Minden gyereket meg kell becsülni – beszélgetés Török Zoltánnal, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatójával

– Az igazgatót általában az iskola tanári karából szokták megválasztani, most mégis másként történt. Hogyan került az iskola élére?
– A kollégium volt igazgatója, Székely Árpád megkeresett előző munkahelyemen, a Kolozs megyei tanfelügyelőségen, és azt mondta, a tanári kar szeretné, ha elvállalnám az állást. Közben megkerestek a püspökségről is. A végleges döntést tavaly nyáron hoztam meg. Nehéz volt, hiszen a tanfelügyelőségen több bizottságnak voltam tagja, de úgy gondoltam, a munkát minden bizottságban be kell fejeznem, és csak utána válthatok.

– Mennyire ismerte az iskolát?

– Idegen nem vagyok az intézményben, mivel a magyar oktatásért feleltem megyei szinten. Nem volt olyan hónap, hogy ne járjak az iskolába. Több tanárral nyári bizottságokban együtt dolgoztunk, voltak olyan kollégák is, akik a tanfelügyelőségre bejöttek segíteni. A tanárok egy részét már ismertem. Korábban például a szakiskolában elég gyakran megfordultam. Jártam a Diakóniai Központ bentlakásában is, mivel nyaranta ott szállásoltuk el a különböző megyékből érkező dolgozatokat javító tanárokat (nyolcadikos vizsga, érettségi vizsga stb.).

– Olyan igazgató örökébe lépett, aki harminc évig volt az intézmény élén. Milyen kihívásként lehet ezt megélni?
– Ez már a harminckettedik évem a tanügyben, sosem szerettem váltani. A magyarkapusi iskolában tanítottam 1990-től 2014-ig. Akkor felkértek, vállaljam el a megyei tanfelügyelőségen a magyar tagozat irányítását, nem volt könnyű. Belevágtam, hét évet dolgoztam, onnan kerültem a református kollégiumba. Úgy gondolom, itt fogom befejezni a karrieremet, hogyha valami különleges nem történik.

– Milyen változás várható az iskolapolitikában?
– Az intézmény életében három tanár is nyugdíjba vonul. A vezetőtanácsban megbeszéltük, hogy úgy választjuk meg az új kollégákat, hogy legalább három órát kell tanítaniuk. Bár ezzel nehezen lehet megállapítani, hogy valaki biztosan jó tanár, de sok következtetést le lehet vonni. Ha több ügyes kolléga lesz, akkor az egyházi jóváhagyással rendelkező tanárok között a versenyvizsgán elért eredmény fog dönteni. Érdeklődés van, sokan jelentkeztek már az óvónői állásra, a magyar és román katedrára, az angolra.

– Jelent-e valamilyen előnyt az iskola szempontjából, hogy a főtanfelügyelőségről érkezett az iskola élére?
– Úgy gondolom, már érződött. A kollégiumban csak egy titkári állás volt, rengeteg alkalmazott (tanárok, pedagógusok, óvónők, szakiskolai és más jellegű alkalmazottak stb). Tavaly októbertől viszont már ezt egy féllel meg tudtuk toldani. Az új kolléganő csak a fizetésekkel foglalkozik. A szakiskolánál pedig sikerült két takarítói állás létrehoznunk, amelyet el is foglaltak. De ezen kívül még más is van, ahol

Kolozs megyében különben az egyetlen tornaterem nálunk van, ahol mászófalat sikerült felállítani a gyerekek számára. Az óvodai csoportok át fognak költözni egy új épületbe, a megüresedett helyen pedig két előkészítő osztályt szeretnénk indítani.

– Hogyan lehet együttműködni a többi kolozsvári magyar iskolával? Vagy túl nagy a rivalizálás, és erre nem kerül sor…
– Mi senkivel nem akarunk rivalizálni. Azt akarjuk, hogy a saját dolgainkat végezzük el. Ha jobban dolgozik valaki, mint mi, eredményesebben, akkor arra törekszünk, hogy mi is eredményesebbek legyünk. Előnye a kollégiumnak, hogy két előkészítő osztályt tudunk indítani. Korábban több szülő megkeresett a tanfelügyelőségen, és panaszkodott, hogy az egyetlen előkészítő osztályba nem tudják beíratni gyermekeiket, mivel ott előnyben részesülnek azok az ovisok, akik ide jártak, akiknek testvérük felsőbb tagozatos. Megvannak az alapjaink, és én arra törekszem, hogy erre építve még tovább lépjünk.

– Régen Máramarostól Székelyföldig sokan jöttek a kollégiumba. Most milyen szórásból érkeznek a diákok az iskolába?
– Nem tudom megmondani, mert a felmérést később készítjük el. Jelenleg próbálunk több vidéki településre és más városba is eljutni, hogy reklámozzuk az intézményünk keretében működő szakoktatást. Bemutató kiállítást is szerveztünk. A középiskolai osztályokat is szeretnénk reklámozni.

Egy másik előnyünk, hogy étkezde működik az intézményben.

– Mennyire sínylette meg a vírusjárvány a szakoktatást, hiszen online nem lehet szakmát tanulni?
– Biztos, hogy részben megsínylette. Ám amikor a tanfelügyelőségen dolgoztam, javasoltuk a miniszternek, hogy törvényt kellene változtatni, s ez meg is történt. Amikor a többi diák nem járt iskolába, a szaksulisok bejöhettek és gyakorlati órákon is részt vehettek. Tehát őket kevésbé sújtották a megszorítások, mint a középiskolás diákokat. Tavaly Kolozs megyében (ahogy az egész országban) kisebb krízis volt tapasztalható. A magyar tagozaton több mint száz diákkal volt kevesebb nyolcadikosunk, mint egy éve. Korábban hat szakmát lehetett tanulni, ebben az évben öt van. Megpróbáltuk a hatodikat is, csak sajnos diákhiány miatt nem teltek be az asztalosoknak fenntartott helyek.

– Szeptembertől indul-e újabb szak a szakiskolában?
– Ismét megpróbáljuk az asztalos szakot beindítani. Azért ragaszkodunk hozzá, mert cégektől, intézményektől sokan jönnek és kérik. Cégvezetők akár bentlakást is fizetnének, csak tudják, hogy Kolozs megyében lehet asztalos szakmát tanulni. Van, aki azt gondolja, hogy ez régi szakma. Ám a cégek komoly fizetéseket biztosítanak, és nagyon keresik a szakembereket.

– Az elméleti osztályok is bő­vülnek?
– A két elméleti osztály megmarad, a természettudományi és a teológiai osztály. Ez utóbbit akartuk frissíteni: fele osztály megmarad teológiainak, a másik fele társadalomtudományi lesz. Kolozs megyében magyar tagozaton társadalomtudomány évtizedek óta nem működik. Akik ide iratkoznak be, sok lehetőségük lesz, hogy érettségi után a főiskolán tovább tudjanak tanulni. Olyan tantárgyak lesznek, mint mint filozófia és gazdaságtan.

– A kollégiumhoz az asszisztensképző is hozzátartozik. Mennyire keresett a szak, hol tudnak elhelyezkedni a diákok?
– Három osztályunk működik. Az asszisztensképzés nagyon jó, ez a szakma is rendkívül keresett Kolozsváron és környékén. Azoknak, akik végeznek, lehetőségük van például kórházaknál elhelyezkedni.

– Milyennek szeretné látni hosszú távon a református kollé­giumot?
– Hosszú távon maradjon meg annak, ami volt, minden diák kapja meg a helyét. Minden szülő legyen megelégedve, aki ide íratta gyerekét. Szeretném, ha a közepes szintű gyerekeket is megbecsülnék, nagy türelemmel foglalkoznának velük. Ne legyen az, hogy ha valaki gyengébb képességű, azt megpróbálják eltanácsolni.

Lássuk be, sok szülő azt mondja, hogy ha valaki szakmát tanul, az szégyen. Ez nem igaz. Láthatjuk, hogy a szakembereket mennyire keresik, és tudjuk, milyen lehetőségeik vannak. Sokkal előnyösebbnek látom azt, ha valaki jó szakemberként el tud helyezkedni, mint ha valamilyen egyetemet elvégezve szakképzetlenként eladónak kerül egy üzletbe.