Kolozsvári könyvhét: fantasytól a betegnaplóig

Bár a kínálaton érződött, hogy a könyveseknek, kiadóknak egyszerre két erdélyi városban kellett kínálniuk a szellemi táplálékot, választékban így sem volt hiány. A kézműves ékszerek, csecsebecsék, mézeskalács idén háttérbe szorult, a főszerep ezúttal valóban a könyveknek, prózának, költészetnek, az írás művészete mögötti kulisszatitkoknak jutott. A vásár kiválósága pedig nemcsak a sűrű, egyszerre különböző helyszíneken is zajló irodalmi estekkel, kötetbemutatókkal, felolvasásokkal teljesedett ki, de a valódi kincskeresés örömében is. Egyik pultnál ugyanis Dan Brown legújabb regényére, a magyarul nemrégiben kiadott Eredetre lelt a keresgélő. Egy lépéssel arrébb már Stephen Hawking a mindenség elméletét és az időt magyarázza kozmikus fotóból készített, új borítók mögött, csupán egy hajlásnyira Wass Albert és Arany János egész polcokat elfoglaló műveitől. Az eldugottabb sarkokban jóformán banikért talált a jó szimatú olvasó régi térképeket, hidegháborús orosz USA-kritikát megfogalmazó propagandakiadványt olyan szerző tollából, aki valószínűleg nem is létezett a borítón vállalt név alatt. A gyűjtögetés lázából csak a Cerkabella sátránál hangosan zokogó, lelkes apró olvasók rángatták ki az embert, akik apukák, anyukák nadrágszegélyét cibálva könyörögtek a sünös, nyulas, törpés történetekért. Közben felnőttként suttyomban, gyorsan vásároltuk meg magunknak a Székelyföldi legendárium legújabb rajzfilmes DVD-jét.

A kilencedik osztályt végző Lu­pescu Kata fiatal író tavalyi bestsellerének második kötete erőteljes felütéssel indította csütörtökön a vásárt:

a szerzőt jóformán alig hagyták dedikálásra váró rajongói, hogy eljusson a színpadig kötetének bemutatására. A kígyózó sor a beszélgetés után pedig csak nőtt. A klasszikus irodalom kedvelői méltánytalanul kicsinylik le a fantasyt, holott ez a műfaj sokszor még erőteljesebb elvárásokat követel egy teljesen új, kitalált világ felépítésével olyan nemzetközi, alaposan lerágott csontokként ismert sikerek, mint a Harry Potter-, A gyűrűk ura-, a Trónok harca-történetek után.

Lupescu Katának sikerült meglépnie a sikeres fantasyhez vezető akadályokat egyedi, eleven karakterekkel tele kalózvilágával, amelyben cinikus humor, társadalomfilozófia, pattogó, erőteljes párbeszédek, rugalmas fordulatok váltják egymást. A könyv éppen ennek köszönhetően korántsem csak tinédzserek számára nyújt tartalmas olvasnivalót. A Kalózlány első kötetének megjelenésekor tavaly elsősorban az erdélyi irodalomban szokatlan műfajnak és a szerző fiatal korának emlegetésétől volt hangos a kritika. Mindez azonban csak hab a tortán, hiszen a folytatás, a Pokoli kör a bevezető hangulatú elődjénél még elgondolkodtatóbb merítésű. Az olvasó pedig máris várja a hatkötetes sorozat folytatásának megjelenését.

A nyolcadik kolozsvári könyvhét legérzékenyebb hangulatú könyvbemutatóján Nánó Csaba vallott őszintén alkoholizmusról, agorafóbiáról, rákbetegséggel való megküzdésről.

Bár a Tegnap–Betegnapló című könyve az újságíróként tevékenykedő szerzőnek nem az első kötete, ez az első, amely csak önmagáról szóló, egyszerre önéletrajzi és családi műfajú alkotása. A mű a hosszú évek során leírt tapasztalatokból és szavakból született. Őszinte, de összeszedett vallomás arról, miért nyúlt az alkoholhoz, és miért volt nehéz észrevennie az egészséges határt. Vallomás arról, hogyan kényszerítette agorafóbiája arra, hogy egy évig ki se mozduljon lesötétített szobájából, mindez egyes szám harmadik személyben. A Betegnapló azonban még bensőségesebb hangulatban, egyes szám első személyben vezeti végig az olvasót a diagnózis felállításától a tünetmentessé nyilvánításig. A vallomás mellett azonban mindkét rész végén a küzdeni akarással, a fel nem adással és pozitív tanácsokkal tehet pontot az érdeklődő olvasmányélménye végére. Éppen ezért a tartalom távolról sem csak azoknak nyújt élvezetet, akik ismerik, vagy akik jobban meg szeretnék ismerni a hullámvölgyes utat bejárt újságírót, hanem azoknak is, akik hozzá hasonló gondokkal küzdöttek, vagy csak meg akarják érteni, hogyan válhatunk igazán győztesekké saját kereteink között úgy, hogy elsősorban önmagunkat győzzük le. Nánó Csabának ez sikerült, mi pedig megtanulhatjuk tőle.