A kolozsvári Bánffy-palotát belakták a könyvek – tizenegyedik alkalommal rendeztek Ünnepi Könyvhetet a kincses városban

Nyugodt szívvel kijelenthetjük, kétszer egy évben a magyaroké Kolozsvár. Először nyár elején, az Ünnepi Könyvhét idején, aztán a nyár utolsó napjaiban, a Kolozsvári Magyar Napok időszakában. Büszkén mondhatjuk, az egy négyzetméterre eső magyar emberek száma ezekben az időszakokban a legmagasabb a kincses városban. Külön öröm, hogy ilyenkor általában a kultúra szivárog be szürke hétköznapjainkba, reményt adva arra, hogy hagyományaink, nyelvünk, nemzeti öntudatunk még sokáig megmaradjon e tájakon.
Zord a harc a különféle romboló hatású eszmék ellen, de ha részt veszünk az említett eseményeken, feléled a remény, hogy nemzetünk számára még nincs veszve minden. Másrészt

örvendetes tény az is, hogy Erdély és Székelyföld egyre több városában rendeznek könyvnapokat, az elmúlt időszakban például Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is megünnepelték a könyveket.

A vásárok szervezői okultak a múlt hibáiból, ezúttal e városokban más-más időpontban kerítettek sort az eseményekre, így a kiadóknak nem okozott gondot, melyik helyszínt válasszák.

Kolozsváron a legrégebbi a hagyomány, itt a második világháború előtt is szerveztek ilyen eseményt. 2021-től kezdve a nyílt utcáról a könyvek bevonultak a Bánffy grófok egykori hajlékába, így a város patinás palotája méltó otthona lett a múlt héten megtartott 11. Ünnepi

A kincses város ikonikus épületén kívül a Vallásszabadság Házában és a Bulgakov Irodalmi Kávéházban is zajlottak könyvbemutatók, valamint egyéb kulturális programok. A Bánffy-palota termeiben 27 standon félszáz kiadó volt jelen kiadványaival. Az ünnepélyes megnyitóra június 9-én került sor a Bánffy-palota udvarán felállított színpadon, ahol Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Markó Béla költő, Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul, Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke fogalmazták meg a könyvekkel és az olvasással kapcsolatos gondolataikat.

Bár sokan látogattak ki a könyvhétre, talán kevesen tudják, kinek fejéből pattant ki az ötlet, hogy a kiadványoknak egy egész ünnepi hetet szenteljünk.

Az ötletgazda az 1883-ban Budapesten született Supka Géza író, újságíró, történész, aki anyai ágon rokona volt Kazinczy Ferencnek. Ő kezdeményezte 1929-ben az Ünnepi Könyvhét megtartását.

A javaslatot tett követte, és még annak az évnek május 12. napján kezdetét vette Budapesten az első könyvfesztivál. Supka nem csak a könyvekre gondolt, színházi, zenei előadásokat, kiállításokat is be akart vonni a rendezvénybe. Az első könyvhetet gróf Klebelsberg Kunó magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, az események során felolvasott műveiből többek között Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is. A még gyerekcipőben járó rádió előadássorozattal színesítette a Magyar Könyv Hetének programját: Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Surányi Miklós beszélt a könyv és a közönség kapcsolatáról.

Az esemény hamar túllépte a főváros határait. A könyv ünnepét már 1929-ben az egész országra kiterjedően hirdették meg, így Budapesten kívül több nagyváros is csatlakozhatott. Megszervezték az eseményt Debrecenben, később Miskolcon, Pécsett és Szegeden is. Igazi népünnepély volt ez, hiszen az írók vidékre utazása jelentős eseménynek bizonyult. Erdély sem maradhatott ki a könyvhét eseményeiből. Máig emlékezetes marad, hogy a háború előtti években még

Móricz Zsigmond is eljárogatott a kolozsvári könyvhétre könyveit dedikálni.

A világégés azonban szerencsétlen módon közbeszólt, a múzsák elhallgattak. A kincses városban 1941-ben rendeztek utoljára hasonló rendezvényt, majd a háború szerencsétlenségeire rátevődött a kommunista rendszer elnyomása, amikor a hatalom szerint legkevésbé kultúrára volt szüksége a népnek. Így aztán 70 évnyi kényszerszünet következett, majd 2011-ben Kolozsvár ismét felsorakozott az Ünnepi Könyvhét színhelyei közé, amikor a Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az RMDSZ Főtitkárságának Program és Ifjúsági Főosztályával együttműködve megszervezte a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet. Azóta szerencsére töretlen a lelkesedés, a város lakói szinte ünnepként élik meg e néhány napot, amikor a könyveké, a kultúráé a főszerep.

A könyvszemle mellett ez alkalommal sem maradtak el a koncertek, előadások, kerekasztal-megbeszélések, gyermekfoglalkozások és mindenekelőtt a könyvbemutatók. A 11. alkalommal rendezett ünnepi könyvhét szervezője idén az Iskola Alapítvány, az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Romániai Magyar Könyves Céh volt. Az eseményt a magyar kormány mellett ebben az évben a kolozsvári önkormányzat is támogatta. A rendezvény célja, ahogyan azt a szervezők már az első kiadás alkalmával megfogalmazták: az irodalmat, a könyvet közel kell vinni az olvasóhoz. Az ünnepi könyvhéten a könyvek valóban közelebb kerülnek az olvasókhoz, hiszen ilyenkor a kiadók „házhoz” viszik felhozatalukat, nem kell az embernek könyvesboltról könyvesboltra vándorolnia, hogy rábukkanjon a keresett kiadványra. Az esemény nyertesei a gyerekek is – szép számmal hozták őket el a szülők a könyvhétre –, akiknek életre szóló, meghatározó élményt jelenthetett a sok szép meséskönyv között válogatni.

A két évtizedes hagyományra visszatekintő, Kántor Lajos alapította Kolozsvár Büszkesége-díjat rendszerint a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján adják át. Idén az elismerést Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója kapta a kolozsvári temető védelmében kifejtetett munkájáért. A díjazottat egyhangúlag jelölte meg a Kolozsvár Társaság vezetősége – nyilatkozta Buchwald Péter elnök. Erzsébet asszony áldozatos munkája nélkül Kolozsvár panteonja ma már jó néhány történelmi síremlékkel lenne szegényebb.

A négynapos fesztiválon többek között Bartis Attila, Tompa Andrea, Orvos-Tóth Noémi, Egyed Emese és Király László lépett fel, a könyvhét díszvendége Bodor Ádám Kossuth-díjas író volt, akivel Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője beszélgetett. Sor került az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj átadására is, az év díjazottjai Balázs Imre József költő, író, szerkesztő, Jánosi Andrea grafikus, könyvillusztrátor és Kató Emőke, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze voltak.

A színvonalas programok sokaságára jellemző, hogy néha egyidőben tartottak író-olvasó találkozókat a Bánffy-palota udvarán felállított színpadon, illetve a Művészeti Múzeum Tonitza-termében.

Szerencsére az időjárás is kedvezett az eseménynek, bár a nyitó napon a sötét fellegek kissé elijesztették az érdeklődőket, a következő napokon özönlött a tömeg az Ünnepi Könyvhétre. Az év kiadói sikerének könyvelhető el Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock című kiadványa, amely az Exit Kiadó gondozásában jelent meg. Egy kiadós székelyföldi turnét követően a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is bemutatták a rádiós szerkesztő kivételes munkáját, amely az erdélyi rockzene 40 évre kiterjedő (1970–2010) történetét foglalja össze. A kötet megjelenése sokkal többet jelent egyszerű könyves eseménynél, hiszen a bemutatók kapcsán olyan zenészeket hozott újra egy színpadra az esemény, akik évtizedek óta nem muzsikáltak együtt.
Budapesten a 93. Ünnepi Könyvhetet ugyancsak június 9–12. között tartották meg a Vörösmarty tér és a Duna-korzó területén, ahol szintén jelen volt több erdélyi kiadó. Néhánynak a vezetője szerint nem a legszerencsésebb ugyanabban az időpontban két vagy akár több helyszínen is könyvhetet szervezni, de így is rengeteg élménnyel és színvonalas kiadványokkal gazdagodtak azok, akik kilátogattak a Bánffy-palota által otthont adó eseményre.