Mivel vigasztalódik a székely ember? – Tamási Áron drámájának bemutatója a Kolozsvári Magyar Színházban

Az Ősvigasztalást Tamási Áron Amerikában írta 1924-ben és onnan küldte haza a kolozsvári magyar színház pályázatára. A darab nem nyert, és bemutatásra sem találták alkalmasnak. Még írója is később úgy említi, mint „komor és darabos vázlatot”, amelynek kézirata is elkallódott. A kézirat az író halála után került elő, ősbemutatója pedig 1978-ban volt a Pécsi Nemzeti Színházban. A színházak ritkán játsszák, mert nehéz színpadra vinni a székely népi hagyományokon alapuló, a pogány és a keresztény szertartások hangulatát egyszerre idéző szöveget. 1982-ben a nagyváradi színház mutatta be, mások mellett Miske László, Varga Vilmos, Fábián Enikő, Meleg Vilmos szereplésével.
Bár novelláival jóval több elismerést vívott ki magának, mint színműveivel, az író a színházra vonatkozó terveiről, makacs elképzeléseiről sem akart lemondani, noha a közönség gyakran értetlenkedve fogadta azokat.

Évtizedek kellettek ahhoz, hogy bebizonyosodjék: Tamási a színházi dráma műfajában is értékeset, különlegeset tud nyújtani.

A történeten túlmutatóan Tamási olyan kérdéseket taglal az Ősvigasztalás című darabjában, amelyek máig foglalkoztatják az embereket: hogyan békíthető ki egymással a hagyomány és a modern világ, az egyén és a közösség.

A 20. század elején, amikor a dráma játszódik, a cselekmény nem a valóság, hanem inkább az abszurdumok sűrűjében jár:

a havasi tisztáson Csorja Ambrust (Orbán Attila) végakarata szerint halála után öccse, Ádám (Bogdán Zsolt) máglyán égeti el, hamvát összeszedi egy cserépedénybe, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence (Kiss Tamás, a fiatal színésztől egyre jobb alakításokat láthatunk) szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába (Román Eszter) szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.
A székely Csorja fivérek halála egymásból következik, viszont a tragédiájuk bemutatása túlmutat a cselekményen, hiszen a történeten keresztül

Tamási olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen ellentét feszül hagyomány és mindennapok, hit és összetartozás, harmónia és káosz között, hogyan ágyazzák meg az ősi hagyományok az ember és természet harmonikus kapcsolatát,

valamint ennek feladása milyen következményekkel jár. Az Ősvigasztalásban nemcsak abszurd dráma van, hanem humor, irónia, igazi népi derű, vérbő életszeretet. A darab kolozsvári előadására a szöveget tömörítették, a rituális jelleg a tánc, a mozgás, a maszkok, a zene által kapja meg a megfelelő hangsúlyt.

Bocskai Gyopár díszlet- és jelmeztervező színpadképe egyszerű, lecsupaszított környezet, amely tökéletesen illeszkedik a darab mondanivalójához. A keresztény és a kereszténység előtti ősi elemeket a forgószínpad közepére helyezett kereszt jeleníti meg, amely elfordulván életfának látszik. Bokor Attila koreográfus a rituális mozgásokat ötvözte a kortárs és a népi táncművészettel. Cári Tibor zenéjéről csak felsőfokon lehet beszélni, tökéletesen illeszkedik az előadásba emelve annak egyébként is magas színvonalát.

Béres László rendezésében nem látunk eltúlzott elemeket, a maszkoknak pontos jelentésük van, a szereplők nem beszélnek erőltetetten „székelyesül”,

bár nyilván adott lett volna egy ilyenszerű megközelítés is. Nagyot lendít az előadáson a korunkba átültetett bírósági tárgyalás, amikor Csorja Ádám felett ítélkeznek. Béres a jelenetet egyfajta „Mónika-show-nak” állítja be, amit egyenes adásban közvetít a média, és ahogyan napjainkban számtalanszor előfordul, bulvárrá degradálja a drámai eseményt.
Csorja Ádám szerepében Bogdán Zsolt alkot ismét emlékezetest, mély átélésű alakításában benne van a székely ember összes fájdalma, rendíthetetlen hite, jellegzetes humora. A színész, bár csíkszeredai születésű, bevallotta: bőre alatt hordja a székelységét, mégis messziről érkezett meg Tamásihoz, és rendkívül nehéz rácsodálkozni erre a világra, érvényt szerezni neki. A publikum reakcióját elnézve ez nagyon is sikerült a kiváló művésznek. Béres Lászlótól több sikeres rendezést is láthattunk Kolozsváron, a nézők ezúttal sem csalódtak benne. Néhány évvel ezelőtt Békéscsabán vitte sikerre Tamási darabját, az ottani kritika is elismerően írt az előadásról.
Az október 5-én bemutatott darab további szereplői: Dimény Áron, Farkas Loránd, Laczkó Vass Róbert, Sinkó Ferenc, Marosán Csaba, Gedő Zsolt, Ábrahám Gellért, Fazakas Hunor, Tulogdi Botond. Zenészek: Antal Attila, Gyenge Zoltán Balázs és Tatár Enikő. Rendezőasszisztens: Fogarasi Alpár. Előadásvezető: Albert Enikő, Böjthe Pál.