Szamosújvártól az Óperencián túlig – emlékeztető kortársaknak, tanulság az utódoknak

Szeretem olvasni a visszaemlékezéseket, hiszen egy bizonyos kor olykor rejtett zegzugaiba is elvezethetnek. Mindegyik egy korrajz, szubjektív beszámoló történésekről, eseményekről, az élet fontos, vidám vagy megrázó történéseiről. Különösen szívmelengető azonban kortársak memoárjait lapozni, hiszen élményeink nagyjából ugyanabból a forrásból táplálkoznak, még ha mindenki élete más.

Az önéletírás szubjektív műfaj, ugyanakkor korrajz, ami képet fest egy bizonyos időszakról, és hatványozottan érdekes annak, aki ugyanabban az érában élt.

Az ember néha meg van győződve, hogy bizonyos dolgok csak vele történtek meg, aztán belepillantva nemzedéke tagjainak sorsába hamar rájön, ez téves felfogás: egy időben gyerekeskedtünk és váltunk felnőttekké, ugyanabban az átkozott rendszerben küzdöttünk a túlélésért. Ezért is vettem kezembe örömmel Sütő Gyuszi Megpróbáltam című kötetét. Noha ugyanaz az évfolyam vagyunk, nem ismertük egymást, ennek ellenére több közös vonást is felfedeztem életutunkban. Abban viszont alapvetően különbözünk, hogy az ő élete az Egyesült Állomokban teljesedett ki, volt bátorsága annak idején lépni, és meg sem állni a szabad világig.
Sütő Gyuszi Kolozsváron született a hatvanas évek elején, de a közeli Szamosújváron nőtt fel. Innen kezdődik a visszaemlékezés-sorozat, amely 18 évet ölel fel a gyerekkortól az országból való távozásig. A könyv 36 fejezete gyermekként átélt történetekkel kezdődik, játszótéri kalandokkal, megannyi játékkal, amit a szegényes időkben a kölykök maguknak kitaláltak. Már egészen fiatalon megszerette a kirándulásokat, a sízést, a méhészkedést. A felnőtté válás talán akkor kezdődött, amikor osztályukat – ahogyan a miénket is Kolozsváron – lecsapták a Duna-csatornára szocializmust építeni. Sütő Gyusziban jó néhány akkori élmény örökre megmaradt, izgalmas olvasmánya ez is a kötetnek. Aztán jött a felvételi, a katonaság, majd egyetemi tanulmányai visszahozták szülővárosába, ahol a nagymama még élt – vele kapcsolatban is vannak kalandos történetek. Szinte hátborzongató egy majdnem tragédiába fulladt kirándulás, és vicces annak leírása, hogy az erdélyi emberek mi mindent tettek meg, hogy „fogják” a magyarokat…

E periódus egyikünk életében sem volt valami vidám, hiszen

a 80-as évek Romániájában minden a feje tetejére állt. Az elnyomás erősödött, a hiány, a szürkeség, a hideg a mindennapok részévé vált,

egyre több fiatal érezte úgy, hogy innen menni kell, mielőtt nem késő. Szinte mindennaposakká váltak a szeku zaklatásai, bármilyen apróságért berendelték az embert. Ma már nehezen hihető, de – ahogyan a szerző is leírja – abból is baj lehetett, ha az ember szakállt viselt. Értelmetlen dolgok sűrűsödtek egy esztelen világban.
A szerző már mérnökként és fiatal apaként élte meg a nélkülözés minden átkát, a hatóságok zaklatásait, a temérdek hazugságot, amely mindenhonnan ránk zúdult, és próbálta kozmetikázni a szörnyű helyzetet. Talán annak volt kicsit könnyebb, aki megfelelő humorral rendelkezett, a rosszban is talált jót, így próbálta túlélni azokat az időket. Váltakozó hangulatú könyv: a viszonylag felhőtlen szamosújvári gyermekkort felidéző könnyebb hangvételű írások helyét idővel felváltja a komolyabb és komorabb hangulatú emlékezés.   

A szerző jelenleg az Egyesült Államokban él, számítógépes mérnökként dolgozik.

Érdekessége a kötetnek, hogy angol nyelven íródott, többen is segédkeztek a fordításban. Sütő bevallja, bár a sok idegenben töltött esztendő után is magyarul gondolkodik, az írás angolul könnyebben megy.      
Sütő Gyuszi élménydús visszaemlékezéseit a Budapesten élő fiatal grafikusművész, Danila Liza illusztrációi gazdagítják. A szerzőnek nem ez az első kötete, szintén tavaly jelent meg az Exit Kiadó gondozásában A testvérpár című kiadványa, amely életmeséket tartalmaz gyerekeknek és felnőtteknek. A mesefonal három nemzedéken áthidaló történeteket tartalmaz az emberi élet történéseiről, mély érzéseiről és ezek összefonódásáról, valamint a csodákról, ame­lyek az életünkben mindenhol jelen vannak.