A végzet asszonya – egy asszony végzete

Nánó Csaba 2019. szeptember 27., 10:27 utolsó módosítás: 2019. szeptember 27., 10:28

Frank Wedekind Lulu című darabját mutatta be szeptember 6-án a kolozsvári színház társulata. Az előadást a budapesti Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő rendezte.

Imre Éva és Kézdi Imola: két kiváló alakítás a sok közül a Luluban Fotó: Biro István

A kolozsváriak Eszenyi Enikő vezérletével Wedekind darabjának ősváltozatát mutatták be – ahogyan ez a plakáton, műsorfüzetben is megjelent. A pontosítás azért fontos, mert a szerző legalább fél tucatszor átírta művét, és az idők folyamán a színházak különféle változatokat mutattak be. Játszották már A végzet és asszonya cím alatt, noha eredeti címe a Pandora szelencéje volt. És nem mellékesen „szörnytragédia” volt műfaji meghatározása. Aztán Wedekind új címmel állt elő, darabja felvette A Föld szelleme címet, alatta immár csak annyi állt: színpadi kézirat. Lipcsében „burleszk” volt a darab minősítése. A szerző küzdött alkotásával, a nézők pedig annak befogadásával. Ha végigtekintünk Wedekind kalandos életén, nem csoda, hogy amiként az életben is nehezen találta helyét, úgy írásaival is valóságos harcot vívott.

Zaklatott élet

Frank Wedekind (teljes nevén: Frank Robert Wedekind) a németországi Hannoverben született 1864. július 24-én. Orvos apja 15 évig az Egyesült Államokban élt, majd 46 évesen feleségül vett egy fele annyi idős San Francisco-i német–magyar származású színésznőt. A hölgy apja, Frank magyar nagyapja, egérfogó-kereskedőként kezdte a felemelkedést, mígnem eljutott odáig, hogy Stuttgart mellett vegyigyárat alapított. Ő volt a foszforgyufa feltalálója, 1857-ben halt meg a ludwigsburgi bolondokházában „a legtökéletesebb elborultságban” – ahogy unokája fogalmaz. Frank újságíróként kezdte irodalmi karrierjét, több svájci lap munkatársa volt. Nyughatatlan természete utazásra késztette. Barátja volt egy híres tűznyelő, egy ideig őt kísérgette a turnékon, ugyanakkor egy cirkusz munkatársa is volt. Később egy dán festő és képkereskedő titkára lett, megismerkedett az új német szimbolikus irodalommal. Ibsen drámáiból adott elő jeleneteket álnéven, majd dr. Carl Heine magánszínházához szerződött színésznek, rendezőnek, titkárnak. Nagyapja, Heinrich Kammerer nevén lépett fel, és ekkor adták elő A Föld szelleme című darabját is.
Lipcsében a darab tíz ismétlést ért meg – írja visszaemlékezéseiben a szerző. Münchenben színész, dramaturg, rendező volt egyszerre egy társulatnál. Szatirikus verseket írt II. Vilmos német császárról, ezért felségsértés vádjával 7 hónap börtönre ítélték. Szabadulása után amolyan trubadúrként lépett fel különféle színházakban, a halál Münchenben érte 53 éves korában. Kosztolányi Dezső így írt róla: „kalandos, bohócszerű egyéniség. Minden munkája heves vita tárgya. Lírája regényesen fura. Legtöbb verse: gyászos fintor.”

Holttesteken át

Valóban nehéz Wedekind darabját műfailag behatárolni. Eszenyi Enikő szerint társadalmi dráma, amely „az erotika, a dráma és a humor együttállása miatt rendkívüli” – fogalmaz a műsorfüzetben a rendező. Az előadás első fele inkább humorba hajlik, ám a nézőben – talán a kiváló díszletnek is köszönhetően, amit Helmut Stürmer jegyez – olykor egészen szürrealista képzeteket kelt. A sorozatos gyilkosságok – amelyek egyetlen nő, Lulu miatt következnek be – ha kissé fel is borzolják az idegeket, megjátszott drámaiságuk miatt inkább megmosolyogtatják a nézőt. Lulu „áldozatai” úgy tűnnek el a színről, mint egy Agatha Christie-regényben a hullák, de a rendező vigyáz arra, hogy a vér, a sikolyok ne váljanak az előadás központi részévé. A darab dramaturgiája inkább az abszurd felé hajlik – ez majd az előadás vége felé tisztán érzékelhető –, de bőven van Wedekindnél társadalmi mondanivaló is. A túlfűtött erotika pedig – amitől néhány idősebb színházlátogató szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát a nézőtéren – végigvonul a darabon. Ám ez a szexualitás Eszenyi rendezésében mindig a jó ízlés határain belül mozog. Lulu – kimondva vagy kimondatlanul is – egy prostituált, aki minden eszközt (elsősorban nőiességét, szépségét) megragad ahhoz, hogy a nyomorból kitörjön. Ugyanakkor eszköz is a férfiak számára, hogy önző céljaikat elérjék. Imre Éva, aki fiatalsága ellenére rövid idő alatt a kolozsvári társulat egyik erősségévé nőtte ki magát, hihetetlen érzékkel alakítja ezt a feslett, mégis szerethető, jobb sorsa érdemes figurát, aki tulajdonképpen a körülmények (és a férfiak) áldozata. Persze tőle sem áll távol a cselszövés, nem mindennapi nőiességével majdnem bármire képes rávenni „rajongóit”. A sok férfi között még egy nő is (Kézdi Imola lenyűgöző az önmagát pusztulásba kergető grófnő szerepében is) szerelmes lesz belé, de hogy ő tulajdonképpen kit szeret igazán, nem igazán derül ki. Talán mindenkit, talán senkit – tény, hogy holttesteken gázol át, mire eljut önmagához. Hogy aztán maga is áldozattá váljon. Hasfelmetsző Jack felbukkanása teljesen meglepi a nézőt. Bogdán Zsolt alakításában úgy lép színre, hogy előbb egy kicsit zongorázik, aztán gyilkol. Itt már valóban abszurd világba lépünk…
A szerző megdöbbentő életismerete, szemtelen humora, ironikus látásmódja és fűszerként a vérlázító erotika teszi különlegessé és krimiszerűen izgalmassá ezt a sorstörténetet, amelynek eredeti változatát mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Eszenyi Enikő keze alatt a társulat ismét kivételes munkát végzett, minden közreműködő dicséretet érdemel.

Az előadás alkotói
Szereplők: Imre Éva, Dimény Áron, Orbán Attila, Bács Miklós, Farkas Lóránd, Viola Gábor, Kézdi Imola, Váta Lóránd, Bodolai Balázs, Dimény Áron, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Árus Péter, Gyenge Tímea, Fogarasi Alpár. Rendező: Eszenyi Enikő. Díszlet: Helmut Stürmer.
Dramaturg: Vörös Róbert. Jelmez: Pusztai Judit. Zene: Mester Dávid. Fény: Csontos Balázs. Rendezőasszisztens: Fogarasi Alpár. A jelmeztervező asszisztense: Bocskai Gyopár. Ügyelő: Albert Enikő.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat