Bőrbe vésett gondolatok – Balázs László kolozsvári kiállítása

Ahogyan másnak a kő, a márvány vagy a vászon, úgy Balázs Lászlónak a bőr jelenti az anyagot. Viszonylag egyedül van ezzel az erdélyi művészeti palettán, hiszen – néha a látszat ellenére – komoly és különleges tudást igényel a bőrbe metszés művészete. Nem olyan látványos, mint a szobrászat, nem annyira színes, mint egy festmény, nem dallamos, mint egy zenemű – mindezeket egyszerre foglalja magába Balázs László bőrbe álmodott világa. Ő úgy használja a bőr metszéséhez szükséges szerszámokat, mint grafikus a ceruzát vagy szenet, a festőművész az ecsetet, a szobrász pedig a vésőt.

László esetében a művészi hajlam öröklődő családi vonás, hiszen édesapja Balázs Péter, Erdély híres festőművésze volt, édesanyja pedig Balázs Kőrösi Ibolya textilművész.

László magától talált rá saját útjára, az anyaghasználat terén nem követte szülei példáját. Sikerült egyedi művészi formát kialakítania: a bőrmetszést. E tevékenysége egyébként gyerekkorába nyúlik vissza: cipőtalpakba faragott különböző mintákat, főleg a Kalotaszegen látott fafaragások díszítéseiből ihletődve. Iskolás korában nyakdíszeket és egyéb használati tárgyakat készített bőrből, egy idő után osztálytársainak már megrendelésre dolgozott.

Táskái és egyéb közhasznú cikkei ugyanolyan művészi igényességgel készülnek, mint grafikái” – írja a kiállítás alkalmából kiadott album fülszövegében Szuszámi Zsuzsa művészettörténész. A tárgyak és a motívumok idővel bővültek, a tulipános vagy napkorongos nyakékektől Balázs László eljutott a bőrből készült ékszeres dobozokig, a díszítő elemek pedig egyre bonyolultabbakká és érdekesebbekké váltak. A népi motívumok mellett megjelentek az állatfigurák – ezek már bőrmetszetein is jelentős szerepet töltenek be. Áttörés akkor következett be művészi életében, amikor évekkel ezelőtt Kántor Lajos felkérte, hogy a Korunk Galériában állítsa ki alkotásait.

„Azok közé az alkotók közé tartozom, akiknek egy munka elkészítésénél egyformán fontos a forma és az üzenet. Célom a vonalak végletes egyszerűsítése és az ábrázolás tömörítése. A színekkel fukar vagyok, inkább csak árnyalok, élek az anyag adottságaival. Az anyagom a kemény, vastag marhabőr, amelynek nyaki ráncait és egyéb hibáit kihasználom és beépítem a munkáimba, amelyeket metszeteknek nevezek, olykor plasztikáknak, ha többféle bőrt használok.

A rajz és a szerkesztés megkerülhetetlen a kompozíció szempontjából. Tanulmányrajzokat készítek,  a véglegest felrajzolom a bőrre, amelyet késmetszéssel, mélyítéssel és árnyalással formálok. Eszközeimet magam készítem” – avat be művészetének titkaiba Balázs László.
Az anyagból adódóan Lászlónál monumentalitásról szó sem lehet: „A bőr arra késztet, hogy kis felületen nyújtsak sokat, kevés vonallal, tehát a munkának egyszerűnek kell lennie” – mondja a művész. Tévedésnek nincs helye, javítani az elrontott vonalon szinte lehetetlen: ami egyszer be van vésve az anyagba, az többnyire úgy is marad. Ez pedig igen komoly pontosságot igényel, amit László az évek során magas szinten elsajátított.