Számmisztika a pályakezdők körül

Willman Walter 2014. február 14., 22:32 utolsó módosítás: 2014. február 14., 22:37

Valós-e az az állami ösztönzés, amely a friss végzősök, pályakezdők alkalmazását célozza? A sokszor hangoztatott lehetőség életszerűségét egy háromszéki példán igyekeztünk tesztelni. Kiderült, hogy a gyakorlat nem tekinthető általánosnak, elterjedését pedig nemcsak a fiatalokkal szembeni előítéletek, de a törvényi ellentmondások is akadályozzák.  

galéria

Több, mint 600 000 lejtől estek el a Kovászna megyei munkaadók, mert nem voltak kellően informáltak – áll a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egyik közelmúltbeli közleményében. A kamara elemezte a Kovászna Megyei Munkaerő Foglalkoztatási Ügynökségtől (AJOFM) származó adatokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a munkaadók nem tájékozódtak kellőképpen jogaikról, ezért jelentős pénzösszegektől estek el. „A 2002-es évi 76-os törvény 841-es cikkelyének értelmében azok a munkaadók, akik friss végzősöket alkalmaznak, és a kötelező 3 éven túl (2013-tól már csak 18 hónap) a 4. és 5. évben is alkalmazásban tartják őket, visszaigényelhetik az államtól ezen alkalmazottak után befizetett, a munkaadóra eső járulékokat (társadalombiztosítási hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás, munkabaleseti alap, munkanélküli alap)” – fogalmaz a közlemény, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2008-2013-as időszakban egyetlen háromszéki cég élt a lehetőséggel. A kamara egy egyszerű számítással is igyekezett illusztrálni a helyzetet. Ha csak a 2008–2009-ben alkalmazott személyeket vizsgáljuk, akik után 2012-2013-ban lehetett élni a visszaigényléssel, és csak a minimálbérnyi fizetést vesszük alapul (2012-ben 670 lej, 2013-ban 750 lej, tehát átlagosan 700 lej), illetve azzal számolunk, hogy csak a munkavállalók fele marad alkalmazásban 3 év után is, akkor a következő a helyzet:

 Miről beszél a kamara?

Ha a 2008–2009-ben alkalmazott friss végzősök fele a negyedik és ötödik évben is alkalmazásban van még, ha a példában szereplő egyetlen hipotetikus cég az említett időszakokban nyereséges vagy nullszaldós, naprakészen fizeti az állam felé valamennyi adóját, illetékét, járulékát, ha tevékenységével olyan szolgáltatást nyújt, vagy terméket állít elő, amiből fizetni tudja a 260 hipotetikus alkalmazott felét, a nyersanyagokat, gépek karbantartását, rezsit, számláit, úgy, hogy minimum nullszaldós legyen négy éven át, és,  ha nem nyereséges, nos, ez a hipotetikus cég e feltételek teljesítése után 612 ezer hipotetikus lejnyi állami támogatást kapna.

A közlemény legnagyobb baja, hogy óhatatlanul a közgazdaságtant tanulók elé kerül, akikben megerősíti azt a rettenetes tévhitet, miszerint a menedzser ül az irodában és menedzsel, a könyvelő könyvel, a munkás dolgozik, a fizetés pedig csak úgy van, el lehet olvasni az üzleti tervben. A szörnyű igazság viszont az, hogy a fizetést valakinek elő kell teremtenie valahonnan, amit kezdő tőkeként be lehet vinni az induló időszakba, egyszer-kétszer-háromszor ki is lehet fizetni ebből a kezdőcsomagból az alkalmazottakat, de előbb vagy utóbb meg kell termelni. Amihez némi számolás is igényeltetik.

A példa nyomán egyszerűsítsük le, mennyi pénz kell öt évre egy hipotetikus cég hipotetikus 260 alkalmazottjának minimálbéréhez. Tegyük félre egy pillanatra az olyan részletkérdéseket, mint a csarnok bére, adója, rezsiszámlái, nyersanyag- és szállítási költségek, munkaruhák, munkavédelmi képzések ára, és az ideális cégnek csak a minimálbér-alapját akarjuk kiszámolni. Ezt azért kell megtennünk, mert az alkalmazottat általában nem érdekli, honnan a pénz, fizetésnapon – joggal – lesi a bankszámláját. Az állam pedig – ha az alkalmazó nem fizeti be azonnal a kincstárba az adót, a járulékokat – bankszámlát fagyaszt, követel, eljárást indít, adott esetekben pedig „megköti” a munkaadót. És ez valamivel rosszabb, mint amikor elviszik a gázórát.

Egy 700 lejes minimálbér kifizetése valamivel több, mint 1200 lejbe kerül a munkaadónak, ebből az államnak a munkaadó részéről utalnak át 264 lejt, az alkalmazott részéről pedig 242 lejt. Tehát ebből a körülbelül 1200 lejből, amit a munkaadónak, vagyis a cégnek kell előteremtenie, az állam kap valamivel több mint 500 lejt, az alkalmazott pedig 700 lejt. Ez valamennyit változhat, attól függően, hogy milyen a munkahely besorolása stb., de néhány kötelező elem állandó: az államnak befizetendő egészségügyi biztosítás, a nyugdíjalap, munkabaleseti alap, munkanélküli alap, egyebek. Összesen 44 százalék, de az 1200 lejt a munkaadónak kell előteremtenie. A közlemény címében is szereplő számot a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara hibásan számolta ki: „a visszaigényelhető járulékok összege megközelítőleg 30 százalék a bruttó jövedelemre számítva”, miközben példájukban nettó 700 lejjel kalkulálnak.

A mi példánkhoz visszatérve, öt évre 260 embernek: 260 alkalmazott × 12 hónap × 1200 lej × 5 év = 18 720 000 lej. Vagyis: 4,2 millió eurót kell termelni csak fizetésalapba 260 minimálbéresnek öt évre. Ebből az alkalmazottak kapnak 10920000 lejt, 7800000 lejt az állam – amiből kb. 5,6 millió lejt meg is térít elvileg. Csak azt előbb ki kell fizetni, és négy év múlva lehet visszaigényelni.

 Álságos egyszerűsítés

„Nem egyik napról a másikra igényelhető összegekről beszélünk – mondja Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő Foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM) igazgatója (képünkön). – Látványos a megközelítés, arról szól, hogy a vállalkozóknak jogukban áll pályakezdőket alkalmazni. A törvény ugyanakkor nem kötelezi a vállalkozót támogatásigényelésre kezdők alkalmazása esetén.”

Minden pályakezdő esetén egyezmény köttetik az ügynökség és az alkalmazó között, amely akkor érvényes, ha a munkaadó 3 évig nem bocsátja el a pályakezdőt. Utóbbi ugyanakkor a munkaszerződésén kívül semmiféle kötelezettséget nem ír alá, nem vállal minimum 3 éves hűséget. A vállalkozónak joga van akár elbocsátani is a pályakezdőt, ha szakmailag nem felel meg – és akadnak ilyen esetek –, de előfordult olyan is, hogy igényelték az összeget, megkötötték az egyezményt, de soha nem nyújtottak be dokumentációt, s ezáltal érvénytelenné vált az egyezmény.

Egy ilyen egyezmény „életben maradása” sok feltételen múlik. Például ha egy pályakezdő nő gyereknevelési szabadságra megy, a három év máris ötre tolódik ki. „Ezek mind benne vannak a pakliban, és még nem is beszéltünk a törvényes háttérről – részletezi Kelemen Tibor. – A közlemény hivatkozik a 2002-es évi 76-os törvény 841-es cikkelyére, de alkalmazási módszertan csak 2009-ben jelent meg! Erre négy további évet rászámolva csak 2013-tól érvényes a három év utáni igényelés, de ugyanaz a törvényhozó szabályozza, hogy, aki nem kérte a3plusz 1 év után, kérheti a 3 plusz 2 után is ezeket a jogokat. Ekkor a megfelelő dokumentáció birtokában kaphatja vissza az összeget – feltéve, hogy a cégnek nincs költségvetési adóssága, és nem fizetésképtelen. Csúszott el utólag cég azon, hogy az állam felé felhalmozott tartozásokat átütemezte, így elesett a jogainak utólagos érvényesítésétől, vagyis az összegek megtérítésétől.”

Gyakornokok a levegőben

Kelemen Tibor szerint sokkal égetőbb újdonság van terítéken: a gyakornokság kérdése. Tavaly decemberben jelent meg a Hivatalos Közlönyben a 335-ös törvény – életbe lépési ideje 2014. március 12. –, amely a felsőoktatásban végzettek gyakornoki idejéről szól. „A gyakornokság egyrészt kötelező a felsőfokú végzettségűek számára – veti fel Kelemen –, és nem jár támogatással, kérdés viszont, hogy hová illeszthető a friss végzősök kezdő időszaka, amire a kamarai közleményben említett egyezményt meg lehet kötni: a gyakornokság kezdetére vagy utána kezdődően?”

A gyakornoksággal kapcsolatos alkalmazási módszertant az elkövetkező időszakban pontosítja majd a munkaügyi minisztérium, de a törvényben is ott a kitétel: a kettős finanszírozás kizárt, tehát érdemes lenne a vállalkozói szövetségeknek, a kamaráknak is foglalkozni ezzel a kérdéssel, tájékoztatni tagjaikat. A törvény 27. cikkelye a gyakornokság finanszírozásáról szól: saját forrásból, európai szociális alapból, a munkanélküli alap költségvetéséből, szponzorpénzekből, illetve más forrásokból fizethető. A következő cikkely pedig kizárja a kettős finanszírozást.

Az igazgató szerint Háromszéken összesen nyolc pályakezdőre vonatkozik a kezdeti felvetés, közülük egy után fizették ki aláírt egyezmény alapján az összegeket, és ebből számolta ki a kamara, hogy mennyi pénztől esett el a többi hét ember.

De előfordulhatott-e egyáltalán Háromszéken, hogy egy vagy több vállalat alkalmazott egy időben 260 friss végzőst? „Errefelé nem jellemző a hasonló típusú befektetés, habár próbálkozás jelen pillanatban is létezik: ilyen lesz a február 15-én tartandó állásbörze, ahol elvárásként fogalmazták meg, hogy a jelentkező lehetőleg fiatal és pályakezdő legyen” – hangzik Kelemen válasza.

Amúgy létezik olyan háromszéki vállalkozó, aki 30-50 embert foglalkoztat, és igényelt támogatást, de ez a létszám évek alatt gyűlt össze, nem pedig egyetlen év alatt, egyazon kategóriában vagy korosztályban. Ez még a nagyobb készruhagyárak esetén sem fordul elő: egyetlen helyi gyár sem engedheti meg, hogy több frissen végzettet vigyen be egyszerre a termelési rendszerbe. A szakember kizártnak tartja, hogy ilyen nagy számban alkalmazzanak kezdőket, s ezzel egy időben az államtól vissza is igényeljék a velük járó költségeket.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.