsváron. Praktikus okokból született a STARS, hiszen magánszemélyként nem pályázhattak a művésztábor életben tartására, így alapítványt hoztak létre, melynek része a pincegaléria is. A STARS-nak még véletlenül sincs köze a csillagokhoz, ahogyan azt első ránézésre gondolhatnánk, hanem a Studio Art Reményik Sándor rövidítése (rendes magyar nevén Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány). Nyilván így megoldódott az is, hogy a zsoboki táborban készült műveket hol állítsák ki a művészek. De az évek során a táborok terméséből kiállítottak már Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Zilahon, Szovátán, Marosvécsen és sok más helyen. Sok alkotás gyűlt fel az évek folyamán, Essig Klára öt-hatszáz darabban határozza meg számukat. Sajnos a Bánffyhunyadra tervezett alkotóház építésének terve füstbe ment, így a táborban készült művek tárolása komoly gondot okoz.

Az idei alkotótábor „terméséből” kiválogatott mintegy 40 alkotást a Kolozsvári Magyar Napok alatt tekinthették meg a Farkas utcai pincegalériába betérő látogatók.

Az augusztus 15-én sorra került megnyitón Ferenczy Miklós református lelkész, Egyed Emese költő és Szabó Zsolt szerkesztő méltatták a magas színvonalú képzőművészeti tárlatot. A teltházas megnyitón közreműködtek: Szőcs Judit nyugalmazott tanárnő, aki Reményik verseket szavalt, valamint Nagy Csongor (gitár és ének), aki népdalokat és virágéneket adott elő.