Vendvidéki látogatás Szentgotthárdon régi szerzetesrendek nyomában

A Nyugat-Dunántúl Alpokalja részén, a Rába folyótól délre található a szlovén Rábavidék, más néven Vendvidék. E néprajzi tájegység nevét az itt élő lakosokról, a magyarországi szlovénokról kapta, kiket vend névvel illetnek. A terület a történelmi Magyarország részeként a ma Szlovéniához tartozó Muravidékkel alkotott szerves egységet.

Mivel korábban jártunk a Muravidéken, a Vendvidékkel délről határos Őrségben, logikusnak tűnt meglátogatni a vendek területét. Még egy dolog inspirált, az 1990-es évek végén volt egy másoddiplomás hallgatóm, aki a záróvizsgáján is büszkén hangsúlyozta, hogy ő vend. Addig nem hallottam a magyarországi szlovénokról. A nemzetiség nagy része Magyarország e részén él, létszámukat országosan ötezerre becsülik.

A szlovén nyelv vend tájszólását egyre kevesebben beszélik, de információt kérvén az egyik faluban tapasztalhattuk, hogy a középkorú hölgy kereste a magyar szavakat.

Régen Tótság volt a táj neve, így érthető Kossits József tudós-plébános 19. században írt munkájának címe: A Magyar Országi Vendus Tótokról (megjelent a Tudományos Gyűjtemény 1828. 5. számában). Kiemelkedik a vendekkel foglalkozók közül Pável Ágoston 1886-ban született nyelvész, néprajzkutató személye, aki 1928-1942 között a szombathelyi múzeum néprajzi tárának vezetője, a szlovén nemzetiség irodalmának, kultúrájának kutatója volt. Álljon itt két művének címe tanúságul sokoldalúságára: A vashidegkuti szlovén nyelvjárás hangtana, s Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben. Előbbinek egyik érdekes megállapítása: vannak olyan faluk, ahol a nők hímnemben beszélnek magukról. Utunk során találkoztunk olyan fiatallal, akinek szándékában állt vendül tanulni, de éppen emiatt a sajátosság miatt adta fel tervét.

Pávelt magas szintű szlovén filológiai ismeretei okán meghívták tanítani a ljubljanai egyetemre, de Magyarországon maradt. A szegedi egyetemen Szent-Györgyi Albert is tanítványa volt. Pável diákként Weöres Sándort segítette, akivel felnőttkorában is szoros kapcsolatot ápolt. A magyar költőtársadalom kiemelkedő alkotója leveleiben mindig tisztelettel, s baráti szeretettet „Guszti Bátyám”-ként szólította meg. A professzor halálára verset is írt Pável Ágoston emlékének címmel: „… a percek, órák, napok és évek/ rakott hajókként úsznak műveddel…”. Pável patrónusa volt Gazdag Erzsinek is, akinek elsősorban gyermekversei ismertek.

A Vendvidék központja, Szentgotthárd, a város történetét többen feldolgozták. A Szentgotthárd című lap 2021. februári számában megemlékeztek például a 165 éve elhunyt Dóczy József ciszterci tudósról, akinek 1831-ben jelent meg magyar nyelvű munkája: „Története és viszontagságai Szentgotthárdnak a XII. századnak végétől a XIX. század harmadáig ”. A helytörténet mai szakemberei között tarthatjuk számon a költő és festő Csuk Ferencet, aki a Honismereti Klub tagjaként számos helyi eseményt megírt, verselt.

A település neve Szent Gotthárd bencés szerzetes emlékét őrzi, akit a kora középkor templomépítőjeként tiszteltek, közel harminc szent hely létrehozásában vett részt.

A szerzetes oltalmába egykor átkelőhelyeket ajánlottak. Így érthető, hogy III. Béla királyunk, – kinek nevéhez többek között az írásbeliség bevezetése kötődik – 1183-ban Szent Gotthárd tiszteletére alapította meg a Rába és a Lapsincs folyó összefolyásánál, a határ közelében a ciszterci apátságot. A templomot a hagyomány szerint a Szűzanya oltalmába ajánlották.

Az első szerzetesek Franciaországból érkeztek, de kegyúri viták miatt a kolostor a 16. század elején elnéptelenedett, a török időkben erőddé alakított korai gótikus stílusú templomát 1605-ben Bocskai hajdúinak támadásától tartván egy osztrák főkapitány felrobbantatta. Helyette az évszázad végén új templom épült, amit, száz évvel később a ciszterci gazdálkodást segítendő magtárrá alakítottak át. Megtehették, hiszen a 18. század közepén új rendi élet kezdődött: új kolostor, templom építése.

A Magtár-templom, Szentgotthárd legrégebbi műemléke jelenleg teátrumi szerepet tölt be. A Színház aulájában ülve beszélgettünk Hrabovszky-Orth Katinkával, a Pannon Kapu Kulturális Egyesület elnökével. A környezetet személyessé tette, hogy általa festett képek is díszítették a falakat.

„A városban jelenleg a legnagyobb kulturális és közösségi színtér a Színház. Ez ad otthont az összes civil szervezetnek, a kiállításoknak, próbáknak. Viszont ez a hely ahhoz kicsi. A színház 252 férőhelyes, kamaraméretű, sajnos nem jól felszerelt, de gyönyörű. Nyertes pályázatból sikerült az öltözőket felújítani. .A szabadtéri rendezvényeinket a Várkert színpadán szoktuk szervezni. Állandó eseményeink a május elsejei kirakodóvásár, kulturális programok, városi gyereknap, Hopplá Fesztivál, Szerelmesek Fesztiválja, Kistérségi forgatag, Történelmi Napok, Zöld Szentgotthárd, augusztus 20., Karácsony Határok Nélkül. Ezeken a nagy rendezvényeken kívül rengeteg kisebb – például fúvós találkozó, kültéri kávéházi esték – van bel- és kültéren is. A járványhelyzetben online közvetítéseink voltak. Büszke vagyok rá, hogy sikerült megalapítanom egy amatőr színjátszókört, vegyes korosztállyal.” Be- és körbejártuk az épületet, így láthattuk a kora középkori, elpusztult templombelső szép maradványait; a szentgotthárdi csatát megörökítő fémkaput.

Avatott vezetővel, Bodorkós Imre plébános kíséretében nézhettük végig Magyarország harmadik legnagyobb barokk templomát. A belső teret felállványozva láthattuk, több éves restaurálás folyik, de így is gyönyörködhettünk a részletekben.

„A templomot 1764-re, a szentgotthárdi csata százéves évfordulójára készítették el. Robert Leeb apát, kinek fából faragott szobra a templom előtt látható, kezdte el az építtetést. 1764-ben megáldották a templomot, a belső munkák elvégzése után 1779-ben szentelték fel. A templommal kapcsolatos művészettörténeti érdekesség – tudtuk meg az atyától – valószínűsíthető az itt dolgozó művészek szerint, hogy Magyarország első, nem szakrális témájú freskója található itt: a szentgotthárdi csata ábrázolása. Akkor a szentgotthárdi apátság a Bécs melletti Heiligenkreuz apátságának fiók apátsága volt. 1883-ban a magyar ajkú apátságokat Zirc vezetése alatt egyesítették. A heiligenkreuziakkal megmaradt a jó kapcsolat. A tőlük idelátogatók úgy vélték, Heiligenkreuz megmaradt gótikusnak, de a barokk Heiligenkreuz Szentgotthárdon látható.”

Egy Szent Vince ereklyét is őriz a templom, a mártír valószínűleg a 3-4. században szenvedett vértanúságot és a római Callixtus katakombából került ide. Főleg a szlovén hívek keresik fel, egy barokk templom rangját abban a korban szentek ereklyéi emelhették.

„A ciszter közösségnek voltak olyan jeles tagjai, akik a kézművességben szép eredményeket értek el – folytatta a plébános úr. – A templomnak jó részét egy Mathias Gusner nevű testvér festette ki, a főoltárnál a heiligenkreuzi oltárkép művészi másolata látható. A cisztereknél hagyomány, hogy Nagyboldogasszony tiszteletére szentelik fel a templomot. Alatta pedig Szent Gotthárd püspök ábrázolása látható.”

A kórusra hosszú folyosón keresztül haladva juthattunk fel, amelyen restaurálásra váró angyalkák, kőfaragványok, festmények mellett haladtunk el. Fentről láthattuk Dorfmeister nagyméretű alkotását, a Mester kézjegyével is ellátta, s az 1664-es évszámot, a csata évét is rögzítette. A stallum, kóruspad a szerzetesi szertartások fontos berendezése. A hosszú ceremóniák alatt a testvéreknek igencsak elfáradhatott a lába, ezért a felhajtható ülések aljára egy titok félköríves ülőkét szereltek, a neve misericordia, azaz irgalom, amire a barátok – a stallum karfáján támaszkodva – ránehezedhettek. A kóruspad, a templom padjai, az ajtók míves faragásai, intarziái Caspar Schretzenmayer testvér keze munkáját dicsérik. Josef Schnitzer a szobrokat készítette.

Bevallom, nem vagyok a barokk stílus nagy híve, de itt, a templomon végigvonuló következetes díszítések alkalmazása tetszett. Pár szót megtudtunk a plébános atyától a hitéletről is. Viszonylag sok a fiatal, a határ közelsége miatt a városban, sokan járnak át Ausztriába dolgozni. Itt a templomban szlovén nyelvű misét is tartanak, s próbálják az ökumené szellemét is ápolni a református és evangélikus gyülekezettel.

A templomhoz kapcsolódó kolostort – amelynek épülete tiszteletet parancsoló méretű, pedig egyik szárnya nem is épült meg – a katolikus egyház nem kérte vissza, abban a Szentgotthárdi Közös Önkormányzati Hivatal működik.

Szép Renáta – külkapcsolati és koordinációs ügyintéző – fogadott bennünket. A bejárati folyosón kiállításokat rendeztek: szentgotthárdi értékek, ciszter hagyaték, egészségügy, kézművesség, kiskereskedők élete; mi a sport helyi történetébe csöppentünk bele. Fiatal kísérőnktől megtudtuk, hogy igyekeznek a hajdani szellemnek megfelelően kialakítani, megőrizni a környezetet. Így például láthattuk, hogy az egyes irodákban dolgozók nevei ízléses fatáblácskákon sorakoznak.

Széles, boltíves folyosón keresztül jutottunk el az egykori apáti, ma polgármesteri fogadószobához. Dorfmeister pannóinak digitális változatai ölelik körbe a falakat, köztük az a történelmi pillanat, amikor III. Béla királyunk megalapítja az apátságot. A refektórium, az egykori ebédlő ma házasságkötő teremként szolgál. Mennyezetét Gusner szerzetes festménye díszíti, ahol jól látható a kolostor eredeti terve. Izgalmas helytörténeti érdekesség, hogy 1945-ben a Szépművészeti Múzeumból menekített értékek egy részét a kolostor pincéjében őrizték. A Színház épülete mellett „van az Időutazó Múzeum – tudtuk meg vezetőnktől –, aminek a lényege, hogy amikor a látogató az aktív szobákba belép, akkor tényleg azt érezze, hogy visszacsöppen a múltba. Kommunikálni kell az ott megjelenő történelmi személyiségekkel, akiket, neves magyar színészek testesítenek meg. Illatgépek és animációs berendezések is segítik a korhű hangulatot.”

Az egykori kolostor épületből kilépve a Várkertben kanyaroghattunk a Ciszter tanösvényen.

A gondozott park emléket állít a szerzeteseknek, akik Szentgotthárd és környéke életére nagy hatással voltak:

ismerték a mezőgazdasági gazdálkodás csínját-bínját, s a regulájuk szabta lelki feladatok mellett a kétkezi munkából is kivették részüket. Napi étrendjükbe beletartozott a néhány liter gyengére főzött sör, kertjükben citromot, narancsot, ananászt is termesztettek. Hangulatos gyerekzsivaj verte fel a park csendjét ottlétünkkor, a játszótéren apróságok szaladgáltak, egy kisfiú módszeresen járta körbe-körbe a piros-arany halaktól hemzsegő tavacskát. A kert mellett a wellnes-központ épületei szolgálják a jelenkor igényeit.

(Folytatjuk)