HIRDETÉS
– A kommunista időszakban készült néhány közkedvelt magyar történelmi film – gondolok itt elsősorban az Egri csillagokra –, de irodalmi művek megfilmesítésén túl a magyar történelem sorsfordító eseményeinek bemutatására nem igazán került sor. Történészként hogyan látja, a rendszerváltás óta eltelt 35 esztendőben mennyire sikerült pótolni a hiányt?
– Meglátásom szerint pótolni ugyan nem sikerült a hiányt, de legalább voltak és vannak próbálkozások. A Szabadság, szerelem, a Béke a nemzetek felett és a A vizsga – amelyik az egyik kedvencem – című filmeket hiánypótlónak találom. Idén vált elérhetővé A röpülő falu című film dr. Gyarmati-Paor Zoltán rendezésében, mely Babits Mihály novellája alapján készült, és az I. világháború végén elüldözött erdélyi magyarság tragédiáját mutatja be.
Én azt vallom, hogy éles vonalat kellene húzni a dokumentumfilm és a játékfilm közé. Természetesen a játékfilmeknél is fontos, hogy minél több forrással alátámasztható, valós történelmi esemény köszönjön vissza a vászonról, de be kell látni: a nézők többsége szórakozni akar, s nem bánja, ha a rendező fantáziája néha színesíti a látottakat. Én ugyan nem vagyok rendező, de azt gondolom, vannak olyan célok, amelyeket ha egy adott film elér – például a nemzeti identitás erősítése, a diktatúra ismérveinek és az abban rejlő veszélyek felismerése –, az alkotás már jónak tekinthető anélkül, hogy annak minden jelenete 100 százalékban dokumentumokkal alátámasztható tényeken alapulna. Ekképpen gondolkodik a szomszédos országok mindegyike. Egyedül nálunk divat, hogy az alapján ítélünk meg filmeket, mit mond róla a „szakma”, s nem az alapján, hogy mekkora a nézettsége, azaz, hogy mennyire tetszik a nézőknek.
– A Hunyadi János életét bemutató tízrészes filmsorozat mennyire tekinthető mérföldkőnek a magyar történelmi filmek sorában? A Kárpát-medencei magyar közönség türelmetlenül várja 2025 első negyedévét, amikor a tervek szerint a sorozat egy magyar tévéadón keresztül lesz követhető. Ön szerint milyen fogadtatásra számíthat?
– Én magam is türelmetlenül várom a filmsorozat megjelenését. Már most mérföldkőnek tekinthető, mert nem csak mi, hanem egész Európa várja a premiert. Én a szokásosra számítok. A nézők többsége nem győz majd betelni vele, a szakma meg keresi azokat a jeleneteket, amelyek a történelmi hűségre hivatkozva kritika tárgyát képezhetik.
hiszen nem csak a Magyar Királyságot, hanem egész Európát védte, s mentette meg a már 15. századi török, s ezzel együtt az iszlám inváziótól.
– Román részről megérkezett az első kemény kritika: a bukaresti Adevărul portál cikke történelemhamisítással vádolja a magyar alkotókat, mert szerintük Hunyadi János román származású volt, következésképpen az egyik legismertebb magyar királyunk, Mátyás is román. A román történetírás mire alapozza meredek állítását?
– Hunyadit nem csak a románok vallják magukénak, hanem a szerbek is. A személye és tevékenysége iránti tisztelet, csodálat helyénvaló és természetes. Az erdélyi vajda, szörényi bán – és hosszasan lehetne sorolni a birtokolt címeit – nem csak a magyarokat, hanem a Kárpát-medence minden keresztény lakosát védte a betörő oszmánoktól. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a korszakban nincs jelentősége a nemzetiségi hovatartozásnak, hisz a feudális világ az alapján szerveződött, hogy ki rendelkezik nemesi oklevéllel, s ez által kiváltságokkal, s ki nem rendelkezik ilyennel. Ha a földnek nem birtokosa az illető, csak használója, akkor szolgáltatásokkal (adókkal) tartozik. Hogy ki melyik nemzethez tartozónak vallja magát, az csak a 19. század elejétől válik fontossá, amikor megjelent a nacionalizmus eszméje. A kérdésre fókuszálva:
Olyan, mintha azt bizonygatnánk, hogy az akváriumban született hörcsög az hal, hiszen akváriumban született. Jelen pillanatban folyamatban van egy archeogenetikai kutatás, amely választ fog adni a Hunyadi-család eredetére. Ez óriási jelentőségű lesz, ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartom, hogy továbbra is lesznek olyanok, akik az eredménytől függetlenül ugyanazt szajkózzák, amit az elmúlt évtizedekben.
– Aki kicsit is ismeri a magyar és a román történelmet, az jól tudja, hogy a kétféle történelemszemlélet párhuzamos világokban él. Eredettörténetüket a románok a dákoromán kontinuitáselméletre vezetik vissza, ami alapján több mint kétezer éves történelmi folytonosságot akarnak bizonyítani Erdély földjén is. A magyar történelemtudomány ezt hogyan kezeli?
– Nem csak a magyar, hanem a nemzetközi történetírás is kétségbe vonja azt a teóriát, melyet dákoromán kontinuitás elméletnek nevezünk. Számtalan sebből vérzik a több mint kétezer éves román jelenlét a Kárpát-medencében.
s mint tudjuk, a névtelen jegyző (hisz annyit tudunk róla, hogy P mesternek aposztofálta magát) munkája több száz évvel a honfoglalás után íródott, azaz másodlagos forrásnak tekinthető. Ennek ellenére egyre több román szakember is elismeri, hogy kilóg a lóláb. S nem csak a rendszerváltoztatás óta, vagy éppen napjainkban. 1973-ban halt meg például Constantin Daicoviciu, a kolozsvári egyetem rektora, a kolozsvári Történeti Intézet igazgatója. A halála előtti hónapban összehívta a tudományos munkatársakat és kifejtette, hogy a dákoromán elmélet nem megalapozott, s nem tudja elfogadni Nesztor történész kollégája állításait, hogy a dridu műveltség azonos az ős-románok műveltségével. A dridu műveltségnek ugyanis a későbbi fejlődési szakasza van Romániában, a korai szakasza Bulgáriában. Aki tehát elfogadja, hogy a dridu műveltség az ős-román, annak azt is el kell fogadnia, hogy a románok délről észak felé vándoroltak. A jelen levő román történészek természetesen óriási felhördüléssel fogadták Daicoviciu bejelentését, de mint látható, az ismert és elismert szakember úgy szeretett volna meghalni, hogy tiszta a lelkiismerete és cáfolja a hiteltelen állításokat.
– A Kárpát-medencei magyar történetírás valamennyi utódállam többségi nemzeteinek történészeivel vitában áll, akik rendszerint a magyarok kárára próbálták felépíteni sajátos történelemszemléletüket. Lát-e áttörést ezen a területen, hogy a szlovák, szerb, román vagy ukrán történészekkel bizonyos kérdésekben megegyezés történjen?
– Látok és bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor a legtöbb kérdésben közös nevezőre jutunk. Már csak azért is fontos ez, mert Közép- és Kelet-Európa is olyan problémákkal küzd, melyeknek megoldása érdekében a sérelmeket és a vitákat félre kell tenni, ugyanis másodlagosak. Románia demográfiai katasztrófa irányába halat, egy évtized alatt több millió lakosa hagyta el az országot, jelen pillanatban Ukrajna is efelé tendál. Az alacsony születésszám minket és a környező országokat is jellemez. A migrációs válság viszont jelen pillanatban is zajlik.
idegen kontinensről, idegen vallással. Ha ez megtörténik, akkor teljesen mindegy, hogy ki mit gondol arról: ki volt e földön először. Nem szabad hagynunk nekünk, Duna-menti népeknek (Kossuth szavaival élve), hogy mindez megtörténjen.
– Milyen a magyar történésszakma nemzetközi megítélése? Hogyan lehet a német, francia, angol, vagy amerikai könyvtárakban és egyetemeken megbízható információkat kapni például a 19. századi Európa második felének legdinamikusabban fejlődő birodalmáról, az Osztrák–Magyar Monarchiáról, vagy a középkori Magyar Királyságról?
– Tény, hogy több évtizedes előnye van a valamikori kisantant országainak abban, hogy Nyugaton az ő szemszögük alapján ismerjék meg a Kárpát-medence történelmi eseményeit. Ugyanakkor látni kell, hogy ma már sok egyéb lehetőség is van a könyvtárakon és egyetemeken kívül arra vonatkozóan, hogy egy valósághűbb történelmi látleletet kapjanak rólunk a világ minden tájékán.
s megismertessük a valódi történelmünket. S ne feledjük: ez utóbbiakat főleg a fiatalok és a 40-es, 50-es éveikben lévők használják leginkább. Azaz: ők jelentik a jövőt!
– Tapasztalatai szerint egy erdélyi magyar fiatal a mai romániai közoktatásban mennyire kap érdemi képet a magyar történelemről?
– Ha a közoktatási célokat nézem akkor leginkább semennyire. Ugyanakkor vannak jó, egészséges lelkületű, magyar anyanyelvű tanáraik, akiknek nagy szerepe van abban, hogy a valóságban az másképpen legyen. S mint említettem, ott van az internet, mely hasznosítható építő jellegű célokra is, nem csak butulásra.
– Lát-e esélyt arra, hogy a magyarországi történelemoktatás egységesen elfogadott tantárgy legyen a határon túli, Kárpát-medencei közoktatásban? Arra gondolok, hogy van egy egységes magyar irodalmunk, és ehhez hasonlóan kellene egy egységes magyar történelem is.
– Előbbire a válaszom az, hogy nem. Utóbbira az, hogy hiszek abban, hogy lehet egy egységes magyar történelmet tanítani, még akkor is, ha
– Milyen történelmi személyiségekről és témákról látna szívesen magyar filmet a következő években?
– Sok olyan történelmi személy és esemény van, amiről szívesen néznék játékfilmet. Amit viszont évek óta mozgatja a fantáziámat ilyen téren az Maderspach Viktor erdélyi, német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró élete. Elismert mérnök, sportoló és vadász volt. A magyar mellett kiválóan beszélt németül, románul, angolul, olaszul, de értett franciául és törökül is. 1914-ben az első világháború kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra és az orosz frontra vezényelték. Két év szolgálat után hazatért szabadságra Iszkronyba. Az erdélyi román betöréskor (1916) gerillacsapatot vezetett a Retyezát és a Páring hegységekben, a Kudzsiri-havasokban, valamint a Vulkán-hegységben. A trianoni békeszerződés után családi birtokán maradt és – akarata ellenére – román állampolgárrá vált. 1921-ben csapdát állítottak neki, így egy magyar tiszti összeesküvésben való részvétele miatt menekülnie kellett, Szerbián keresztül Magyarországra. Közreműködött az 1940-es erdélyi bevonulásban. Teherautója felborulásakor szerzett sérülésébe halt bele 1941. október 3-án éjjel. Az 1921-es menekülését írta meg a Menekülésem Erdélyből című munkájában. Kitűnő kiindulási pont lehetne egy film forgatókönyvének megírásához. Izgalmas, kalandos, lebilincselő történetet láthatna a néző, annyi szent…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
