A juhászfiú küzdelme egy királylány szerelméért

Nánó Csaba 2018. november 28., 14:56 utolsó módosítás: 2018. november 28., 15:10

Aki gyerekkorában nem járt bábszínházba, felnőttkorában még rászokhat – vontam le a tanulságot, miután megnéztem a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának több bemutatóját. Ezúttal a Csillagszemű juhász volt soron.

Az arisztokrácia szép napjait idéző kosztümök is lekötötték a gyerekek fi gyelmét Fotó: Puck Bábszínház

Töredelmesen bevallom, amit eddig próbáltam eltitkolni: gyermekként nem igazán érdekelt a bábszínház. Ahogyan például a cirkuszi előadások sem. Ennek az lehetett az oka, hogy szüleim kicsi korom óta színházba hurcoltak, mivel ismeretségi körük tele volt színművészekkel. Így aztán a bemutatókat nem hagyták ki. Mivel nem mindig volt kire hagyniuk csemetéjüket, egész korán a színházi közönség kellős közepén találtam magam. Később, az iskolában, már az elemi osztályokban színház- és operabérleteket sóztak ránk – ma is hálás vagyok ezért, hiszen az a generáció hamar rákapott a művészetekre, és a mai napig a kulturális események közönségének jelentős részét teszi ki. Valami csak ragadhatott rám azokból az időkből, amikor még pionírnyakkendősen és fehér ingben tapsikoltunk a nézőtéren, mert mintegy negyed százada írom a beszámolókat a színház- s operabemutatókról, készítem az interjúkat jeles művészeinkkel. Ám az emlékeim között mélyre kell ásnom, hogy egy bábelőadást magam elé idézzek. Valójában nem igazán volt alkalmam megszeretni a bábszínházat…De, ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik.

Lehet, az öregedés egyik jele, hogy egyre szívesebben teszek eleget egy-egy bábszínházi meghívásnak, és még élvezni is tudom az előadásokat.

Nyilván ez annak is betudható, hogy remek társulat működik Kolozsváron, elhivatott bábszínészek, akik sokoldalú tehetségről tesznek tanúbizonyságot minden adódó alkalomkor. 
A múltszázad hatvanas éveiben nemcsak jómagam voltam gyerek, hanem a kolozsvári bábszínház is. Bár az akkori közönség velem együtt rohamosan idősödik, a fennállásának 68. évfordulóját ünneplő Puck Bábszínház örökifjú maradt, fiatalos lendülettel teljesíti mindenkoron azt, amire hivatott: gyerekeket (és velük együtt a szülőket, nagyszülőket) szórakoztatni, nevelni, megmutatni, hogy – akár a mesékben – valahol, valamikor létezhet egy jobb és szebb világ, ahol az arra érdemes elnyeri méltó jutalmát.   

Csillagszemek

Legújabb bemutatóját a Puck Bábszínház november 10-én tartotta. A csillagszemű juhász című előadás – az azonos című népmesét Szabó Attila írta színpadra – egy olyan királyról szól, aki igencsak ostoba parancsokat osztogatott. Egyedül egy juhászlegény volt az, aki köpött az ostoba parancsokra. „Na már most ilyenkor szokott lenni, hogy szembe kell nézni a helyzettel. De hát milyen szembe! Bele lehet nézni az igéző szembe anélkül, hogy el ne szédüljünk?

Ki lehet-e oltani, elhomályosítani azokat a csillagszemeket?

Nem oltja azt ki az ostobaság, nem zárja le a félelem, medve, óriás sünök, éles kaszák előtt meg sem rebben, csakis… no igen, a királylány tekintete homályosítja el csöppet, hogy aztán annál tisztább csillogással nézzenek egymásra. Addig van jó világ, amíg az élet útjait ilyetén csillagszemek igazgatják” – olvasható a darab ismertetőjében.
Az előadás különlegessége, hogy a bábosok – szakítva a hagyományos bábjátékkal – színészek módjára adják elő a darabot kilépve a színfalak mögül. Szép, jó és látványos előadás, még ha el is üt – vagy talán éppen azért – a megszokottól. Csűrös Réka, a magyar tagozat vezetője (portrénkon) lapunk érdeklődésére elmondta: „ez az előadás másik fajta bábszínházi irányzatot képvisel, amit eddig Kolozsváron nem műveltek. Ez a színészközpontú bábszínház, van ugyan benne báb is, de nem sok. Kibújtak a színészek a paraván mögül, és játszanak”.  Az eddigi előadásokban is előfordult, hogy egy „mesélő” megjelent a paraván előtt, vagy részben kiléptek színészek a színfalak mögül, de hogy jelmezben, sminkben lépjenek a bábosok a nézők elé a teljes előadás folyamán, még nem történt meg. És valóban: a nagyszerű jelmezek, a szép díszlet még a legkisebb nézőket is lenyűgözte, egyáltalán nem zavarta a gyerekeket, hogy a bácsik és nénik teljes életnagyságukban játszották el a „bábelőadást”.  A jó ritmusú, pergő előadás egy óra erejéig teljes mértékben lekötötte a gyerekhad – és a velük érkezett szülők – figyelmét egyaránt.

A csillagszemű juhászt magyarországi művészek állították színpadra kolozsvári bábosok közreműködésével.

Szabó Attila, az előadás rendezője például a Pécsi Tudományegyetem Kulturális menedzsment kar elvégzése után a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett színháztudomány-dramaturgia szakon. Jelenleg független dramaturgnak, rendezőnek és bohócnak tartja magát. 1997 óta több mint 24 előadást rendezett, 2015-ben a békéscsabai drámaíróversenyen második helyezést kapott és 2012-ben, 2013-ban, illetve 2015-ben megnyerte a Weöres Sándor bábos drámaíró pályázatot.

Zajlik a (bábos)élet

A bábszínház tevékenysége nem korlátozódik csupán előadásokra, kiszállásokra. Idén szervezték meg második alkalommal a Wonderpuck Utcaszínház Fesztivált, illetve 17. alkalommal került sor a Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljára. Utóbbira október közepén, az érdeklődők 24 előadást tekinthettek meg, közülük öt magyar nyelvű. Volt továbbá hat nonverbális, valamint 12 román, egy pedig angol nyelvű előadás is. De nemcsak előadásokat látogathattak a kíváncsiak, hanem fesztivál, folyóirat és könyvbemutatóra is sor került. Az idei kiadás érdekessége volt az is, hogy négy hazai színművészeti főiskola (Bukarest, Jászvásár, Marosvásárhely és Kolozsvár) is bemutatta bábprodukcióját. A szervező Puck Bábszínház társulatával együtt 10 romániai bábszínház mutatta be előadásait, a fesztivál nemzetköziségét pedig öt külföldi (ukrán, grúz, holland, francia és magyarországi) bábtársulat vendégszereplése biztosította. Vendégként fellépett a szatmárnémeti Brighella és a pécsi Bóbita Bábszínház is.
Az utcaszínház fesztiválról bővebben is beszámoltunk szeptemberben lapunk hasábjain. Emlékeztetőül: a második kiadáshoz érkezett Wonderpuck Utcaszínház Fesztivál keretében az érdeklődő családok szabadtéri utcaszínházi előadásokat tekinthettek meg. A rendezvényen rekordokat döntögettek, az előadásokat több mint 20 ezer ember tekintette meg Kolozsvár különböző szabadtéri helyszínein.  
Csűrös Rékától, a magyar tagozat vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy ideális esetben évadonként két bemutatót tart a társulat, és régebbi darabokat is felújítanak. A művészek is jobb kedvvel dolgoznak, hiszen – ahogyan a társulat vezetője megjegyezte – végre a fizetések is elértek egy normális szintet. A Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozik az intézmény, ezzel kapcsolatban Csűrös Réka úgy fogalmazott, eléggé nagyvonalúak ahhoz, hogy évente két-három bemutatóval előállhassanak a bábosok.  A gond csak az – tette hozzá a szakember –, hogy a román és magyar tagozatok egy költségvetésből gazdálkodnak, így aztán pályázati pénzekből egészítik ki az alapokat.

A minőség pénzbe kerül, nem tudom, mi lesz velünk, ha nem nyerünk a pályázatokon”

– foglalta össze a lényeget Csűrös Réka.  

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat