Filmen egy székely falu divattervezője

Két tehetséges zenész, illetve két iskolás: az első páros a székelyudvarhelyi Monyo és Baba, aki saját világában, szerelmesen – egymásba és a zenébe – utazik. A második páros – Tomi és Ervin – székelyvarsági tanulók, akik hosszú kilométereket tesznek meg, hogy eljussanak otthonról az iskolába, majd választás elé kerülnek, miként haladjanak tovább az életben. A két párosban az a közös, hogy ők a főszereplői Simó Ibolya székelyudvarhelyi rendező alkotásainak. A filmek az MTVA Mecenatúra-pályázatán nyert támogatásból készültek, és nemrég mindkettő bekerült a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle részeként meghirdetett Filmgalopp nevű erdélyi versenyprogramba.

Simó Ibolya rendező ismeretterjesztő filmet készül forgatni • Fotó: Pál Árpád

Tehetséges zenészeknek látom őket, különleges pár, izgalmas szereplők, így adott volt a filmötlet – magyarázta Ibolya, hogyan született Monyo+Baba produkciója. A road movie jellegű dokumentumfilmhez mintegy másfél évig követte a zenész párost: Udvarhelyen, Budapesten és Londonban forgatott velük. Továbbá archív filmanyagok és a zenészek saját felvételei is megjelennek a produkcióban. „Ez a filmem kicsit más, vadabb, mint az eddigiek” – magyarázta a rendező. A vágást is ő végezte, és már ebbe is igyekezett belevinni azt, ahogyan Monyóék élnek: kicsit káoszszerűen, rendhagyóan és pörgősen. Mivel nyelvezetében és vágásában is eltér a hagyományos dokumentumfilmektől, a rendező úgy gondolja: zenés vagy kreatív filmkategóriákban fogja fesztiváloztatni. Ibolya szerint nemcsak neki, hanem a főszereplőknek is tanulságos volt a forgatás. „Nem volt könnyű nekik sem. Utólag sokat gondolkodtam arról, hogy az ember kiteszi az életét, felvállalja gyengeségeit is, nem csak sikereit” – magyarázta Ibolya.

Míg a Monyo+Baba zajos, vágásában formabontó, a

Tomi, Ervin és az iskola inkább a csendes filmszeretetről szól

– magyarázza a rendező. Olyan diákokat követ, akik naponta négy-öt kilométert tesznek meg gyalog, hogy hegyen-völgyön, dombon, sárban, mindenféle körülmények között eljussanak az iskolába. Varság a helyszín, Simó Ibolya pedig egy elsős tanulót keresett, aki először járja az iskolába vezető utat, illetve egy nyolcadik osztályost, aki utoljára tapossa a megszokott ösvényeket. „Felmerül az otthonmaradás kérdése, hiszen egy tanyavilágról szól, de a továbbtanulás is képbe kerül, hiszen a nyolcadik elvégzése után dönteni kell, elmegy-e a gyerek a városba tanulni. A mi szereplőnk, Ervin, nyolcadikosként úgy dönt, inkább dolgozni szeretne és otthon marad” – ecsetelte Ibolya. Amikor keresték a családokat, az iskolaigazgatótól kaptak egy listát azokról, akik a legtávolabb laknak.

Több családot meglátogatott a rendező, amíg rábukkant a főszereplőkre.

„Olyan csoda volt, tiszta szemű, sok kicsi gyermek ült a széken. A szülőkből és a gyerekekből is áradt a szeretet és az egyszerűség, nagyon jó választás volt. Mai napig jó barátságban vagyunk, öröm volt velük dolgozni” – folytatta. Úgy érzi, a család a forgatás minden pillanatában természetesen viselkedett, sosem pózoltak a kamerának, mindig úgy élték az életüket, mintha ott sem lett volna a stáb. A filmet Bálint Arthur operatőrrel forgatták, előbb egy 52 perces változatot készítettek, ami viszont a rendező szerint túl gyorsnak, követhetetlennek tűnt, ezért született egy második, sokkal lassúbb ritmusú. Az első változatot tavaly sugározták a tévében, ám a hosszú változat csak most készül el, ezt fogják nevezni a fesztiválokra is.

Októberben Bántó Csaba operatőrrel már egy újabb filmet kezdett el forgatni az udvarhelyi rendező. Ennek Etéd a helyszíne. A félreeső településhez kötődése is van, hiszen édesanyja onnan származik, gyerekkorában sok időt töltött ott.

„A helynek, a pataknak olyan varázsa van, mintha időtlen lenne” – ecsetelte, hogy miért választotta a falut.

A történet egy sikeres divattervezőről szól, aki éppen Etédre megy pihenni. A férfiak udvarolni kezdenek neki, ám a hagyománytisztelő nőknek nem tetszik a jövevény. El akarják űzni a faluból, végül mégis inkább szövetkeznek vele. „Átalakítják életüket, színesebbé válnak szürke mindennapjaik, sötét ruházatuk, és meg akarják mutatni férjeiknek, hogy ők is tudnak szépek lenni” – árulta el Ibolya a történetet. Végül az elhidegült férfiak és nők újra egymásra találnak. „Az utolsó jelenetben megtörténik az a csoda, amit még sosem láttak életükben” – mondta. Az ötletet több barátja adta, akik divattervezőkként udvarhelyszéki falvakba költöztek, de sok ismerőse mesélt arról, hogy nagymamája ötven-hatvan éve új divattal, szokásokkal érkezett ide. Vicces, mégis megható karakterek elevenednek meg a filmben, akiknek párbeszédeit a forgatókönyvben Muszka Sándor székely író is alakította.

A színészek között több amatőr is lesz, akiket az udvarhelyszéki falvakban zajlott válogatásokon szemelt ki a rendező.

A film decemberre készülne el, és mivel ez is az MTVA Mecenatúra-pályázatán nyert támogatást, először tévében lesz látható.

A Tökéletes befektetés című filmhez képest ez sokkal pozitívabb hangulatú. „Abban valami ellen szóltam, míg ebben valami mellett. Más, előjön a boldog énem is benne” – mondta Simó Ibolya, aki következő alkotásán is gondolkozik. Egy ismeretterjesztő filmet tervez forgatni a régi székely bútorokról, amelyek többségét a kilencvenes években elhordták, sok esetben a csűrökben korhadnak. „Nagyszüleink nem cserélték le a bútorokat két-három évente, ragaszkodtak hozzájuk, mindig megjavították. Ezt az értéket szeretném bemutatni, ugyanakkor a fiatal generációt is, amelyben látok pozitív vonzódást a régi bútordarabokhoz” – magyarázta a még születő produkció ötletét. Ennek támogatásáról egyelőre nem döntött a pályázat bizottsága. „Az utóbbi két-három évben folyamatosan dolgoztam, de nem voltak bemutatók, vetítések, így ez alig látszik. Remélem, most az elkészült filmek valamit segítenek ebben” – tette hozzá. Elárulta, a közeljövőben Kolozsváron vetítik a bemutatókat, de a Filmtettfeszt részeként tucatnyi városban is bemutatják majd két új filmjét.