Kolozsvári kiállítás: hova tegyük a plakátokat?

Bár a Bánffy-palota homlok­zata le van takarva, és hamarosan elkezdődnek a tatarozási munkák, a termekben azért zajlik az élet. Az Orth István képzőművész munkáiból nyílt kiállítást február 27-én Lucian Nastasă-Kovács, a Szépművészeti Múzeum menedzsere, Németh Júlia műkritikus és Kis-Pállukács Hajnal muzeológus nyitotta meg a közönség előtt.

Orth István a Dél-Dunántúli Nagyszékelyen született 1945-ben Orth Imre református lelkész és Gevanda Irma fiaként. Nagyvára­don szakiskolában, finomkerámia szakon kezdte tanulmányait, s a Művészeti Líceumban érettségizett 1967-ben, majd a kolozsvári Protestáns Teológián szerzett lelkészi képesítést négy évvel később. Utána a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte 1976-ban, ahol Kazár László tanítványa volt. Református segédlelkész volt Szatmárnémetiben és Aradon, 1976-tól a nagyszebeni Brukenthal Múzeum grafikai resta­urátora.

A Romániai Képzőművészek Szövetségének és a Barabás Miklós Céhnek is tagja, Nagyszeben díszpolgára, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa.

Több mint 60 egyéni kiállítása volt az országban, illetve külföldön – 1976-tól fogva Szamarkandtól San Franciscóig több mint 25 világvárosban –, amelyeken rajzait, grafikáit, metszeteit, festményeit ismerhette meg a közönség. Ugyanakkor számos nemzetközi szalon meghívottja volt.

A kolozsvári kiállításon a grafikák, olajfestmények, vegyes technikával készült munkák, metszetek mellett jelentős helyet foglalnak el Orth István plakátjai. Ez olyan műfaj a képzőművészeten belül, amelyet a nagyközönség nem igazán ismer. Minden ember látott már életében valamilyen falragaszt, posztert, színházi vagy egyéb plakátot, de kevesen veszik észre ezek művészi értékét, és talán még kevesebben gondolkodnak el azon, hogy egy ilyen – olykor szemet gyönyörködtető – plakát mennyi munkát igényel. Hiszen az információn túl rengeteg művészi elemet tartalmaz, amelyek megalkotásához nem mindennapi tehetség kell.

A plakátművészet története – a többi festészeti ágtól eltérően – viszonylag új. Nem más, mint az alkalmazott grafika egyik műfaja, a reklámgrafika ága, amely kép és szöveg egyeztetésével hirdet eszmét, árut, kultúrát.

A kőnyomás (különösen a színes litográfia) felfedezése s a nyomdatechnika tökéletesedése ösztönözte a plakát széles körű elterjedését. Megteremtői között olyan kiválóságokat tartanak számon, mint Jules Chéret, H. Toulouse-Lautrec, Théophile Steinlen. Magyar úttörői Benczúr Gyula, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József voltak.

Orth István számtalan plakátot készített különféle eseményekhez, ezekből (is) láthatunk egy kiváló válogatást most a Bánffy-palotában. A tárlat március 17-ig látogatható.