A Nagyvárad Táncegyüttes a hagyományos és modern táncszínházat ötvözi

– Februárban mutatták be legújabb, Katonaének című előadásukat, amelyet Mihályi Gábor koreográfus, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője rendezett. Milyen üzenetet kívántak közvetíteni a közönségnek?
Szabó Enikő Ágnes: Bartók és Kodály első világháborús katonadal-gyűjteménye volt az előadás kiindulópontja. Műsorunk annak az 1918 januárjában megtartott bécsi koncertnek is emléket állít, amelyben a Monarchia népeinek régi és újabb katonadalait mutatták be. A koncert nem német vonatkozású részét Bartók Béla szerkesztette, a munkába bevonta Kodály Zoltánt is. Katonaének című előadásunkban az autentikus népzenei tételek mellett Bartók néhány műve is elhangzik. A műsor elsősorban az egyénnel foglalkozik: mit jelent a háború a búcsúzó, otthonát elhagyó férfi számára, mit jelent az otthon maradt anyának, feleségnek, szeretőnek? A gyász, a remény, a viszontlátás öröme, a vég nélküli várakozás mind-mind megjelenik. Előadásával Mihályi Gábor nemcsak az idősebb nemzedékekhez szeretne szólni, hanem mindazokhoz, akiknek a témához személyesebb kapcsolódásuk lehet szüleik vagy idősebb rokonaik révén. Ugyanakkor szeretné a fiatalokat is „szembesíteni” a jelenséggel, ezáltal érzékenyebbé tenni őket a napjainkban is háború sújtotta területek problémái iránt. Az előadásban az autentikus néptánc uralkodik helyenként kortárs táncelemekkel és hétköznapi gesztusokkal egybeolvasztva.

– Az évad közvetkező bemutatója – ami a járvány miatt meghiúsult – a Vuk táncszínpadi átirata lett volna Györfi Csaba rendezésében...
Györfi Csaba: Régóta készülünk e sok szempontból különleges előadásra ahhoz, hogy most ne fájjon meghatározhatatlan időre elhalasztani. A Vuk táncszínházi adaptáció, amely interaktív pillanatokkal színesítve bontja ki a kis róka felnőtté válásának rögös útját. Az állatvilág varázslatos miliőjébe vezetjük a nézőket – tele játékkal, humorral. Az előadás mellőzi a klasszikus rajzfilm vonalvezetését, ehelyett az eredeti regény történetét dolgozzuk fel, amelyhez saját programzene íródott. A táncművészek különböző állatkaraktereket játszanak, táncolnak, ezt az ösztönös világot állítjuk szembe a Simabőrű tudatos és számító világával. Minden nemzedéknek ajánljuk az előadást, amely reményeink szerint mihamarabb bemutatásra kerül.

– Milyen szempontok alapján készülnek, illetve kerülnek műsorra az előadások?
Gy. Cs.: A Nagyvárad Táncegyüttes műsorpolitikája sokszínű és műfajokban változatos irányt mutat. Azonkívül, hogy különböző nemzedékeket próbálunk előadásainkra bevonzani, az együttes két erőteljes műfaji irányvonalat képvisel. Az egyik a folklórból építkező néptáncos vonal, amelyben a tiszta forrásból ihletődött néptáncelőadások és néptáncszínházi műsorok kapnak helyet. A másik irányvonal a modern táncszínházi látásmódot követi, amelyben helye van a kísérleti progresszív műsoroknak, de mára klasszikusnak mondható táncszínházi előadások is készülnek. Műsorpolitikánk összeállításának fontos szelete a fiatalokra való odafigyelés, gyerekelőadások. Beavató táncszínházi műhelymunkák keretében próbáljuk közel vinni a táncot a gyerekekhez, hiszen ők a jövő színházának nézői. Ezek mellett műfaji megkötések nélkül arra törekszünk, hogy a jelenkor problémáit feldolgozva olyan igényes előadásokat hozzunk létre, amelyekkel minél szélesebb közönségréteghez eljuthatunk.

– Az együttes 2015-ben létrehozta saját nemzetközi tánc- és összművészeti fesztiválját, az Infinite Dance Fesztivált. A rendezvénnyel a mai táncművészeti alkotásokat népszerűsítik?
Gy. Cs.: A fesztivál megalakulása óta arra törekszünk, hogy színvonalas megjelenési lehetőséget hozzunk létre a táncművészet számára Nagyváradon. A kezdeményezés alapgondolata a sokszínűség: olyan előadások kapnak benne helyet, amelyek az európai palettán is megállják a helyüket. A fesztivál másik erénye, hogy fiatal alkotók munkáját is bemutatja, felvonultatva a jövő nemzedék táncszínházi alkotógárdáját. E sokszínűségben a néző a hagyományos táncelőadástól kezdve olyan modern vagy absztrakt táncműveket láthat, amelyeket a fesztivál nélkül nem láthatna élőben.
Sz. E. Á.: Együttesünk az Infinite Dance Fesztivál keretében is igyekszik a nézők figyelmét a mai táncművészeti alkotásokra irányítani. A fiatal kortárs előadókat azzal is népszerűsítjük, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán-programjának keretében létrejött előadásokat nálunk is bemutatjuk. A program célja lehetőséget biztosítani ifjú művészek számára kiemelten támogatva a társművészetekkel együttműködésben születő alkotásokat. Ezek az előadások Budapesten és négy további magyarországi helyszínen tekinthetők meg, és egyetlen határon túli helyszínként Nagyváradon láthatóak.

– Nyolcéves fennállása óta a Nagyvárad Táncegyüttes mennyiben változott a tagok, a vezetők és a célok tekintetében?
Gy. Cs.: Megalakulásunk óta a vezetőség művészi látásmódja természetszerűen meghatározta az együttes működését, műsorpolitikáját és létét. Ez egy természetes folyamat része, ami időben folyamatosan változik és alakul. Cserélődtek vezetők, tánckari tagok és zenekari tagok egyaránt: az emberanyag bizonyos minőségi változásokat is hoz a csapat életében.

– Mentori programjuk hogyan támogatja az utánpótlás-nevelést?
Sz. E. Á.: Mentori programunk 2017-ben indult. Ennek keretében az összes Bihar megyei amatőr néptáncegyütteshez igyekszünk eljutni. Minden évadban megismerkednek egy új táncanyaggal, és készül egy koreográfia. Mivel a programban mintegy húsz együttes szokott részt venni, lehetetlen egy helyen megtartani a várva várt bemutatót, ezért öt-hat helyszínre csoportosítjuk az együtteseket. A programban szintén részt vevő diákszínjátszókkal együtt egész estés műsort hoznak létre, minden évben más-más tematikát körüljárva. A rengeteg érdeklődő számomra azt bizonyítja, hogy utánpótlásban nincs hiány. A mentori program koordinátora Forgács Zsombor és Tasnádi-Sáhy Péter. A tánctanításban Forgács Zsombort segíti az együttes több táncosa is, a diákszínjátszókkal Tasnádi-Sáhy Péter foglalkozik.

– A táncegyüttes programja mellett több munkatársuk gyerekeket, fiatalokat tanít, vagy maga is továbbtanul. Mekkora az igény a szakoktatásra?
Sz. E. Á.: Csapatunknak valóban több olyan tagja van, aki a mentori programon kívül iskolákban vagy amatőr együttesekben tanít. Immár hosszú évek óta jellemző, hogy úgy kerülnek be új tagok az együttesbe, hogy valamelyik munkatársunk korábban már tanította őket, és felfigyelt a tehetségükre. Újabban egyre több olyan kollégánk van, aki a Magyar Táncművészeti Egyetemen vagy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanult. Öt kollégánk a Magyar Táncművészeti Egyetem nyíregyházi csoportjának hallgatója táncos és próbavezető alapképzési szakon. Idéntől a Sapientia kolozsvári karán is indul táncművészeti alapképzés. Az utánpótlást tehát egyre inkább az egyetemek fogják biztosítani, bár az erős amatőr néptáncegyüttesben eltöltött évek szintén jó alaptudást biztosíthatnak.

Bede Laura