„Az amerikaiak az utolsó ukránig harcolnának” – beszélgetés John Helmer Moszkvában élő geopolitikai szakértővel

– Az ukrajnai háborúért a legtöbb nyugati ország Oroszországot okolja, és agresszorként tekint rá. Hogyan látszik mindez Moszkvából?
– Moszkvai megítélés szerint ez a háború, amelyet Oroszország vív, valójában Németország, az Egyesült Államok és a britek elleni védekezés folytatása 1939 óta. Moszkvában úgy látják, hogy a nyugati cél Oroszország – mint a többiekkel egyenrangú európai hatalom – megsemmisítése. Módszerük a Kreml vezetőinek leváltása és az ország katonai, valamint gazdasági erőforrásainak felszámolása.

Merkel mégsem járult hozzá ahhoz, hogy megszakítsa a jövedelmező gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, amelyektől a német üzleti élet és a 2017-es újraválasztásához szükséges szavazatok függtek. A választást megnyerte, és Berlin nem állította le az Északi Áramlat gázprojektet, ehelyett késleltette a megvalósítást, amivel időt nyert. Az Oroszország elleni német haditerv nem ért véget azzal, hogy Angela Merkelt 2021 decemberében Olaf Scholz váltotta. 2022. február 24-én azonban már igen, amikor az orosz erők megkezdték a különleges hadműveletet Ukrajnában.

– Az ukrajnai háború mitől különleges hadművelet Oroszország számára?
– A hadművelet különlegessége, hogy nem egészen az a háború, amelyet a németek, az amerikaiak és a britek elképzeltek Ukrajnában. Különleges, mert Oroszország célja az ukrán fegyveres fenyegetés megakadályozása. Ha a németek, az amerikaiak és szövetségeseik Európában az utolsó ukránig harcolni akarnak, és folytatni fogják a háborút Oroszország ellen Ukrajna nyugati és déli határvidékeiről, akkor a különleges hadművelet általános hadműveletté válik. Moszkvai megközelítés szerint ez lenne az Oroszország elleni háború újrakezdése Európában.

– Ön szerint mennyire elfogadható az a tény, hogy az orosz légierő civil infrastruktúrát bombáz Ukrajnában?
– Az ostromháború egy ősi hadakozási forma, amelyre a történelem során számtalan példát találunk. A cél mindig az volt, hogy a megcélzott polgári lakosságot és a katonai erőket rávegyék, hogy adják fel hadviselési képességüket.

A britek és az amerikaiak olyan újításokat vezettek be, mint a németországi duzzasztógátak lebombázása és Drezda 1945. februári bombázása gyújtóbombákkal. Az Egyesült Államok különleges újítása a Hirosimára és Nagaszakira 1945 augusztusában ledobott atombombák. Azt is tudjuk, hogy az Egyesült Államok vietnami napalmos bombázása földrajzilag kiterjedtebb, robbanékonyabb és hosszabb ideig tartott, mint Németország, Japán vagy Észak-Korea esetében összesen. Az angol–amerikai és az ukrajnai–orosz katonai megközelítés között azonban lényeges különbségek vannak.

A mariupoli csata is így zárult.

– Oroszország szempontjából ma hol tart a háború, illetve milyen kockázatokkal járhat ennek folytatása az Ukrajnával határos országok számára?
– Ebben a háborúban az Egyesült Államok, Németország és a NATO áll szemben Oroszországgal. Az amerikaiak az utolsó ukránig harcolni akarnak. Vannak német, francia, kanadai, brit és más katonatisztek, akik a hadműveletek irányításával foglalkoznak. A fegyverszállítmányok az Egyesült Államokkal szövetséges világ minden részéről érkeztek Ukrajnába Görögországtól Új-Zélandig. A következő napokban vagy hetekben egyértelműbbé válhat, hogy a jelenlegi körülmények között folytatódnak-e a harcok a Dnyeper folyótól keletre? Azon is el kell gondolkodniuk a NATO-szövetségeseknek, hogy milyen új kockázatokat jelenthet Lengyelország számára a háború galíciai és fehéroroszországi határain keresztül történő továbbgyűrűzése? Mekkora a Kárpátaljáról Magyarországra való átgyűrűzés kockázata? Vagy a román és a moldovai határon átívelő háború esélye?

Ha a lengyelek és a románok arra törekednek, hogy az utolsó ukránig harcoljanak Oroszország ellen, akkor el kell kezdeniük számolni a kockázattal és a költségekkel, amikor az Oroszország elleni háborúban elfogynak azok az ukránok, akik hajlandóak vagy képesek megvívni a háborút.

– Egyértelmű, hogy ma egyik fél sem akar engedni. Ha ez hosszú lefolyású háború lesz, milyen politikai változások késztethetik a feleket arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek?
– Kérdés, hogy milyen megállapodásokra lesz esély a 2024. novemberi amerikai elnökválasztás és a 2025. szeptemberi német parlamenti választás után? Angela Merkel volt német kancellár beismerésének és Olaf Scholz mai kancellárnak az Alternatíva Németországért (AfD) párt elleni fellépésének az a jelentősége, hogy

Sok lengyel forrás szerint a jövő őszre tervezett lengyel parlamenti választás eredményeként a Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányát a még inkább Amerika-barát Polgári Platform (PO) válthatja fel. Ilyen körülmények között milyen kilátások vannak Budapesten, ha az ország meg akarja őrizni nemzeti érdekeit? Meggyőződésem, hogy a háború befejezésére az orosz fegyverszüneti terv lehet a legjobb megoldás, amely demilitarizált övezetet hozna létre Ukrajnában. Addig is ezen a télen a katonai műveletek folyásától függ, hogy mi várható a jövőben, illetve attól, hogy a városok mennyire hajlandók önállóan egyezkedni státuszukról: például Odessza és Nyikolajev délen, Szumi, Harkov és Poltava északon.

– A balti államok és Lengyelország ellenségként tekintenek Oroszországra. Ez a magatartás szerepet játszat-e a háború kiterjesztésére Ukrajna határain túlra?
– Van egy régi orosz közmondás: a botok és a kövek bánthatják csontjaimat, de a szavak soha nem fognak bántani. A baltiak és a lengyelek Oroszország elleni fajgyűlölete csak szöveg és propaganda. Ezek az országok abban csalódhattak, amikor azt hitték, hogy a német hadsereg velük marad a világháború során. De ahogy a Wehrmacht nem maradt, az amerikai hadsereg sem fog maradni. Litvánia közelmúltban tett kísérlete, hogy vasúti és közúti blokádot vezessen be Kali­nyingrádra, a balti háborús retorika bumeránggá alakulhat gazdaságaik ellen. A Lengyelország elleni ukrán rakétatámadás és Andrzej Duda elnök telefonbeszélgetése a hamis Emmanuel Macronnal azt mutatja, hogy nincs lengyel harci akarat. A lengyelek nem félnek attól, hogy Oroszország megtámadja őket, hacsak a lengyelek ezt ki nem provokálják.

Varsó számára az Oroszország elleni háborút csak akkor érdemes folytatni, ha növeli a lengyel zsebekbe áramló amerikai és európai készpénzt.

– Időnként cikkek és elemzések jelennek meg arról, hogy Ukrajnát feloszthatják, és ukrán területek kerülhetnek Lengyelországhoz, Magyarországhoz, illetve Romániához. Ön szerint ennek van-e reális esélye?
– Ez a katonai műveletek kimenetelétől függhet. Attól például, hogy Volodimir Zelenszkij főhadiszállása átkerülhet-e Lembergbe (Lvivbe), vagy elkeseredettségükben Zelenszkij és emberei büntetni kezdik a kárpátaljai magyar lakosságot.