HIRDETÉS

Napolact-termékek erdélyi tejből

Simon Virág 2017. augusztus 16., 18:26 utolsó módosítás: 2017. augusztus 16., 18:28

Kizárólag erdélyi gazdáktól vásárolt tejből készíti Napolact-termékeit a világ legnagyobb szövetkezeti tulajdonában levő tejipari óriás, a FrieslandCampina romániai vállalata, amelynek marosvásárhelyi gyárába látogattunk el.

Tejpalackozás: az újságírók megtekinthették a teljes termelési technológiát Fotó: Bakó Zoltán

A napi kétszázezer liternyi tej feldolgozásából készült termékek legnagyobb részét hazai piacon értékesítik, és tavalytól Marosvásárhelyen biotermékeket is előállítanak. Lehetőségeik szerint támogatják azokat a gazdákat, akikkel szerződéses viszonyban állnak. A tejgyárban nem lehet tejet vagy joghurtot látni: a termelési technológia annyira automatizált, hogy csak dobozolt végterméket vehetünk a kezünkbe, alapanyaggal nem találkozunk. Szigorú egészségügyi és biztonsági előírásoknak kell megfelelnie annak, aki a gyár területére belép, aminek megvan az eredménye is: elsősorban a minőségi és biztonságos termék, ugyanakkor a személyzet biztonsága is. A marosvásárhelyi gyár udvarán nagy kijelzőről olvashatjuk, hogy 950 nap telt el azóta, hogy nem történt baleset, incidens a gyárban. Az eddigi rekord 1056 nap volt, és természetesen ezt szeretnék tartani vagy megdönteni.

Cornel Cărămizaru és Popa Enikő, a marosvásárhelyi gyár vezetői Fotó: Bakó Zoltán
Három erdélyi tejfeldolgozó

Az újságírók számára szervezett gyárlátogatás nem titkolt célja a Napolact termékek népszerűsítése volt, de közben annyi mindent megtudtunk a cégről, a termékeikről, a gyárral kapcsolatban levő tejtermelőkről és általában a tejágazatról, hogy nem bántuk, ha tizenháromszor kellett kezet és cipőt mosnunk, és hol harminc fok feletti, hol tíz fok alatt hőmérsékletben sétálnunk a szigorúan kijelölt ösvényen.

HIRDETÉS

A romániai FrieslandCampina vezérigazgatója, Cornel Cărămi­zaru bevezetőként a német és holland tejtermelők által létrehozott, szövetkezetként működő anyacéget mutatta be röviden, amely többek között Romániában vásárolt fel jól működő tejgyárakat, brandeket, és az addigi termékeket megpróbálja tökéletesíteni, fejleszteni. Jelenleg Marosvásárhelyen, a Kolozs megyei Kisbácsban, Cegében van gyáruk, ez utóbbit bérbe adták egy termelőkből álló klaszternek. A Napolact-termékek mellett a marosvásárhelyi és kolozsvári gyárakban készítik a Milli, Oké és a Campina termékeket is.

Hazai gazdáktól vásárolják a tejet

A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy

a Napolact-termékeket kizárólag erdélyi gazdáktól begyűjtött tejből készítik, és csak hazai piacra.

(Arra nem kívánt kitérni, hogy a két gyárban készített többi termék alapanya­gára is ugyanez érvényes). A számadatok szerint naponta 200 ezer liternyi tejet gyűjtenek be 420 helyi tejtermelőtől. Az alapanyag minősége mellett alapvető feltétel, hogy csak azokkal a gazdákkal kötnek szerződést, akiknek legalább 25 fejőstehenük van. Ez azért fontos, mert kisebb állatállomány esetén a gazdák nem tudják folyamatosan biztosítani a szükséges mennyiséget. Az igazgató beszélt arról is, miként próbálják kivédeni a tejmennyiség ingadozását, hiszen közismert, hogy nyáron mindig fölösleg van, míg télen kevesebb az alapanyag. Cărămizaru elmondta: időszaktól és minőségétől függően egy liter tejért 1,20–1,30 lejt fizetnek, de olyan eset is akad, hogy csak 80 banit.

A velük szerződésben álló gazdáknak megpróbálnak segíteni, szaktanácsokkal látják el, segítik, ha fejlesztés céljából kölcsönhöz szeretnének jutni, és azt tervezik, hogy a holland anyavállalathoz tartozó farmokra is tapasztalatcserét szerveznek számukra.

Az anyagi támogatást firtató kérdésekre az igazgató nem kívánt részleteiben kitérni, de elmondta: amikor az állami támogatás késett, és a gazdák nem tudták kifizetni a bankrészletet, volt rá eset, hogy a gyár előre kifizette a tej ellenértékét. „Érdekünk, hogy a velünk szerződésben álló gazdák be tudják tartani a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, és jó minőségű alapanyagot szállítsanak, így egyénileg tárgyalunk és egyeztetünk velük, s lehetőségeink szerint támogatjuk őket. Általában egyéves szerződést kötünk, amelyben rögzítjük, hogy mikor milyen áron fizetjük a tejet, így az érdekeltek ki tudják számítani a biztos jövedelmüket” – fogalmazott a cégvezető. Cărămizaru szerint az állattenyésztés és a gazdálkodás folyamatos átalakulásban van, ezért az államnak nagyobb figyelmet kellene szentelnie a két-három tehénnel rendelkező, és fejlődni akaró gazdákra, lehetőséget teremtve számukra az állatvásárlásra és a gazdaság kibővítésére.

Ínyencség a Noszolyi sajt

A beszélgetés során szóba került a francia Camemberthez hasonlított Noszolyi sajt is, amelyet Napolcat-termékként a cegei gyár melletti barlangban érlelnek legalább hat hétig. Volt, amikor ez a sajt hiányzott a piacról, de ma újra kapható. Az igazgató szerint nem szerettek volna lemondani erről a különleges termékről, de nehezen találták meg a folyamatos előállítás módját, hiszen a vásárlók sokallják az árát, másrészt kézműves sajtot nem lehet ipari mennyiségben gyártani. A kérdést úgy oldották meg, hogy a cegei gyárat egy termelőkből álló klaszternek adták bérbe, amely a saját termékei mellett felvállalta a Noszolyi (Năsal) gyártását is.

Mivel egyre nagyobb a biotermékek iránti igény, tavalytól ilyen előírásoknak megfelelő termékeket is gyártanak. Az alapanyagot engedéllyel rendelkező termelőktől gyűjtik be, s a gyárban is külön eljárással dolgozzák fel. A gyárlátogatáson megtudtuk, hogy a tartályokat kimossák, mielőtt a biotejet feldolgoznák, nehogy egyetlen csepp is bennmaradjon a hagyományos tejből.

Az alkalmazott a „hivatásos” kóstoló

A marosvásárhelyi gyárban az elmúlt évben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre: többek között megvásároltak és beüzemeltek egy műanyagpalackokat készítő berendezést, ami legyártja a számukra szükséges mennyiséget. A vásárhelyi gyárban egyébként havonta 4,4 millió liter tejet dolgoznak fel, 3,5 millió doboz tej és ivójoghurt hagyja el az üzem kapuit és kerül az üzletek polcaira.

A gyárlátogatás során megtudtuk, hogy általában 3,7–3,8, de akár 4,2 százalékos zsírtartalmú tej érkezik a gyárba, amelyet begyűjtéskor a termelők ellenőriznek, de az alapanyag átvételekor is megtörténik a biztonsági ellenőrzés. Láthattuk a zsírmennyiséget beállító berendezést, amelyről Popa Enikő gyárvezető elmondta, nagyban megkönnyíti munkájukat: ahol szükséges, kivonja a zsírmennyiséget és ahol kevesebb, ott beadagolja, így ugyanabból a tejből 1,5, 3,5, de akár 10 százalékos zsírtartalmú joghurt készülhet.

Több részlegen átsétáltunk, így megtekinthettük a teljes gyártási folyamatot, és benézhettünk a laboratóriumba is. Itt nemcsak szigorúan ellenőrzik a már elkészült termékeket, hanem meg is kóstolják. Marosvásárhelyen nincsenek hivatásos kóstolók – ilyeneket csak a hollandiai anyagyár alkalmaz –, Erdélyben azonban mindig ugyanazok a személyek kanalaznak, kortyolnak bele a kiválasztott termékekbe. Ez azért fontos, mert megtörtént, hogy a gépek mindent rendben találtak, de a termék állaga mégsem volt tökéletes. Ezt csak a kóstoló veszi észre, aki minden munkanapon megízleli a termékeket. Nagyon ritka az olyan eset, amikor ízbeli és állagbeli hibákat találnak, de ilyenkor nem engedik, hogy a termék az üzletek polcaira kerüljön.

 

Egyre kevesebb a fejőstehén
Maros megyében fokozatosan nő azoknak a gazdáknak száma, akik fejőstehenek tartása helyett áttérnek a húsmarhák nevelésére. Maria Fola, a megyei szakhatóság igazgatója szerint ennek egyik legnyomosabb oka a tej alacsony felvásárlási ára. Megyeszerte 80 bani és 1,30 lejért veszik át literenként a tejet, s ezt a gazdák kevésnek tartják. Míg tavaly a hivatalos nyilvántartásokban 700 húsmarha tartozott, idén számuk 2000-re nőtt, és ezzel arányosan csökkentek a fejőstehen-állományok. Szakhatósági nyilvántartás alapján a megyében mintegy 50 000 tehén van, de ellenőrzött módon csupán 17 000 állat után adnak el tejet.
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS