Központosított adóhatósági decentralizálás

Willman Walter 2014. február 21., 13:35 utolsó módosítás: 2014. február 21., 13:37
•  Fotó: Willmann Walter
galéria
Fotó: Willmann Walter

Legalább húsz pénzügyes munkatárssal nézett farkasszemet szűk tucatnyi újságíró, fotós és tévés február 12-én a brassói regionális pénzügyi igazgatóságon. Felicia Pop vezérigazgató (alsó képünkön) munkatársai már korábban elektronikus levélben tájékoztattak a meghívás céljáról – 2013-as tevékenységüket kívánják megismertetni –, amelyet a helyszínen egy színes füzetkével is nyomatékosítottak.

Hivatal nyolc kicsi fiókkal

Liviu Dragnea román területfejlesztési miniszter magabiztosan jelentette be 2013. január 30-án: legkésőbb 2013 decemberében működőképessé kell válniuk az új romániai régióknak, és az azokat vezető-irányító szerveket is meg kell választani, mivel 2014 szeptemberére népszavazást írnak ki az alkotmánymódosításról. „Az a szándékunk, hogy a létrehozott adminisztratív régiók az Európai Bizottság közvetlen partnerei lehessenek” – szögezte le Dragnea. Az átalakítás mikéntjéről a kormányfő-helyettesi pozíciót is betöltő Dragnea elmondta: az eljövendő régiók szervezési alapjául többek közt a szubszidiaritásnak, az erőforrások teljes rendelkezésére állásának, a helyi hatóságok felelősségvállalásának, az átlátható és objektív decentralizációnak, az egyenlőségnek, a részvételi demokráciának, az erőforrások hatékony elköltésének elvei állnak. A régióátszervezés nem politikai és nem etnikai alapú folyamat, sokkal fontosabb annál: az egész Romániát érintő közigazgatási átszervezés „a rendszerváltás utáni legnagyobb projektünk”– egyértelműsítette Dragnea.

Szociológiai, történelmi, demográfiai, gazdasági elemzések alapján döntik majd el, milyen megyék alkotnak egy-egy régiót – árnyalta a képet a miniszterelnök-helyettes. Ezek után 2013 februárjában valóságos zarándoklatot szervezett mindenféle tudós ember társaságában, hogy a helyi képviselőkkel együtt kiderítsék, hogyan is alakuljon a legtökéletesebb regionális felosztás a „rendszerváltás utáni legnagyobb projekt” eredményeként.

Néhány hónapra rá a kormány pénzügyminisztere és másik kormányfőhelyettese, Daniel Chiţoiu bejelentette: május 9-én Románia aláírt egy 70 millió eurós kölcsönről szóló egyezményt a Világbankkal, a pénzt az Országos Adóügyi és Pénzügyi Hivatal (ANAF) átszervezésére fogják költeni. A pénzügyér elmondta, reményei szerint az átszervezés közvetlen következményeként öt év alatt 3 százalékkal növelhetik a költségvetési bevételeket.

Soha nem álltunk azonban távolabb a valóságtól: 2013. június 26-án megjelent az ANAF átszervezéséről szóló 74-es sürgősségi kormányrendelet, amelynek értelmében nyolc regionális igazgatóságot hoztak létre Brassó, Bukarest, Galac, Iaşi, Craiova, Kolozsvár, Temesvár és Ploieşti központtal. Az átszervezés következtében az ANAF magába olvasztotta a vámhatóságot és a pénzügyőrséget, és létrejött az égisze alatt egy új adócsalás-ellenes hatóság is.

Átcsoportosított centralizáció

Hivatalosan a hatékonyság növelését szolgáló átszervezés érdekes módon egy már létező szerkezetre, a korábbi fejlesztési régiókra építette az új, regionális igazgatóságokat. Azokra az egységekre, amelyeket „szociológiai, történelmi, demográfiai, gazdasági elemzések alapján” kellett volna – esetleg más felépítésű, más megyékből álló – működő adminisztratív régiókká alakítani, ahogyan azt a kormány területfejlesztési minisztere korábban elmondta. Avégeredmény nem decentralizálás lett az országos adóhatóság keretében, hanem egy még keményebb centralizálás átcsoportosítással, nyolc új központtal – ezeket Gelu-Ştefan Diaconu elnök irányítja.

Ezek után már senki sem csodálkozott azon, hogy a decentralizációs törvénytervezetet, amelyet a Ponta-kormány 2013 novemberében felelősségvállalással terjesztett a parlament elé, az alkotmánybíróság 2014. január 10-én alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította. Az indoklásban többek közt az áll: a decentralizációs folyamatot egy sor olyan előkészítésnek kellett volna megelőznie, amely elmaradt.

Alacsonynak tűnő bevételek

E struktúra brassói munkapontjának első beszámolójára invitálták a sajtót. A Felicia Pop vezérigazgató által bemutatott 2013-as jelentésből kiderült, hogy 15 mutató közül 11 esetében 100 százalék felett teljesítettek a pénzügyőrök. Mi több, egy tételnél – a magánszemélyeknél végzett pénzügyi ellenőrzés következtében behajtott extra pénzösszegek esetében – 211,28 százalékos eredményt is olvashattunk a kiadványban. A Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna, Maros és Szeben megyére vonatkozó begyűjtési kötelezettségeiket 100 százalék felett teljesítették.

Az erdélyi középrégióra épülő brassói regionális pénzügyi igazgatóság 34 100 négyzetkilométeres területet próbál lefedni, hat megyét, amelyek összlakossága 2360 805 lélek, 226 427 adóalany. Ők képezik a hivatal mindennapi gyakorlatának tárgyát, begyűjtendő az adókat, illetékeket, áfát, jövedéki adókat, társadalombiztosítási hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, munkabaleseti alapot, munkanélküli alapot, egyéb illetékeket.

Az újságírókat természetesen a bevételek érdekelték leginkább, találtunk is egy szűk táblázatot, ahol lebontva felsorolták – megyékre leosztva – mekkora bevételt regisztráltak 2013-ban a régióban. Természetesen felkeltette az érdeklődésünket, hiszen a tavalyi mérlegeket még nagyon későre dolgozzák fel, így minden tavalyi szám fontos az újságíró számára, csak az alacsony számok tűntek fel. A hat középrégiós megye bevételei ugyanis 9 040 462 990 lejre rúgtak, ami a tavalyi román költségvetési bevételek 4 százaléka körül jár. Kávé melletti folyosói beszélgetések közben azt is megtudtuk, nagyjából mindenhol hasonlók az arányok, a hét romániai régió bevétele a költségvetés cirka 30 százalékát képezi, 25 százalék körüli a Bukarest–Ilfov régióé, a többi pedig a nagy adófizetőktől származó bevételekből érkezik. Amire a régiós hivataloknak „nincs rálátásuk.”

A nagy adófizetők kiterjedt birodalma

Az idén tízéves ANAF keretében a kezdetektől létezik a nagy adófizetőket adminisztráló főigazgatóság, a DGAMC is, 2006-ban hozták létre a közepes adófizetőket kezelő közpénzügyi adminisztrációkat, 2007-ben valamennyi megyei közpénzügyi főigazgatóságon is megalakult a közepes adófizetők problémáival foglalkozó osztály. Az ANAF pénzügyi problémákra, kérdésekre vonatkozó, folyamatosan frissülő adatbázisa 2008 óta működik.

A nagy adófizetőket adminisztráló főigazgatóság létrejötténél a Világbank és az IMF bábáskodtak, utóbbi az 1999-es eredmények alapján javasolta, hogy a cégek globalizálódására való tekintettel létre kellene hozni egy „nagy adófizetőket” kezelő külön struktúrát, és segédletet is nyújtott az elején a cégek kiválasztásánál, valamint a kritériumok meghatározásánál. Tény, hogy 2003 óta – amikor egy pénzügyminiszteri rendelettel nagy adófizetőknek minősítették Bukarestben és Ilfov megyében a kritériumoknak megfelelő cégeket, majd 2004-től az egész országból kiválasztottakat, nem akadt kormány, amelyben felmerült volna a főigazgatóság decentralizálása.

A Puterea című napilapban viszont egyértelműen riogatóan írták a következőket 2013 októberében: „A nagy adófizetőket adminisztráló főigazgatóság már nem a pénzügyminisztérium közvetlen alárendeltje, átadták a regionális pénzügyi igazgatóságnak, és 2014 januárjától szét akarják osztani a 42 megyei pénzügyi igazgatóság között.” A lap idézi a volt pénzügyminiszter Gheorghe IalomiŢianut, aki szerint „ha a nagy adófizetők a megyékhez kerülnek, a helyi bárók erőteljes nyomást gyakorolhatnának rájuk, ami nem tenne jót a költségvetésnek.”

Ez azonban csak elterelő hadművelet lehet, mert a fejleményekből egyértelműen kiderült, hogy a nagy adófizetőkben a mindenkori kormány rátalált az aranytojást tojó tyúkocskára.

Egyetlen példa: 2010-ben a nagy adófizetőktől begyűjtött összegek már 16 százalékkal voltak nagyobbak, mint egy évvel korábban, és az ANAF által begyűjtött összegek 43 százalékát képezték – ami mind az állami költségvetésbe ment. A pénzügyben dolgozó szakemberek becslése szerint a nagy cégektől származó tavalyi adóbevételek fele a nagy adófizetőktől származott. Azért írunk becslést, mert alacsonyabb szinteken – például egy megyei pénzügyi hivatalnál – nincs rálátás azokra a bevételekre, amelyet egy, a megyéjükben tevékenykedő nagy adófizetőtől bevételez az állam. Számukra csak a bérek utáni adók, épület- és telekadók hozzáférhetők.

Az óriások Bukarestbe költöznek

A legfrissebb kiválasztási kritériumok közül két mutató lehet döntő jelentőségű: az adókötelezettségek volumene 50 százalékos súllyal, és ugyanannyival a megelőző év forgalma. Számít továbbá a tevékenységek jellege, ide tartoznak a jegybank, általában a bankok, a biztosító társaságok, a pénzügyi beruházásokkal foglalkozó cégek is. 2013 decembere óta a nagy cégek kiválasztásának kritériumait az ANAF elnöke rendelettel módosíthatja, vagyis elnöki döntésen (is) múlik, hogy egy cégnek költözni kell-e Bukarestbe vagy sem. Magyarán egy kis vagy közepes megye számára akár életmentőnek is bizonyulhat, egy-egy óriás „hazaengedése”.

2009. januárjától a nagy cégeket adminisztráló főigazgatóság – DGAMC – által adminisztrált cégek száma 1434-re rúgott, 2010. január elsejétől ez a szám 541 volt, egy évvel később 3000, 2013-tól 1937 tagú volt a világhálón hozzáférhető lista tanúsága szerint. Valamilyen okból 2012 nem szerepel az ANAF portálján.

2013-ban ezek közül Fehér megyében 22 működött, Brassó megyében 64, Háromszéken 11, Hargita megyében 12, Maros megyében 36, Szeben megyében 50 – vagyis összesen 195 nagy cégről van szó, négyszer kevesebbről, mint Bukarestben. Hasonló megkülönböztetett státusban volt 2013-ban Bukarestben 799 nagy cég, Ilfov megyében pedig 141. Január elsején a DGAMC 2500 nagy céget adminisztrált.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.