A TESZT idén immár tizedik éve tesztel. Teszteli a nézőt, hogy a kőszínházi mindennapok után egy évben, egy hétig mennyi alternativitást képes befogadni, teszteli a nemzetközi szakmát is, a seregszemlén ugyanis kiderül, hogy az alkotók figyelme milyen aktuális témákra van kihegyezve. Az eredetileg eurorégiós programnak indult alternatív színházi találkozó a tíz év alatt európaivá szélesedett. Idén már nemcsak magyarok, románok, szerbek, ukránok, horvátok, szlovének, lengyelek vettek részt a fesztiválon, de olaszok, belgák, spanyolok, hollandok, franciák, portugálok, osztrákok is. Németországból olyan szereplő is érkezett, aki Libanonból vándorolt be Európába. Isten ments, hogy a produkciók láttán bárki is kollektív nemzeti erényeket, hiányosságokat leltározzon, de az előadások láttán az most is megállapítható volt, hogy egy egy nemzet alkotóit más és más téma foglalkoztat jobban, miközben vannak átfogó nagy közös kérdések is.
A szabadságvágy és a kiszolgáltatottság drámája
A nyugati előadások mintha nyugisabbak, bölcselkedőbbek, elgondolkodtatóbbak lennének. A profán szofisztika határán billeg például a belga Sarah Vanhee Feledés című produkciója, míg az amszterdami BOG társulat négy fiatal tagja az élet értelméről, az időről filozofált és madáchi kérdéseket feszegetett: mi dolgunk a világon? Ehhez a filozofikusan ráérős tempóhoz képest őrülten pörgősnek hatott a vajdasági Urbán András rendezte Gogoland című produkció, amely a schengeni határon túli Szerbiában élők rossz lelkiállapotáról – vagy talán a rendező saját frusztráltságáról (?) – adott számot. A belgrádi BITEF társulat két szereplője, Maja Palevic és Olga Dimitrijevic témaválasztása is elgondolkodtató. A két szerb hölgy Észak-Koreába kalauzolta a nézőket, Kim Ir Szen és Josip Broz Tito elvtárs barátságát emlegette föl, a diktatúra és a kapitalizmus sajátos ötvözetéről mesélt produkciójában. De az egymástól messze különböző attitűdök mellett úgy tűnt, vannak hasonló metaforái is a nemzeteknek, ilyen például a fal, a szögesdrót, a kerítés. A migráció, a menekülés, a szabadság korlátozásának problematikája számos produkcióban megjelenik hol dokumentarista ízzel, valósághű elemekkel, hol szimbolikusan, továbbgondolt, átemelt formában. Az Agrupáción Senor Serrano spanyol társulat Birdie című multimédiás produkciójában például valós problémát mutatott be: fotókkal, videóval is dokumentált egy tragikus ellentmondást. Schilling Árpád idei, Exit című produkciója is a kivándorlás kérdését taglalja, de a magyarországi rendező a témát a szabadságvágy és a kiszolgáltatottság drámájává tágítja. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház és a Zombori Nemzeti Színház közös produkciójában a szereplők valamiféle tranzitban vesztegelnek, ahonnan sehogy sem jutnak át Londonba, ahova munkát vállalni igyekeznek.
Szerves része a városnak
Bár a programban meghökkentő formai megoldásokat is láthattak a nézők, a szervezők ügyeltek arra, hogy semmilyen szélsőséges tartalom ne kerüljön be a válogatásba. Az egy hétig tartó találkozón idén huszonhárom nagy produkciót és hét, többször is megismételt performance-bemutatót láthattak a műfaj kedvelői. Az előadásokat követően a közönség most is találkozhatott az alkotókkal, a moderátor idén is e terület szakértője, Upor László budapesti dramaturg, műfordító volt.
A találkozó az évek alatt láthatóan szerves része lett a városnak, több más fesztivállal együtt fontos oka lett annak, hogy Temesvár európai kulturális főváros lehet 2021-ben. A város kellős közepén az Állami Magyar Színház évről évre egy valódi nemzetközi mozgást teremt a városban. Idén a színes esernyőkkel megkoronázott „fesztivál korzó”, a TESZT plakátokkal teleragasztott sétáló utcák és villamosok megteltek jövő-menő érdeklődőkkel, a vendégművészek valódi nemzetközi mozgást generáltak a színházépület, a tiszti kaszinó és a Stradivarius vendéglő között.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.