– Luxemburgban született, de Brüsszelben és Athénban nőtt fel, most Görögországban él. Van tehát tapasztalata néhány EU-s országgal kapcsolatban. El tudná képzelni, hogy Romániában éljen?
– Igen, miért ne. Romániában kedvesek az emberek, mindig jól érzem itt magam. Erdélyben viszont most járok először. Valóban megismertem több állam életmódját, és mondhatom, mindegyikben meg lehet találni a jót. Az egyes államok egyre inkább átveszik az illető régió legjobb gyakorlatait, sőt egyre inkább kitekintenek, a déliek tanulnak az északiaktól és fordítva, ezért talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy tíz-húsz év múlva a fiataloknak nem fog problémát okozni, bárhol is akarnak élni Európában, főleg, ha sikerrel dolgozunk a munkaerőpiac és a nyugdíjak összehangolásán.
– Mit jelent a mindennapok szintjén Európa legnagyobb ifjúsági politikai szervezetének elnökének lenni?
– Elsősorban nagyon nagy felelősséget. Európa legnagyobb ifjúsági szervezetét menedzselni és segíteni főleg az EP választások előtt igényel nagyon sok munkát, amihez állandó motivációra és inspirációra van szükség azért, hogy legyen energiám megbirkózni azzal, hogy mindennap más országban vagyok, és Európa szerte segíteni tudjam tagjainkat. De fiatalnak lenni és ehhez hasonlókat cselekedni egyszeri tapasztalatot jelent az életben, nem ismétlődik meg. Igazán szeretem a munkám, nem cserélném el semmiért, még úgy sem, hogy sokszor napi három órát alszom, és extra-adag vitamint kell bevennem. De ne feledjük, hogy szervezetünk emberekre épít, fantasztikus irodánk működik önkéntesekkel Brüsszelben – csupán egyetlen fizetett munkatársunk van. Mivel nem intézményként vagy kormányzati szervezetként működünk, hanem független ifjúsági szervezet vagyunk, sokat kell küzdenünk, hogy eredményeket érhessünk el.
– A YEPP háromlépcsős programmal készül szembeszállni a munkanélküliséggel. Egyformán fontosak ezek a lépések, vagy a sorrend a meghatározó?
– Először is törekszünk a pozitív megközelítésre, ezért a mi tervünk a munkateremtés mellett és nem a munkanélküliség ellen szól. Azt akarjuk tudni, hogy milyen lehetőségek vannak a munkahelyteremtés területén, ezért erre koncentrálunk. Az első lépés pedig gyakorlatilag a józan ész érvein alapul: olyan adócsökkentési rendszert kezdeményezünk, ami a munkanélküli segély összegével egyenértékű. Vagyis: ha egy cég alkalmaz bizonyos számú, munkanélküliként regisztrált fiatalt – akik munkanélküli segélyt kaptak az államtól –, akkor részesüljön egy évig a munkanélküli segélyeknek megfelelő összegű adókedvezményben. Ez mindenki számára előnyös helyzetet teremthetne, hisz abban az évben a munkába állt személyeknek nem kellene munkanélküli segélyt fizessen az állam, vagyis nagy kiadástól mentesülne úgy, hogy közben az adókedvezmény miatt sem esik ki nagy összeg a költségvetésből. Hiszen ha működik az intézkedés, akkor a munkavállalónak lesz munkája, tehát jövedelemadót fizet, hozzájárul az áfához, többet költ, többet fogyaszt. Így az év végére a cégnek adott adókedvezmény nem befolyásolja negatívan a költségvetést. Az intézkedés lendületet adhat a munkahelyteremtésnek, rövidtávú megoldásként kínálkozik.
– Ezek szerint egyaránt kezdeményeznek rövid- és hosszútávú intézkedéseket?
– Igen, ezért a második lépés az oktatáshoz való hozzáállásról szól. Sokszor halljuk, hogy Európában túl sok orvos és jogász van, ám nincs elegendő ember, aki alkalmazza őket. Ez egy ördögi kör. A fiatalok és az oktatási intézmények egyáltalán nem figyelnek a munkaerőpiac jelenlegi és a jövőbeni igényeire. Több mérnökre lenne például szükség, és mesterek kellenének, továbbá több ember kellene, aki világszínvonalon képes lenne felvenni a versenyt az IT-szektorban. Európa nagy lehetőségekkel rendelkezik ezeken a területeken, de a munkaerő tekintetében nagy a lemaradás, s ez eredményezi például azt, hogy nem vagyunk képesek versenyezni Amerikával és az olyan feltörekvő gazdaságokkal mint Kína, India. Sőt, ha így folytatjuk, tíz év múlva egyáltalán nem leszünk a világ első gazdaságai között. Jelenleg az Európai Uniónak van a legnagyobb GDP-je, de ha így folytatjuk, ez már tíz év múlva nem lesz így. Tehát alapvetően meg kell változtatnunk az oktatáshoz való hozzáállásunkat: az oktatási intézményeknek sokkal inkább a szakképzettségre kell alapozniuk és sokkal rugalmasabbaknak kell lenniük. Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy a munkatapasztalat megszerzése – ami feltétele az első munkalely megszerzésének – nem automatikus része a felsőoktatási képzésnek.
– Adókedvezményen és oktatáson túl miben látják még a megoldást?
– A harmadik javaslatunk egyben hosszútávú stratégia is, ám rövidtávú alkalmazásokat is kíván. A kis- és középvállalkozások hatalmas bürokratikus útvesztővel szembesülnek, ezen kellene mindenképp változtatni. Már csak azért is, mert ezek az európai bázisú vállalatok 99 százalékát teszik ki, és közülük 10-ből 9 kevesebb mint tíz munkaerőt foglalkoztat. Számukra nem kis megerőltetés a szubvenciókat kérvényező vagy pályázati űrlapok garmadát kitölteni. Elfogadhatatlan, hogy ezek a kis- és középvállalkozások nem koncentrálhatnak száz százalékig az eredményes termelésre és kreativitásra, ezért azt javasoljuk, hogy gyűjtsék klaszterbe a hasonló profilú cégeket, és intézzék együtt pályázati ügyeiket.
– A YEPP ernyőszervezetként működik – ennek előnyei és hátrányai is vannak. Melyek ezek az ön véleménye szerint?
– A legnagyobb problémánk például az, hogy nincs közvetlen kapcsolatunk a tagjainkkal. Egyéni tagjaink különböző országos szervezetekhez tartoznak, ezért nem érzik magukat egy nagy európai család részeseinek. Mondhatjuk, hogy 1,5 millió ember érdekeit képviseljük, de biztosan állíthatom azt is, hogy nem mindannyian tudják, hogy létezik egy ernyőszervezet, amelyik európai szinten képviseli érdekeiket. Az érem másik oldala, hogy hatékony partnerei lehetünk az országos szervezeteknek és erősítjük őket állami szinten. A YEPP segít a kisebb szervezeteknek, hogy nagyobbak lehessenek, a nagyok pedig még erősebbé válhatnak és kiterjeszthetik befolyásukat akár az országhatárokon túl is. Szinergiákat építünk a különböző YEPP-tagok között olyan régiókban például mint a Baltikum, északi államok, mediterráneum vagy Közép-Európa. Nincs más európai ifjúsági szervezet, amely képes lenne arra, amit mi teszünk és ez nem csak a méret kérdése, hanem mentalitásunké is, ami az előző YEPP-generációk sokéves munkáját dicséri.
– Mit tart a YEPP legnagyobb eddigi sikerének?
– Mindenképpen azt, hogy kiépítettük politikateremtő, döntéshozó szerepünket. Ahelyett, hogy olyan ifjúsági szervezet lennénk, amely csak egyre több pénzt kér és a társadalomnak csupán kis részét képviselnénk, valódi „politikacsinálókká” lettünk.
– Érdekes ezt hallani, miközben nálunk például jobb esetben közöny, rosszabb esetben teljes kiábrándultság jellemzi a fiatalok véleményét a politikával kapcsolatban. Ön szerint hogyan lehet ezzel felvenni a harcot?
– Ez világszintű probléma, de Európában még mindig nagyobb a politika és kormányzat iránti bizalom, mint a világ más részein. Vagyis az utóbbi évek azon törekvése, hogy minél átláthatóbb, demokratikusabb legyen a politikai rendszer, sikeres volt, viszont még mindig van tennivaló. Az első és legfontosabb a korrupció legyőzése, és ezen a téren Romániában sajnos még akadnak problémák. Az új generációnak ki kell állnia ezzel a mentalitással szemben, és ki kell tartania az olyan megoldások mellett, melyek elsőbbséget adnak a képességeknek és nem kapcsolatokon alapulnak. Ha felhívást intézhetnék a romániai fiatalokhoz, köztük a magyarokhoz is, az az lenne, hogy bármi történjen is, mondjanak mindig nemet a korrupcióra.
– Generációknál tartva: hogyan tudják áthidalni az idősebb nemzedékekkel szembeni szakadékot?
– Egy tanulmány szerint bár a harminc év alattiak az összlakosság 25 százalékát teszik ki, ezt a korosztályt az EP-ben csak 13 százalék képviseli, vagyis az egyes országok pártjai nem adnak túl sok teret a fiatal politikusoknak. De véleményem szerint nem az életkor az első számú feltétel ahhoz, hogy egy fiatal beszálljon a politikába. Az első számú kritérium a kompetencia, alkalmasság. Mindemellett a YEPP-en belül az ifjúsági politika feltörekvőben van, a fiatal választott képviselők számának növekedését tapasztaljuk. Az ősz eleji norvégiai választásokon például öt harminc év alatti képviselő jutott be az amúgy alacsony számú parlamentbe, míg két korábbi YEPP-tag harmincöt évesen lett miniszter. De Norvégia abból a szempontból is jó példa, hogy sok fiatal vesz részt a helyi önkormányzatok vezetésében és nagyon jó munkát végeznek. Németországban is megdőlt a fiatal képviselők rekordja: a Kereszténydemokrata Unió (CDU-CSU) keretében 31 fiatal jutott be a Junge Gruppe elnevezésű szervezet révén a német Bundestagba. Az Európai Néppárt fiatalsága tagjain keresztül jelentős döntéshozó hatalmat képvisel tehát az országban, és újfent hangsúlyozom: őket nem egyszerűen azért választották meg, mert fiatalok. Ausztriában rendkívül népszerű politikus a mindössze 27 esztendős Sebastian Kurz, aki az Osztrák Néppárt (Österreichische Volkspartei, ÖVP) ifjúsági szervezetének elnöke. 24 évesen nevezték ki államtitkárnak és a következő választásokkor már több szavazatot kapott, mint a pártelnök, és nem azért mert fiatal, hanem mert államtitkárként jó és látható munkát végzett. Mindezek tükrében nem érzékelek igazi szakadékot a fősodratú politika és a fiatal generáció között, látok viszont nagy lehetőségeket és növekvő tendenciát. Mert ha a kompetencia és nem az életkor az iránytűnk, a fiatalok jobb politikusokká válhatnak.
Konsztantinosz Kiranakisz
Az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (Youth of the European People’s
Party, YEPP) elnöke, 1987. április 19-én született Luxemburgban, majd Athénban és Brüsszelben nőtt fel, jelenleg Görögországban él. Az európai érettségi oklevél megszerzése után jogot végzett az Athéni Egyetemen, magiszteri képesítést a Görögországi Amerikai Egyetemen szerzett kommunikáció-menedzsment szakon. Belügyminisztériumi tanácsadóként tevékenykedett, illetve kutatóként dolgozott az Új Demokrácia (Néa Dimokratía) elnevezésű görög pártnál, továbbá az Új Demokrácia ifjúsági szervezetének nemzetközi külügyi titkára volt. Jelenleg a New Media Agency digitális kommunikációért és politikai kampányért felelős partnere. Az 1997-ben alapított, 55 európai ifjúsági szervezetet és ezáltal másfél millió fiatalt képviselő, jobb-közép politikai értékrendet képviselő YEPP eddigi legfiatalabb választott elnöke.
Szentháromság vasárnapján tartotta aranymiséjét Máriaradna első nem szerzetespapja, Reinholz András. A római katolikus plébános hivatásának eddigi 50 éve alatt csak két helyen szolgált: 28 évig papi pályafutása első á
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.