Több száz hektár szőlő és pincesorok árulkodnak Krasznabélteken arról, hogy itt az évszázadok folyamán komolyan foglalkoztak szőlőműveléssel és borkészítéssel. A szőlőtermesztést a Károlyi grófok által telepített svábok honosították meg az 1700-as évek közepén, a leszármazottak nagy része azonban a szocializmus idején kivándorolt Németországba. Brutler János is ezt tette, de 26 év után, 2008-ban végleg visszatért szülőföldjére. Közben 1999-ben társával megalapította a Brutler és Lieb borászatot, amely 25 hektáron termeszt szőlőt. Ebből húsz hektárt vissza nem térítendő uniós pályázatból telepítettek, ötöt saját költségen ültettek. A borászat tulajdonosai nem készülnek növelni a területet, szerintük ennyin lehet igazán jó minőséget elérni. Jövőre huszonöt hektárból százezer üveg bort palackoz majd a Nachbil.
Brutlert a szőlő és a bor iránti szenvedély késztette hazatérésre. Eleinte nemzetközi fajtákat telepített, chardonnay-t, szürkebarátot, rizlinget, pinot noirt, kékfrankost. Aztán következtek a kissé háttérbe szorult őshonos erdélyi fajták, a grünspitz, magyar nevén szerémi zöld, amely Romániában csak Béltekre jellemző, de a bakator vagy a furmint is felbukkant a dombokon. Ma huszonöt fajta szőlője van. „Azért kezdtük a nemzetköziekkel, mert nem láttuk eléggé piacképesnek az egyszerű erdélyi fajtákat, ez azonban nagy tévedés volt. A királyleányka például, ha ki tudjuk használni az adottságait, nagy fajta szőlő lesz. Az utóbbi időben sajnos Romániában elhanyagolták, pedig nagy potenciállal rendelkezik” – tartja Brutler János.
A tőkék egy ausztriai szőlőiskolából származnak. A borász a természetesség elkötelezettje, ezért is tért át két éve a bioszőlészetre és borászatra. Ezzel ősei hagyományait tiszteli – állítja. A bioborászat azonban bizonyos kockázatokkal is jár. „Mindenképpen nehezebb, rizikósabb. Amikor sok az eső, be kell vállalni, hogy 10–20 százaléka a termésnek odalesz, mert megrothad. Ha az ember tudja egy kicsit irányítani, meg lehet védeni a szőlőt. 2010-ben például egész nyáron esett az eső, tudomásul kellett venni, hogy abban az évben nem működik a dolog” – meséli a borász.
Krasznabélteken vörösagyagos föld van, sokáig kizárólag fehér szőlőt termesztettek itt, de a föld különösen kedvez a vörös fajtáknak is. A bélteki domboldalon például beérik a Toszkánára jellemző, későn érő sangiovese kékszőlő is. A Nachbil borok abban a 40 méteres pincében nemesednek, amelyet hajdanán a Károlyi grófok építettek. Az időközben romhalmazzá vált pincét Brutler János megvette és eredeti arculatát visszaállította. Itt sorakoznak a barique hordók, amelyeket a borász Franciaországból hozat. A vörösbort kizárólag barique-ban érleli. Igaz, ezáltal a bor veszít egy kicsit a gyümölcsösségéből, ám ez a fajta hordó füstös, pörkölt karaktert kölcsönöz neki – vélekedik Brutler. Ragaszkodik a barique-hoz, mert náluk a „fafilozófia” hozzátartozik a vörösbor filozófiához.
Romániában az egyszerű édes boroknak van keletjük, egyszerűbb azokat eladni – mondja Brutler. Magyarázatként talán az szolgál, hogy a szocializmus ideje alatt a fogyasztók nem férhettek hozzá igazán jó minőségű borokhoz. Ezért nekik most a fogyasztók nevelése is fontos, saját pincészetükben és számos más helyen tartanak borkóstolókat, borbemutatókat. Német nyelvterületen és itthon is forgalmazzák a nemes italt, elsősorban éttermekben és szállodákban. Brutler János egyik fő célkitűzése Magyarországon is ismertté tenni minőségi borait: kárpát-medencei borként népszerűsítené a Nachbilt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.