Zenei elhivatottságú Guinness-rekordkísérlet – Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész 130 órás zongorajáték-maratont tervez

– Guinness-rekordot szándékozol dönteni egy 130 órás zongorajátékkal. Mi célja ennek az emberpróbáló teljesítménynek azon túl, hogy örökre beírhatod neved a világ legnagyobb rekord­gyűjteményébe?
– E szándékot komoly felkészülési időszak előzte meg. Jelen pillanatban erre a rekordkísérletre kaptam meg a lehetőséget, de szándékomban van további hat, zongorával kapcsolatos világrekordot megdönteni. Senki sem tudta (kivéve pár személyt a közvetlen közelemben), hogy titokban edzettem három és fél évig, s a szellemi kapacitásomat, valamint fizikai erőnlétemet folyamatosan készítettem fel az emberpróbáló megmérettetésre.

– Háromgenerációs zenészcsaládból származol. Ösztönöz, illetve kötelez a család múltja ebben az elhatározásodban? Esetleg a szülővárosod népszerűsítésére is gondoltál?
– A családom célja, hogy nagyapám, Thurzó Sándor (1920–2009) nagyváradi zenetörténész munkásságától kezdődően a város zenei életének teljes rögzítését és felkutatását naprakészen vezessem. Nagyapám majdnem 70 évet szentelt életéből Nagyvárad zenetörténetének megismerésére és megőrzésére. Ezáltal is szeretnénk e városnak a rangját és szakmai tekintélyét emelni és kitárni az érdeklődők, kutatók felé.

Célom, hogy napjainkban is tisztán láthassuk mindazt, ami a nagyváradi zenei élettel kapcsolatos. Szeretném azokat a nagyváradi zenetörténeti adatokat megosztani, amelyek a birtokomban vannak. Úgy tűnik, sokan nem ismerik Nagyvárad kilencszázéves zenei múltját, és ez szerintem nagy baj.
A munkát együtt folytattuk édesanyámmal nagyapám elhunyta után is. Eddig is voltak, akik ismerték mindazt, amit a család egyedüliként 70-80 év alatt gyűjtött össze, de ezen emberek többsége vagy nagyon koros lett, vagy időközben elhunyt. A világ viszont sebesen halad, ezért frissíteni kell a dokumentációs adattárat és ennek folyamatos ismertetését. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy az eddiginél még tisztább kép rajzolódhasson ki Nagyvárad komolyzenei életéről.
A helyi zenetörténelmet egy számunkra „másik korban” sokan ismerték. Anno, a zenetudományi berkek munkatársai és nem is olyan rég zenekutatók, monográfiák szerzői, New Yorktól Pekingig, Sydney-től Oslóig mind felkeresték városunkban Thurzó Sándort. Ha kaptak pozitív visszajelzést, rögtön jöttek kutatni, és számukra további érdekes kutatási anyagot is felfedeztek. Mindezeket az új in­formációkat a későbbiekben közölték.

– Milyen a család zenei dokumentációs adattára?
– A nagyváradi zenetörténelmünk lapjai mindannyiunk öröksége. Nagyvárad zenekultúrája sok szállal kapcsolódik az általános európai zenei élet szövedékébe. Nálunk az első a pontosság, ezért minden adat 13 különálló rendszerben és kritérium alapján van lebontva a jobb áttekinthetőség miatt.

Továbbá 30 másodlagos forrást tartunk számon 1199-ig visszatekintve. 174 helyi zeneszerzőről van kimutatásunk, több száz előadóról. Ezen felül mind a 238 helyszínt ismerjük, ahol 1199-től napjainkig valamilyen komolyzenei tevékenység folyt. Helyszínként tekintünk azokra a helyekre is, amelyek időközben többszörös névváltoztatáson mentek keresztül. Rengeteg tárgyi anyagunk van, olyanok is, amelyeket széfben őrzünk, házon kívül.

– Van-e precedens hasonló rekordteljesítményre, s ha van, ki tartja ezt a csúcsot?
– Természetesen van. Ezt a világrekordot jelen pillanatban egy New Delhi-i születésű zongorista, Mrityunjay Sharma tartja 127 órával, 8 perccel és 38 másodperccel, amelyet 2015. október 11–17. között ért el. Én viszont kicsit kerekíteni akarok a tervezett 130 órával, de ha bírni fogom, akkor ennél több is lehet.

– Hogyan zajlik egy ilyen többnapos rekordkísérlet? Vannak-e szabályai, be kell-e jelenteni a szándékot valamilyen szervezetnél?
– Elsősorban fel kell venni a kapcsolatot a székhellyel, amely Londonban van. Emellett sok pénzt is ki kell fizetni kategóriánként. A Guinness World Re­cords részére idén januárban négy külön kategóriában adtam le a jelentkezésemet, amelyek mind zongorajátékkal voltak kapcsolatosak. Április 27-én kaptam meg a választ, amely szerint csak egyet engedélyeznek, mert a járvány miatt minden bizonytalan. E vállalást viszont engedélyezték, mert kamerával/kamerákkal, ha felveszem, akkor azt is elfogadják. Szóval három előjegyzést és ennek összegét már buktam, de legalább maradt egy, ami a legerősebb vállalás volt a négy közül. A jó hír mellé megkaptam egy roppant feszes menetleírást, és egy sok pontból álló útmutatót is. Ezeket mind be kell tartanom, mert ha nem, akkor is bukhatok, ha túllépem a 130 órás játékot.

Sokan el sem képzelik, hogy menyire kötött háttérdologról beszélünk, ami a Guinnesst mozgatórugóként működteti.

– Csak klasszikusokat játszhatsz vagy egyéb műfajt is?
– A leírás szerint több stílusban kell játszanom: filmzene, jazz, komolyzene és más. Én a komolyzenére fogok összpontosítani, hiszen több mint 1000, egy hét alatt kézbe vehető repertoárral rendelkezem.

– Melyik intézmény adott helyet a rekordkísérletnek, amelyre november 30. reggel 8 óra és december 5., este 23 óra között teszel próbát?
– A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vezetőségét kerestem fel a rekordvállalási elképzeléssel, meg is egyeztünk, és kiemelt partnereim lettek. A világrekord-kísérlet az intézmény dísztermében fog megrendezésre kerülni.

– Milyen szervezeten keresztül folyik az esemény támogatása? Kiktől remélsz anyagi és humán erőforrás-támogatást?
– A művészeti egyesületem az a jogi személy, amely a törvényességet szem előtt tartva az egész vállalást a hátán tartja majd. Jelenleg még mindig a 15 ezer eurós költségek felénél tartok. Remélem, a meglevő támogatók mellett további cégek is látnak fantáziát a Guinness-brandben, és az általa kínált globális marketinglehetőségben. Mert ha nyerek, részben mindenki rekorderré válik körülöttem. Ehhez csak fel kell vennünk egymással a kapcsolatot és megbeszélni a részleteket. Mifelénk

– Hogyan lehet felkészíteni az emberi szervezetet egy ilyen teljesítményre?
– Évekig tartó hosszas edzéssel, elemzéssel, jegyzeteléssel, stratégiák elemzésével, ezeknek csiszolásával és sok gyakorlással. Komolyzenei zongoristaként már sok olyan terület van, amelyet csak erősíteni kell: a koncentráció, a folyamatos laza játék kialakítása, a maratoni gyakorlás és a hatalmas repertoárismeret.

– A zenei maraton időpontjának végét december 5-re időzítetted, Mozart halálának évfordulójára. Hogyan illeszted bele e zeneszerző emlékét az eseménybe?
– Az év végi dátumot több szempont alapján választottam ki. Egyfelől a január ötödikei regisztrálással elvettem mindenkitől a próbálkozás lehetőségét. Másrészt télen nincs nagy hőingadozás, ami fontos az ellenálló-képesség szempontjából. A harmadik a legjelentősebb:

Mivelhogy a komolyzenei világ egy jelentős hányada ördögtől valónak tekint mindent, ami az átlagtól eltér, és önálló utakon akar járni, így azoknak is szeretnék célzottan üzenni: ismereteim szerint nincs egyetlen magyar vagy román zongoraművész, aki egyszemélyben játszaná koncertszerűen Mozart összes zongoraszonátáját, fantáziáját és ron­dóját. Ezt megtoldom majd Beethoven mind a 32 zongoraszonátájával. E kettőt pedig becsomagolom további 450 zongoramű eljátszásával. Ha mindez a kulturális érték, amellyel a Guinness-brandet kívánom feltölteni, nem üzen elhivatottságot, akkor nem ér semmit az egész.

– Vannak-e még hasonló terveid?
– Rengeteg. De ezekkel csak akkor lépek elő, amikor elérkezettnek érzem az időt. Biztosíthatok mindenkit, hogy sok érdekes ötlet van a tarsolyomban, amelyeket szeretnék megvalósítani.