HIRDETÉS

Nadrágszíjhúzás az erdélyi színházakban

Nánó Csaba 2018. január 05., 17:56 utolsó módosítás: 2018. január 05., 18:08

A színházak évadjai általában ősszel kezdődnek és nyárig tartanak, ám a naptári év végén is szokás mérleget vonni, legalábbis a publikum szempontjából. Lássuk, mit és hogyan játszottak 2017-ben Erdély néhány magyar színházában.

Vígjátékkal búcsúztak el az óévtől Sepsiszentgyörgyön Fotó: Barabás Zsolt

Megcsappant a költségvetésük, és meg kellett húzniuk a nadrágszíjat az erdélyi magyar színházaknak, ami egyes társulatoknál nagyobb, másoknál kevésbé súlyos, de semmiképpen sem elhanyagolható gondokat okozott. Példának okáért Hargita megyében a színházak és táncegyüttesek kiadásainak kényszerű lefaragása hatékonyabb együttműködésre kényszeríti az önkormányzat hatáskörébe tartozó intézményeket, a Csíki Játékszínt át kellett szervezni, zűrzavar és pánikhelyzet volt érezhető a kultúrát szolgálók körében. Elismerésre méltó, hogy még ebben a helyzetben is öt bemutatóra készül a csíki színház az évadban!

Teátrumaink általában augusztus végén, szeptember elején jelentik be esedékes évadjuk tervezett repertoárját. A felmerülő akadályok ellenére az intézmények tavaly is megpróbálták a művészi színvonalat magas szinten tartani, és ez többnyire sikerült is.

HIRDETÉS

A reformáció 500. évfordulójáról több színházban is megemlékeztek, ugyanakkor szilveszteri kabaréról is gondoskodott a legtöbb teátrum.

Magyar szerzők neveit továbbra is csak elvétve találjuk a színlapokon, de a nagy klasszikusok – Shakespeare, Moliére, Ibsen, Goldoni – általában minden magyar színház repertoárjában helyet kapnak.

Elmondható, hogy a nehézségek ellenére 2017-ben is változatos kínálatból tallózhatott a tisztelt publikum, az előadások pedig helyenként magas művészi értékkel bírtak.

Siker lett a Légy jó mindhalálig Kolozsváron Fotó: Bíró István
A reformáció emléke

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata nyolc új bemutatót tervezett a 2017/18-as évadra, és műsoron tartotta korábban bemutatott 19 előadását is.

A marosvásárhelyi társulat évadjának jelentős eseménye volt, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából Sebestyén Aba színpadra állította Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját.

„Milyen esélye van az egyénnek a boldogulásra egy olyan rendszerben, ahol ad absurdum a törvény alkotói és őrei egyben a törvény és a jog lábbal tiprói? Hol húzódik a határ a termékeny, erőt adó hit és a bárgyú naivitás között? Milyen következményei lehetnek, ha vakon hiszünk igazságunk jogi úton való orvoslásában, és milyen végzetes, visszafordíthatatlan tragédiához vezethet utunk, ha elborult elmével, magunk próbálunk igazságot szolgáltatni önmagunknak? Igazolt lehet-e valaha az a helyzet, amikor a polgári engedetlenség, a lázadás nemcsak egy lehetséges út igazságunk, jogaink, hitünk vissza-, illetve megszerzésében, hanem egyenesen erkölcsi kötelességünk? – olvashattuk az előadás által felvetett kérdéseket a színlapon. A Sütő-dráma szövege és tartalma az 1975-ös kolozsvári bemutató óta örökérvényű problémákra keresi a választ, ugyanakkor szembenézésre kényszerít bennünket, a közönséget is. Luther Mártonnak a darabban elhangzó gondolata – „Itt állok, másként nem tehetek!” – minden alkotó és néző számára kiindulási pont lehet arra nézve, hogyan éljük meg magyarságunkat szűkebb és tágabb környezetünkben, a világban.

Régebbi előadások töretlen sikere

Az anyagi források hiánya némi gondot okozott Kolozsvárott is, bár ez a műsorkínálatban nem látszott meg. Igaz, hogy az évad első bemutatójára csupán a tavalyi év vége felé került sor – Victor Ioan Frunză Tony Kushner Pulitzer-díjas drámáját, az Angyalok Amerikábant állította színpadra –, ám a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetősége további hét bemutatót ígért közönségének. Ezek a darabok idén lesznek láthatók.  Érdekesség, hogy a kolozsvári társulat az évad elején egy spanyol színész-rendezőt is szerződtetett Francisco Alfonsín személyében, aki vendégként már szerepelt a kincses városban.

A bemutatók mellett a régebbi előadások is nagy sikerrel mennek: például elképesztő sorozatot élt meg a kolozsvári színpadon Csehov Ványa bácsija Andrei Şerban rendezésében. Noha a bemutató időpontjától több mint tíz év telt el, az előadást most is telt házzal játssza a társulat.

2016 októberében került színpadra, és ebben az évadban is műsoron tartotta a kolozsvári színház Gorkij A mélyben című drámáját. Az orosz–amerikai Yuri Kordonsky az utóbbi évek egyik legerőteljesebb és legjobb kolozsvári előadását rendezte meg, nem véletlenül nyerte el a szakma elismerését is.

2017 januárjában mutatták be Béres László színre vitelében a Légy jó mindhalálig című Móricz-művet, amely az év egyik legnagyobb közönségsikerének bizonyult. Az előadásban huszonkilenc 9 és 15 év közötti igen tehetséges gyerek lépett fel a színészek mellett. A Nyilas Misit alakító Ábrahám Gellért viszonylag rövid időn belül a második főszerepét játszotta a kincses város nagyszínpadán A kétbalkezes varázsló után. Róla valószínűleg még sokat fogunk hallani, tehetsége, alakulgató művészi eszköztára, hangja, mozgása mind-mind feljogosítja arra az ifjú tehetséget, hogy majdan szép eredményeket érjen el a színház világában.

Alice Sepsiszentgyörgyön

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tavaly ősszel mutatta be az Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című meseregények alapján létrejövő Alice című produkciót Bocsárdi László irányításával. „Pár évvel ezelőtt még a teljes szikárság jellemezte Bocsárdi színházi világát, minden látványeffektust, díszletet, zenét leválasztott a gondolatról, amelyet csupán színészei képviseltek a színpadon. Ezúttal mellbevágó a látvány, a hangzás, az aprólékosan kidolgozott millió csecsebecse, és nem látjuk a színészek arcát, nem találjuk a problémák kulcsát, nem minden esetben értjük az egyes jelenetek értelmét, tétjét. Rendkívül erősek, látványosak a jelmezek és maszkok, talán nem is volt még olyan előadása a sepsiszentgyörgyi színháznak, ahol ennyire hangsúlyosak lettek volna. Sokfelé kalandozott Bocsárdi ebben az előadásban, de végül is hű maradt önmagához: komoly, átgondolt, erős érzékkel irányított tervezői, színészi, zenészi és technikusi csapatmunkát láthattunk, amely eddig ismeretlen világokba is elkalauzolt bennünket” – írta a Háromszék című napilap a 2017 októberében sikerrel színre vitt darabról. Az előadásban jelentős szerepet vállalt a sZempöl zenekar is.

Sepsiszentgyörgyön sem maradt el a színház szilveszteri előadása: a társulat ezúttal napsütéses, olasz tájról szóló, latin vérmérsékletű történettel kívánta ellenpontozni a zord, téli időszakot: Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című vígjátékával szórakoztatták a nagyérdeműt az új év beköszönte előtt.

Ha május, akkor TESZT

Múlt év májusában rendezték meg immár kilencedik alkalommal Temesvár legjelentősebb színházi találkozóját, amely a történelmi Bánság területén működő magyar színházak szakmai fórumából barátságos soknyelvű színházi eseménnyé nőtte ki magát az évek alatt. Újdonság volt a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó történetében, hogy a szervezők több egynézős előadást is meghívtak erre az alkalomra.

2017 szeptemberében mutatta be a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Görgey Gábor Wiener Walzer című darabját Szász Enikő rendezésében. A hetvenes években írt krimi-vígjátékból született előadás az értékrend, a morál teljes kiüresedését, önmagából való kifordulását sugallja, azt a napjainkban egyre hangsúlyosabb ellentmondást igazolva, amely szerint az ártatlanság bizonyítása szinte lehetetlen, a bűnösök pedig mindent megúszhatnak, ha az érdek úgy kívánja. Bár a temesvári magyarság alig teszi ki a helyi lakosság öt százalékát, a társulat nem panaszkodhat, hiszen előadásaikat általában telt ház előtt játsszák. Egy kis előzetes a temesvári színházkedvelőknek és nem csak:

2018-ban ünnepli fennállásának 65. évfordulóját a teátrum, amelynek tiszteletére az évad végén ünnepi gálaműsorral készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata. 

Új főigazgató Szatmáron

Szatmárnémetiben a színház vezetőségében hozott változásokat az óév utolsó hónapja: december 11-én az Északi Színházban bemutatták a kulturális intézmény új főigazgatóját, Nagy Orbánt, aki Stier Péter megbízott igazgatótól vette át a stafétabotot. Nagy Orbán versenyvizsgán nyerte el a tisztség betöltésének jogát, ötéves mandátum erejéig, így három év után újra szakmabeli, hozzáértő menedzser vezeti a szatmári színházat.

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Tóth-Máthé Miklós kortárs drámaíró Én, Károli Gáspár című monodrámájával tisztelgett a reformáció 500. évfordulója előtt. Az előadás rendezője Bessenyei István volt, a főszerepben Varga Sándort láthatta a közönség, a bemutatóra október 25-én került sor.

Shakespeare-t a szatmáriak is bátran felvállalták: a visszajelzések alapján jelentős esemény volt tavaly februárban a Tévedések vígjátéka Bocsárdi László rendezésében. Kovács Eszter színikritikus a Játéktérben méltatta az előadást: „Az előadás filmszerű, mintha csak egy forgatáson lennénk. A reflektorokkal szinte minden oldalról határolt játéktér, a fény- és hanghatások, de még a színpad jobbján elhelyezett számláló is – ami 0-tól 9-ig másodpercenként vált – olyan érzést kelt bennünk, mintha nem is színházba, hanem egy filmstúdióba, kicsit a kulisszák mögé szólt volna a ma esti jegyünk. Ebben a helyzetben pillanatok alatt kerülnek állapotba a színészek: nincs túlalakítás, fölösleges maszlag, csak jól felépített helyzetek és egy remek szöveg, ami segíti a művészeket. Nincs túlzott „elmerülés” a szituációkban, az itt és most elvén néha két percük van és néha öt arra, hogy megjelenítsenek egy-egy konfliktust, jelenetet. Az események pörögnek, és remek, feszes ritmusa van az egész produkciónak, amit könnyen fel tud venni a néző” – írja. 

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS