HIRDETÉS

Szállítmányozási gócpont Erdély szélén

2017. augusztus 16., 22:43 utolsó módosítás: 2017. augusztus 16., 22:45

Az Arad megyei Kürtösön 2009 óta működik az ország legfejlettebb inter­mo­dális terminálja, amely összeköttetésbe hozza Nyugat-Európa teherforgalmát Kelet-Európáéval. De hogyan működik egy ilyen létesítmény, mekkora forgalmat képes lebonyolítani egy év alatt? Minderről Wagner Istvánnal, a Railport Arad Kft. vezérigazgatójával beszélgettünk.

Átállni a közútról a vasútra. Az Arad megyei Kürtösön 2009 óta működik az ország legfejlettebb terminálja

– Nagyváradi újságíróból vált egy Arad melletti logisztikai vállalat vezérigazgatójává. Hogyan élte meg a váltást, mennyire volt idegen ön számára az új munkakör?

– Ez már a „harmadik életem”, ugyanis végzettségem szerint geológus vagyok. Az eredeti szakmámban keveset dolgoztam, alig két évet, aztán jött több mint tizenkét év újságírás, majd 2004-ben az újabb váltás. Először vasútlogisztikával kezdtem foglalkozni, és rövid idő alatt sok szakembert ismertem meg erről a területről. Aztán 2006-ban külföldi befektetők ajánlották fel számomra egy projektcég vezetését, egy zöldmezős beruházás megvalósítását. 2009-re elkészült a kürtösi intermodális terminál, a legnagyobb, legmodernebb ilyen létesítmény Romániában. Mire megépült, kiderült, hogy a cégvezetéssel továbbra is nekem kellene foglalkoznom. Azóta is ezt teszem.

HIRDETÉS

Wagner: Románia nem támogatja az intermodális terminálokat

E váltás sokkal nagyobb volt, mint az első, hiszen mindig is írtam, illetve sokat fordítottam. Ám az új munkakör teljesen idegen volt: a vasúti árufuvarozással, illetve a cégvezetéssel addig soha semmilyen kapcsolatom nem volt. Tény, hogy nagy szerencsém volt. Néhány nagy szaktudású ember támogatásával indultam. Hogy miként éltem meg a váltást? Egyszerre volt ijesztő és ösztönző, féltem is tőle, de kihívásnak is éreztem. Soha nem fogom megbánni.

– Mit jelent az intermodális terminál, melyek ennek a sajátosságai?

– Az intermodalitás a különböző szállítmányozási módok összekapcsolása, a mi esetünkben a vasúti és a közúti szállításé. Modern darukkal intermodális szállítmányozási egységeket (különböző méretű konténereket, daruzható félpótkocsikat) rakunk le különleges, erre a célra kialakított vasúti kocsikról a terminál betonplatformjára. Ezek az egységek kamionokkal folytatják útjukat az áru végső céljáig, illetve fordítva: ami közúton érkezik hozzánk, azt vonatra emeljük, és azzal juttatjuk el a rendeltetési helyére. A cél az, hogy az áru – ami gyakorlatilag bármi lehet – minél kevesebbet utazzon az autópályákon, és minél többet vasúton. Az Európai Unió fő irányelve az áruszállítás területén: átállni a közútról a vasútra. Az okok érthetőek: a vasúti áruszállítás biztonságosabb és környezetkímélőbb. Ha elég nagy a távolság és elég nagy az árumennyiség, akkor ez pénzügyileg is kifizetődőbb a szállítmányozóknak. Az intermodális láncban részt vevő szereplőket – így a terminálokat is – a legtöbb uniós ország államilag támogatja. Románia nem.

– 2009-ben kezdett működni a Railport Arad Kft. által üzemeltetett konténerterminál. Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időszakra?

– Vegyes érzelmek dúltak bennem. Másfél év tervezés, illetve engedélyeztetés, majd másfél év kínkeserves építkezés után ott álltunk egy tízhektáros terület félig beépített részén másfél kilométer iparvágánnyal, három hektár lebetonozott rakodóterülettel, a világ egyik legmodernebb gumikerekes bakdarujával. Ezzel ötven tonna összsúlyig bármilyen intermodális szállítmányozási egységet fel lehet emelni. A legnagyobb román–magyar vasúti határátmenet tőszomszédságában képzett alkalmazottakkal, modern számítógépes nyilvántartó rendszerrel, erős külföldi tulajdonosokkal és szakmai kapcsolatokkal rendelkeztünk, és miután elköltöttünk tízmillió eurót, nem volt munkánk.

Amikor belevágtunk a projektbe, minden forgalmi és üzleti tervünk reális és megalapozott volt. De amire készen álltunk a tevékenységre, a gazdasági és pénzügyi válság a legtöbb tervet áthúzta.

Az első két év nagyon nehéz volt, de aztán rengeteg értékesítési munka árán elindultunk felfelé. Ma az egyik fontos pont vagyunk Európa intermodális térképén. Három éve vezettük be az éjszakai műszakot, azóta négy váltásban dolgozunk. Tavaly megdupláztuk a terminál emelő- és tárolókapacitását, jelenleg heti húsz zárt vonatot rakunk le és meg, ugyanakkor új forgalmakról is tárgyalunk. Ott tartunk, hogy nem nekünk kell futnunk az ügyfelek után, hanem ők keresnek meg minket. A mondás úgy tartja, hogy egy terminállal két baj lehet: az egyik az, hogy nincs elég forgalom, a másik az, hogy nincs elég kapacitás. Működésünk első nyolc éve után ma szerencsére egyik változat sem érvényes. 2016 szintén „meredek” volt, ugyanis a termináli tevékenységgel párhuzamosan építkeztünk, sőt – mivel amúgy is ott voltak a vasútépítők és a betonöntők – javítottuk az első ütemben épült rész arra szoruló darabjait.

– Milyen eszközeik, gépeik vannak, illetve hogyan zajlik a munkafolyamat?

– Két gumikerekes bakdaruval és két kisebb konténerdaruval – úgynevezett reach stackerrel – dolgozunk. A harmadik bakdarut most gyártják, októberre fogják szállítani, és reményeim szerint még az idén munkába áll. Mint bármelyik cégnél, nálunk is nagy kihívás a tevékenység optimalizálása. A daruk üres futásának csökkentését például úgy értük el, hogy a kamionok beléptetési sorrendjét immár mi határozzuk meg annak függvényében, hogy mely egységek állnak készen a vasúti kocsikra való emelésre vagy a közúti elszállításra. Rengeteget segít a számítástechnika, de természetesen sok múlik az emberi leleményességen is.

– Hány alkalmazottal kezdte működését a cég, és hányan vannak jelenleg? Milyen munkaköröket töltenek be az alkalmazottak?

Tizennégy kollégával kezdtük 2009-ben, ma több mint ötven alkalmazott dolgozik a cégnél. Darukezelők és az őket segítők, közúti be- és kiléptetők, logisztikai irányítók, termináli kamionsofőrök dolgoznak nálunk, minden váltásban összesen 12 ember.

– Mekkora volt a konténerterminál forgalma a kezdeti időszakban, illetve a bővítés után?

– Hét évvel ezelőtt 3 ezer egységet emeltünk, tavaly 53 ezret. A bővítés tavaly ősszel ért véget, tehát a negyedik negyedévben már használhattuk a teljes kapacitást. Az idén 80 ezer körülire saccolom a végeredményt.

– Mit tart a legnagyobb kihívásnak a munkájában, és mire a legbüszkébb az elért eredmények közül?

– A legnagyobb kihívás az alkalmazottakra való állandó odafigyelés, a minél jobb csapatmunka kialakítása, hiszen bármennyire is segít a számítástechnika, ez nem szalagmunka. Sok esetben jól jön a tapasztalatcsere, a többi terminál által már kidolgozott újítások bevezetése, de természetesen sok jó ötlet érkezik a kollégáktól is, hiszen ők naponta szembesülnek a felmerülő gondokkal. Ha plasztikusan akarok fogalmazni: húsz méter magasból egy darukezelőnek szó szerint jobb a rálátása a folyamatokra. Közben az egész szállítmányozási világ is folyamatosan változik, fejlődik, és ezzel is lépést kell tartani. Arra vagyok a legbüszkébb, ami ma ezen a tíz hektáron történik. Büszke vagyok arra, hogy eljutottunk idáig, hogy a legnagyobb nyugat-európai szállítmányozási cégek az ügyfeleink, és szolgáltatásainkkal elégedettek. Ugyanakkor arra is, hogy az alkalmazottak jól érzik magukat, és örömmel jönnek dolgozni.

– Melyek a cég távlati tervei, milyen fejlesztési és bővítési elképzeléseik vannak?

 Az egyik stratégiai tervünk sajnos hosszú évek óta folyamatosan távlati, de ez nem jelenti azt, hogy ne dolgoznánk tovább rajta: régóta szeretnénk vasúti összeköttetést kialakítani Kürtös és Isztambul között.

Ha sikerülne elindítani legalább heti két vonatot, akkor a terminál fordítókoronggá válna Nyugat-Európa és Törökország között, betölthetné az angol kifejezéssel „hub”-nak nevezett szerepet az intermodális szállítmányozásban. Az utóbbi időszak törökországi politikai fejleményei ezt jelentősen nehezítették, de az áru azért ilyen irányban is megtartotta azt az alapvető tulajdonságát, hogy előbb-utóbb megtalálja a leghatékonyabb útját. Itt a legrövidebb menetidő, a legkisebb távolság, a legolcsóbb logisztikai csomag, a legbiztonságosabb futás bonyolult keverékéről van szó. Egyszóval nem egyszerű a feladat, de közösen dolgozunk rajta vasúti operátorokkal, nagy európai közúti szállítmányozókkal. Bővíteni területileg már nem tudunk, beépítettük a rendelkezésünkre álló tíz hektárt. Ebből kifolyólag a jövőben további műszaki és számítástechnikai fejlesztések révén érhetünk el jobb eredményeket, nagyobb hatékonyságot. És ezek is jelentős befektetések, nem csak az iparvágányok vagy a speciális betonból készült platformjaink.

Szatmári Bence

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS