Sógor Csaba: törvény kell a nemzeti kisebbségek védelmére

Makkay József 2018. október 26., 19:39 utolsó módosítás: 2018. október 26., 19:49

A kelet-európai országok számára nincs alternatívája az EU-tagságnak, még akkor sem, ha az Európai Unión belül egyre több vita terheli Kelet és Nyugat kapcsolatát. Sógor Csaba európai parlamenti képviselő szerint ugyanakkor pozitív elmozdulás tapasztalható az őshonos nemzeti kisebbségek európai megítélésében.

Újrázna. Sógor Csaba jövőtől ismét EP-képviselő szeretne lenni Fotó: Sógor Csaba EP-képviselő sajtóirodája

– Kiadványt jelentetett meg európai parlamenti mandátumának fontosabb eseményeiről. A felsorolt eredmények közül mit tart a legfontosabbnak?

– Bebizonyosodott: ha ott vagyunk Európában, akkor jelen vannak a romániai magyar kisebbség ügyei is. Számtalan alkalommal tudtunk beszélni saját közösségünk problémájáról, folyamatosan napirenden tartjuk az őshonos nemzeti kisebbségek védelmének kérdését. Plenáris üléseken minden fontos romániai magyar kérdésben és jogsértésben felszólalunk: elmondjuk, hogy hiába igyekszik Románia nemzetközi környezetben ezt a látszatot kelteni, a román kisebbségvédelem egyáltalán nem példaértékű. Hogy néhány számadatot is elmondjak: az elmúlt négy évben 365 alkalommal beszéltem a plénumban, ebből több mint száz felszólalásom kifejezetten kisebbségvédelmi témában történt.

Az utóbbi években a mi hozzájárulásunkkal számos olyan európai parlamenti jelentés is született, amelyek határozottan kiállnak a nemzeti kisebbségek védelme érdekében.

Sikerült ügyünk támogatásához partnereket találnunk az Európai Parlamentben. Ugyanakkor fontosnak tartom azt a kulturális missziót is, amelyet immár több mint tíz éve folytatunk Brüsszelben: saját értékeinket népszerűsítjük, közösségünk megismertetése ebben a nemzetközi környezetben kötelező feladat számunkra.

– Olyan időszakban vagyunk, amikor egyre több az euro­szkeptikus ember. Egy friss közvélemény-kutatás szerint tíz év alatt jelentősen csökkent az Európai Uniót jó megoldásnak tartó román állampolgárok száma. Mivel magyarázza a kiábrándulást?

– Árnyalnám ezt a kérdést, inkább az EU-ba vetett bizalom csökkent a legutóbbi Eurobarométer méréshez képest, az EU-ból való kilépés gondolata azonban csak egy szűk kisebbséget foglalkoztat. Ez nem meglepő, nekem is meggyőződésem, hogy Románia és az összes kelet-közép-európai ország számára nincs alternatívája az EU-tagságnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettek lennénk, ami az EU döntéshozatali fórumain zajlik, rengeteg jogos panasz fogalmazható meg az európai politizálás irányába, amely az utóbbi években mintha elfelejtette volna, hogyan sikerült felépíteni évtizedek alatt az európai integrációt. Ezeket a vitákat, bizonytalanságokat, egyensúlyzavarokat a választók is érzik.

– A Sargentini-jelentés kapcsán kemény álláspontot fogalmazott meg a strasbourgi plénum vitájában. Egyesek azzal vádolták, hogy szójátékával alpári hangon minősítette a jelentéstevőt. Hogyan vélekedik erről a jelentésről?

– Nagyon fontos tisztázni, hogy ez a jelentés egy politikai dokumentum, nem valamifajta jogi vizsgálat eredménye. A parlamentben politikusok szavazták meg, akiknek ezzel politikai céljaik vannak, ami persze nem meglepő. Ezért nem foglalkoztak a rengeteg valótlan állítással, a kettős mérce rendszeres érvényesülésével. Még a látszatát sem tartották fenn annak, hogy tényeken alapuló vizsgálatot lássunk, egyetlen céljuk volt csupán: az Orbán-kormány politikai elítélése az európai közvélemény előtt.

Azért is sajnálatos ez az eljárás, mert amellett, hogy tovább rombolja a bizalmat Európa keleti és nyugati fele között, az állampolgárok uniós intézményekbe vetett hitét is rontja.

A jelentéstevőt nem állt szándékomban megsérteni, egy véletlen nyelvbotlás volt csupán, ahogyan azt azonnal jeleztem is. Egyébként személyesen is elnézést kértem képviselőtársamtól, aki elfogadta ezt.

– A Kárpát-medencei magyarság elsősorban nemzetiségi jogainak garantálását várja el az Európai Uniótól. Lát-e ezen a téren lényegi elmozdulást?

– Az Európai Unióban nagyon sokáig az az álláspont uralkodott, hogy a diszkrimináció tilalmával megoldottnak lehet nyilvánítani a nemzeti kisebbségek problémáit. Természetesen mi több mint tíz éve folyamatosan azt mondjuk, hogy ez nem így van: speciális védelemre van szükség, mert az asszimiláció jelensége a diszkrimináció tilalma ellenére is több tagállamban létezik. Az mindenképpen érezhető, hogy mára elmozdulás figyelhető meg a nyugat-európai elit részéről is, egyre több az olyan jelentés és ajánlás, amely felhívja a figyelmet: az Európa Tanács nem kötelező dokumentumai nem fejtették ki a várt hatást, az EU-nak kötelező jogi erejű szabályozással kell foglalkoznia a kérdéssel. Az Európai Parlamentben most éppen egy olyan jelentésen dolgozunk, amely kifejezetten az őshonos kisebbségek védelmével foglalkozik. Sikerült belevinnünk azt a gondolatot is, hogy szükség van egy egységes európai keretszabályozásra, mert egyébként a tagállamok jóindulatán múlik, miként kezelik a nemzeti kisebbségek kérdését. Úgy gondolom, hogy biztos léptekkel haladunk ezen az úton.

Tíz éve egy ilyen tartalmú jelentésnek esélye sem lett volna az elfogadásra, ellenben most jó esélyekkel szállunk harcba a szakbizottságokban és a plénumban is.

– A Minority SafePack aláírásgyűjtő kampány sikertörténetnek számított. Hogyan látja a folytatást? Mekkora esély van arra, hogy az Európai Bizottság érdemben fogja tárgyalni az ügyet?

– A Minority SafePack jó kezdeményezés, amely felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségek védelmének fontosságára és amely fel tud mutatni több mint egymillió aláírást az európai polgárok részéről. Ez azt igazolja, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére igenis választ kell találnia Európának.

Azt látjuk, hogy a mostani Európai Bizottság sajnos kiesett a valódi szerepéből, ugyanis inkább politikai bizottságként működik, mint az európai szerződések valódi őreként.

A FUEN és az RMDSZ úgy gondolja, hogy egy ilyen Európai Bizottságra nem érdemes rábízni ezt a kérdést. Jövőre választások lesznek, új parlament és bizottság áll majd fel, amelyhez be fogják nyújtani a Minority SafePack-et is. Bízunk benne, sikerül elérni, hogy a bizottság ennek nyomására európai jogszabályt kezdeményezzen a témában. Ezt a tervezetet aztán az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban kell megvitatni.

– Hány olyan európai polgári kezdeményezés van, amely a sikeres aláírásgyűjtések után az Európai Bizottság asztaláról továbbjutott?

– Több témában is vannak sikeres polgári kezdeményezések, amelyek továbbjutottak a bizottság asztaláról és az európai jogalkotás különböző fázisában találhatók jelenleg. Például a csalás és az uniós forrásokkal való visszaélés megelőzése és szankcionálása, az emberi embrió méltósága és tisztelete, az éhezés felszámolása, a mérgező növényvédő szerek betiltása, az állatkísérletek fokozatos megszüntetése témájában is léteznek polgári kezdeményezések. Bízunk benne, hogy a kisebbségvédelem témájában is elmondhatjuk majd ugyanezt.

– Milyennek látszik ma Brüsszelből a román belpolitika? Románia is a nyilvánosan megbélyegzett országok listájára kerülhet?

– Van egy lényegi eltérés: Romániával és Bulgáriával szemben továbbra is érvényben van a csatlakozáskor vállalt Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV), amelynek során évente vagy félévente a bizottság jelentést készít a román és bolgár igazságügyi rendszerről. A monitoringrendszer tehát folyamatos, új elemként jött be az európai parlamenti vita a román jogállamiság érvényesüléséről. Mi annak örülünk, hogy a vita során nemcsak a kétségtelenül nagy problémát jelentő korrupcióról, hanem a román elhárítás és az igazságszolgáltatás összefonódásairól, a titkos megállapodásokról is szó esett.

Általánosságban azt tartanám kívánatosnak, ha az összes tagállamról vitát folytatnánk, azonos mérce és szempontrendszer szerint ítélnénk meg az egyes területeken zajló folyamatokat,

mert ellenkező esetben csak politikai vagdalkozást látunk és az egyes országok pellengérre állítása csak választási célokat szolgál.

– Hogyan látja az Európai Unión belüli erőviszonyokat Kelet és Nyugat között? A mélyülő nézeteltérésekre van-e életképes megoldás?

– Azt gondolom, hogy kell lennie megoldásnak, ellenkező esetben az egész EU működése kerül veszélybe. Az nem életképes megoldás, hogy egyes országok érdekeit zárójelbe tesszük, nem foglalkozunk velük és EU-ellenesnek nyilvánítjuk őket. Nem így fejlődött az európai integráció a második világháború után, hanem egymás érdekeinek figyelembevételével és kompromisszumokkal. Persze egy 28 vagy 27 tagú EU-ban ez nehezebb, mint egy 12 tagú EGK-ban, de azt hiszem, hogy Európa vezetőinek fel kell nőniük a feladathoz, ellenkező esetben a kontinens a következő 50 év vesztese lehet.

Az EU mindig is az eltérő érdekek összeegyeztetésének színtere volt, törésvonalak egyébként nemcsak Kelet és Nyugat, hanem Észak és Dél vagy éppen a kohéziós politika nettó befizetői és nettó haszonélvezői között is vannak.

A feladat azonban a tagállami érdekek harmonizálása, ami csak akkor sikerülhet, ha kivétel nélkül mindegyik tagállam szempontjait figyelembe veszik.

– Jövőre EP-választások lesznek. Sokan abban reménykednek, hogy a mostani Európai Parlament ki fog cserélődni, új erőviszonyok alakulhatnak ki, amely másként kezeli majd a migráció kérdését is. Mekkora esélyt lát erre?

– Az EP összetétele minden bizonnyal jelentősen megváltozik, a kérdés az, hogy a hagyományos nagy pártok megtartják-e a többséget a plénumban vagy nem. Érdekes lesz látni, hogy például Macron-elnök önálló frakciót szeretne alapítani vagy a már meglévő pártcsaládok között találja meg a helyét. Egyelőre több a kérdés, mint a bizonyosság, az azonban látszik, hogy összességében a hagyományos pártok frakcióinak létszáma csökkenni fog, hiszen sok országban – Franciaországban vagy Olaszországban például – teljesen összeomlottak a hagyományos pártok.

A migráció kérdésében azt hiszem, hogy a magyar kormány és a V4-ek álláspontja fokozatosan egyre inkább érvényre fog jutni, ma már mindenki a határvédelemre helyezi a hangsúlyt.

Persze, ne várjuk, hogy nyilvánosan kimondja egy európai vezető, hogy Orbán Viktornak már 2015-ben igaza volt a kérdésben.

– Indul a jövő évi EP-választásokon? Ha igen, melyek a legfontosabb célkitűzései?

– Igen, az elmúlt évek munkája során megszerzett tapasztalatokra és az elért eredményekre alapozva folytatni kívánom romániai magyar közösségünk európai képviseletét, így újra megpályázok egy helyet az RMDSZ európai parlamenti listáján. Az EU-nak számos kihívással kell szembenéznie, mi arra törekszünk, hogy mindezek mellett a kisebbségi kérdést is napirenden tartsuk, folytassuk közösségünk megismertetését és abban erősítsük meg Európát, hogy visszataláljon azokhoz a keresztény alapértékekhez, amit az EU alapító atyái hagytak ránk. Ehhez azonban olyan európai parlamenti képviselőkre van szükség, akiknek fontos a keresztény hit, akik képesek a keresztény útmutatás szerint távlatokban és nem csupán pillanatnyi érdekek mentén cselekedni. Én továbbra is erre törekszem majd.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat