Élő hagyományok Kalotaszegen

Kalotaszeg határában magaslik a Kalota hegy, a Vigyázó, amely a hagyomány szerint összeráncolt homlokkal, féltő szemmel figyeli és őrzi a kalotaszegi embereket. Idők emlékezete óta kerülgeti a vidéket a csendes Kalota patak, amely Adyt is megihlette.

 Méltóságos ember a kalotaszegi. Nem görnyedt meg a történelem viharaiban, még akkor sem, amikor tatárok dúlták a vidéket. A reformáció maradandó nyomot hagyott lelkivilágukban. A tájegység jellegzetessége, hogy a templom ott áll büszkén a falvak házai felett, a magas dombokon. A Kalota szegletében kevés az olyan ember, aki ne lenne jó viszonyban Istennel. Innen az erő a túléléshez, a megmaradáshoz. Amihez egyaránt hozzátartozik az ősi hagyomány és a népviselet őrzése. Még akkor is, ha az utóbbi években ez már csak ünnepnapokon kerül elő.

Salamon Anikó és Vasas Samu Kalotaszegi ünnepek–európai népszokások című 1982-ben megjelent tanulmányukban ezt írják: „a húsvéti tojásfestés mindenütt élő szokás. Kalotaszegen azonban – pontosabban néhány Nádas menti faluban – a tojásfestés technikája és motívumkészlete összefonódott a fellendülő bútorfestéssel. Az asztalos- és a bútorfestő-családokban hagyománnyá vált a hímes tojás ecsettel és bútorfestékkel való festése és egyúttal a bútorra festett minták nagy részének átvitele a tojásra. Ez a folyamat napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt.”

Van, ahol festik, van, ahol írják. Van, ahol karcolják és van, ahol patkolják a húsvéti tojást. Mérában például gyöngyözik.

Előszeretettel használják a piros-fehér-zöld színkombinációt, de van kék, lila vagy sárga mérai gyöngyözött tojás is. A tojásgyöngyözés egyébként új keletű dolog Kalotaszegen, Mérában is csak az 1990-es változás után fogtak hozzá. A tojásvarrás megtanulása könnyen ment, hiszen régebb egész viseleteket varrtak ki gyönggyel. A gyöngyözött tojást nem kimondottan locsolóknak készítik, leginkább külföldre kerülnek, a kalotaszegi asszonyok ezzel is pótolják jövedelmüket.

Régi szokás volt a húsvéti határkerülés, amelyre nagyszombat estéjén került sor: a két hátsó templomi zászlót a férfiak végighordozták a falu határában. Ilyenkor egyházi énekeket énekeltek, és a körmenet vasárnap reggel ért vissza a templomhoz. Ez a hagyomány ma már nem él, de ünnepnapokon ma is zsúfoltak a templomok. Ugyanakkor Körősfőn még tartja magát az a szokás, hogy nagypénteken három alkalommal tartanak istentiszteletet. Hagyomány volt az is, hogy az első két istentisztelet közötti rövid időre a hívek haza sem mentek, vagy ha igen, csak átöltözni.

Az Essig-házaspár behatóan ismeri Kalotaszeget, elsősorban Zsobokot, ahol több mint két évtizede képzőművész- és (újabban) fotótábort működtetnek. Essig Kacsó Klára festőművész a 90-es évek elején ismerkedett meg Kalotaszeggel, amikor rajztanárként vállalt Zsobokon munkát. Később született az ötlet, hogy képzőművésztábort szervezzenek, hadd ismerjék meg a külföldi és belföldi művészek Erdély eme csodálatos szegletét. Essig Kacsó Klára bevallja: ritkán tartózkodott ünnepekkor Kalotaszegen, hiszen tanárként ilyenkor vakáción volt, a képzőművészeti tábor pedig nyáron működik. De jól ismeri az ehhez kapcsolódó szokásokat, például a templomi istentiszteletről kijövő lányok, asszonyok locsolását. Érdekességként említi, hogy Zsobok ősi templomából ránk maradt az 1490-ből származó keresztelőmedence. A falut többször is tűzvészek pusztították, az idők során temploma kétszer is leégett, mai formáját az 1908-as újjáépítéskor kapta.

Az Essig-házaspár által működtetett képzőművészeti tábornak köszönhetően százával születettek a Kalotaszeget megörökítő alkotások,

amelyek ennek a csodálatos tájegységnek és az ott élő embereknek viszik hírét a nagyvilágba. A gyönyörű kalotaszegi népviselet rengeteg fényképen és festményen feltűnik. A kérdés csak az, hogy lesz-e, aki a jövőben viselje. A születések száma ugyanis még mindig rendkívül alacsony a Vigyázó lábánál…