Gergely István szobrászművész élő emlékezete – a kolozsvári szobrászművész teremtette meg a magyar kultúra arcképcsarnokát

Kevesen lehetnek azok, akik életük során nem találkoztak volna valahol Gergely István szobrászművész valamelyik alkotásával. Fejedelmeink, iskolateremtőink, íróink, költőink, tudósaink portréit csodálhatták meg talán anélkül, hogy tudták volna, ki az alkotójuk. Különösképpen

Kolozsvár magyar iskoláiban nézelődve sokszor megakadhat a szemünk történelmünk nagyjainak arcképein, melyek gyönyörű plakettekről néznek vissza ránk.

A Báthory Gimnázium dísztermét például Jókai Mór, Bethlen Gábor, Apáczai Csere János, Kőrösi Csoma Sándor, Kelemen Lajos, Ady Endre, Mikes Kelemen, Benedek Elek, Báthory István, Arany János, Károli Gáspár, Kájoni János, Brassai Sámuel, M. Tótfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bolyai Farkas, Bod Péter és mások arcképei díszítik. Mindegyik klasszikus értékű, cizellált, valódi míves munka. A művész négyzet alakú plakettekre építi fel a portrékat igen vékony rétegben, és eme kiváló alkotások Gergely István szobrászművész keze munkáját dicsérik, aki hivatásának tekintette megörökíteni nemzetünk nagyjainak arcképét, ezzel is áldozva emlékük előtt. „Erősebb az arcél vonala, a karakter felépítése, s ebbe életet lehel a modell pszichológiája által. A fejek formájából adódóan, a kísérő szöveg mértani formába komponálása is többféle. A leggyakoribb a kör alakú éremforma, de találkozunk ovális vagy négyzetformával, sőt félkör alakzattal is. Többféle betű és szám karaktert alkalmaz, de többnyire a klasszikus antikvát választja. Ezek kidolgozása nyomdailag is tökéletes. Mesterien alkalmazza a leheletfinom fény-árnyék hatásokat. Portré-plakettjeit általában szürke grafittal egyenletesen patinázta, vagy meghagyta hófehéren világító gipsz-mivoltukban” – méltatta Gergely István plakettjeit 2008-ban a Művelődés folyóiratban néhai Orbán István képzőművész, tanár.

Szintén

a Báthoryban a ballagó diákok évről évre átvehetik a Gergely István által készített Báthory István plaketteket a Báthory-díjak szimbólumaként.

A fejedelem büsztje az iskola lépcsőfeljárónk egy nagy, tágas alkóvjában van elhelyezve, naponta több százan és több alkalommal találják magukat szembe a nagy fejedelemmel
Apáczai Csere János egész alakos domborművét a rendszerváltás előtt az akkori Brassai Sámuel Líceum dísztermében őrizték. Különös sorsa volt a művész eme jelentős alkotásának: a dombormű 1975-ben készült Apáczai születésének 350. évfordulójára, de mivel Kolozsvár akkori vezetői nem tartottak igényt rá, hosszú évekig a városháza pincéjében porosodott. Szöllősi Ferenc, a Brassai Líceum egykori igazgatója a líceum dísztermében helyezte el és így 1990-ben a dombormű a díszteremmel együtt az Unitárius Püspökség birtokába került. Később az unitárius egyház lemondott a domborműről és átadta az Apáczai iskolának, az intézmény névadójának szobra az őt megillető helyére került.

2019-ben Baróton, tömbházak övezte parkban állították fel Gergely István Benedek Elekről készített egész alakos szobrát, amely Erdővidék egyik legszebb alkotása.

Jó érzékkel tudott nonfiguratív grafikákat is készíteni, gyakorlatilag a rajzokban megjelentek a domborművek előképei. A nonfiguratív plakettek egyik lehetséges eredendője a kalotaszegi és általában az erdélyi csempék világa, melyekből a szobrászművész nem csak ihletődött, de gyűjtötte is őket – magyarázza Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely István unokaöccse (portrénkon). Különös módon a kiváló művész életében kevés önálló tárlatot rendezett, halála után csupán egy-két kisebb léptékű válogatást láthatott műveiből a nagyközönség.

Ennek egyik lehetséges magyarázata Gergely Zoltán szerint az lehet, hogy nagybátyja művészete igen távol állt a kor kedvelt (és némileg megkövetelt) szocreál irányzatától, ugyanakkor alkotásai szervezett kiállítások nélkül is nagyon sok helyen láthatók voltak az emberek számára.

A 80-as évek legelején a művész asztmás lett, betegsége nagymértékben megakadályozta abban, hogy nagyobb energiát és erőbedobást igénylő munkákat vállaljon, így inkább domborműveket készített.

„Betegsége a kisebb energiát igénylő finom munkák felé kényszerítette” – idézi fel Gergely Zoltán. A művész unokaöccse egy érdekes epizódot is elmesélt lapunknak nagybátyja munkásságából: a 90-es évek elején Gergely Istvánt felkérték, hogy készítse el az akkor épülő Donát-úti katolikus templom oltárszobrát, amely Szent Istvánt ábrázolta volna. „Pista bácsi neki is fogott, szinte el is készült a király két méter magas agyagszobra, ám a templom építése elhúzódott. Ő közben kapott egy másik megrendelést, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsa-szobrot kellett elkészítenie határidőre, és helyszűke miatt teljesen szét kellett szednie a 80 százalékban kész Szent István-szobrot. Annak a helyén, a forgóállványt kihasználva készült el Lorántffy Zsuzsanna szobra”. Közben a kolozsvári templom építése tovább húzódott, nem lehetett tudni, mikor lesz szükség Gergely István alkotására, így abból csak az alaposan kidolgozott makettje maradt, ami a kiállításon is látható.

Gergely István emléke és művészetének értéke az idők folyamán semmit sem fakult, így az idén az Erdélyi Művészeti Központ nagyszabású retrospektív kiállítást szervezett a szobrász hagyatékából, amely átfogóan mutatja be az életmű különböző szakaszait. Gergely István több műfajban is maradandót alkotott,

a tárlat bemutatja a grafika és szobrászat határait átívelő, önálló művészi nyelvezetet létrehozó, talányos domborműveit, az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek arcképcsarnokát, köztéri műveit, valamint néhányat a vázlat- és kompozíciós rajzai közül.

Sepsiszentgyörgy után – ahol májusban nyílt kiállítás – a tárlat anyaga „hazakerült” Kolozsvárra, ahol méltó helyen, a Művészeti Múzeumban tekinthető meg szeptember 3-ig. A kiállításon a még ma is az újszerűség erejével ható, absztraháló plakettek kapnak hangsúlyt, ugyanakkor a tárlat részleteiben felidézi az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek Gergely István által létrehozott panteonját. A művész szobrai és domborművei erdélyi hétköznapjaink elengedhetetlen tartozékai. Életművének jelentős részét képezik műfajteremtő patinázott gipsz plakettjei, amelyek átívelve a grafika és szobrászat határait, önálló művészi nyelvezetet hoznak létre és sajátos jelképrendszer kulcsában olvashatóak.

Élete vége felé önzetlenül megosztotta műtermét Gergely Zoltán szobrász unokaöccsével, aki saját bevallása szerint rengeteget tanult nagybátyjától.
A Kolozsvári Művészeti Múzeumban megtekinthető kiállítás kurátorai: dr. Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője és Gergely Zoltán szobrászművész. Szervezők: a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ és a Kincses Kolozsvár Egyesület.