HIRDETÉS
„Jobban össze kell hangolni a kulturális támogatási rendszert és a kulturális szolgáltatásokat Csíkszeredában” – jelentette ki Ráduly Róbert Kálmán. Csíkszereda polgármestere még szeptemberben a helyi FunFm rádióban, majd több megszólalásában is kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját. Októberi ülésén a csíkszeredai önkormányzat képviselőtestülete – a közalkalmazotti béremelés, valamint az adóreform miatt – mintegy 15 millió lejt vont el a helyi önkormányzat jövő évi költségvetéséből. Innen már egyenes út vezetett az önkormányzat által fenntartott Csíki Játékszín, a Csíki Székely Múzeum és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes átszervezéséhez. Ennek nyomán zűrzavar és pánikhelyzet alakult ki a csíkszeredai kulturális intézményekben. Az érintettek szerint ehhez a bizonytalan helyzethez nemcsak a gyors átszervezés, hanem a hiányos kommunikáció is hozzájárult. Mára már körvonalazódik a megoldás, egy dolog azonban bizonyos: jövőre kisebb költségvetésből, és összevont munkakörű, alacsonyabb számú személyzettel kell majd dolgozni.
Utánajártunk, hogy a különböző székely kulturális intézmények hogyan vészelik át a drasztikus forrásmegvonást.
A Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt az első, ezzel kapcsolatos értesülésekre reagálva úgy fogalmazott: „mi, menedzserek azzal szembesültünk, hogy nem volt egy minden részletre kiterjedő, alapos, nyugodt hangvételű megbeszélés.” Végül heteken keresztül, több szakaszban zajlott az egyeztetés, és a múzeum számára sikerült kompromisszumos megoldást találni. Megszűnt egy betöltetlen restaurátori állás, ugyanakkor leépítették az összes teremőrt és tárlatvezetőt, az ő foglalkoztatásukra már nem maradt lehetőség. A múzeumtól további két állást áthelyeztek a polgármesteri hivatalhoz, így jelenleg 23 alkalmazottal működik a Csíki Székely Múzeum.
Valószínű, hogy muzeológus kollégáim, akiknek egyéb feladatuk lett volna, bevállalják ezt is” – magyarázza az igazgató nem túl rózsás helyzetüket. Gondjaikat az is növeli, hogy a jövő évi költségvetés ismeretében valószínűleg be kell zárniuk a Kossuth utcai galériát, amely a kortárs képzőművészeti megnyilvánulások központi tere volt a városban. Pénzszűke miatt megszűnnek a múzeum egyéb kulturális rendezvényei is, amelyek színesítették a kínálatot. Ezek közé tartozik a három filmfesztivál – a Tres Courts, Filmtettfeszt és a KineDok –, a táncház, elköltözik a társasjátékklub és valószínű, hogy a hétvégi gyerekfoglalkozás is. Ugyanakkor az eddig ingyenes Múzeumok Éjszakájára belépőt kell majd fizetni. Három kiadvány megjelentetését tervezték: az egyik a tizenharmadik éve rendszeresen kiadott, a múzeum alapfunkciójába találó Múzeumi Évkönyv, a másik Szabó András Napraforgók című, a 20. századi csíki művészetet bemutató könyve, valamint a várostörténeti konferencia kiadványa. Ezeket forráshiány miatt nem tudják megjelentetni. A tervezett kiállítások számát húszról ötre csökkentik. Látható lesz a Weöres 100, és egy, a ferences rendről szóló kiállítás, valamint két nagyobb: a Magyar Nemzeti Galériából hoznak egy Aba Novák Vilmos–Nagy Imre-tárlatot, továbbá lesz egy várostörténeti kiállítás. A Nagy Imre Galériában a művész születésének 125. évfordulója alkalmából egy jubileumi tárlat nyílik. Az ideihez képest a múzeum költségvetése egyharmaddal fog csökkenni.
A csíkszeredai képviselő-testület októberi ülésén – amelyen az érintett három intézmény majdnem minden munkatársa jelen volt – olyan döntés is született, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalhoz került át a színház hangtechnikusa, aki egyben díszletmunkásként is tevékenykedett, illetve a szervező és az ügyintéző. Felszámolták a jegypénztárosi, a kellékes (aki heteken keresztül önkéntesként dolgozott tovább az intézménynél) és a súgó állását (az utóbbit más típusú szerződéssel foglalkoztatják a továbbiakban), illetve visszavette a város a Csíki Mozi működtetésére elkülönített öt állást is.
„Megpróbálok a tényekre reflektálni és szem előtt tartani a társulat perspektíváját különös tekintettel arra, hogy februártól nyugdíjköteles vagyok. Úgy szeretném itt hagyni a tizennyolc év alatt felépített színházunkat, hogy az fejlődni tudjon. A színházépítésben nincsenek befejezett folyamatok, mert mindig szükség van a megújulásra. Viszont arról beszélni kell, hogy ez mennyire függ össze a valós igényekkel” – hangsúlyozta Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója az átszervezéssel kapcsolatos kérdésünkre.
A színház jövő évi költségvetése kapcsán néhány hete elkezdődött egy beszélgetés a polgármesterrel, a tanácsosokkal és az alpolgármesterrel. Kiderült, a kormány által a művésztársadalomba bevezetett év eleji béremelés és az új adóreform miatt a színház kevesebb pénzből tud jövőre gazdálkodni. Az igazgató szerint a színház munkaközössége is nyíltan állt hozzá a párbeszédhez, hiszen nyilvánvalóvá vált, nem maradhat minden a régiben. „Nincs ellenállás: a színház és a színtársulat részéről nagyon rugalmas és nyitott, rákérdező, kooperatív magatartást tapasztalok. Ezt kellene összekötni azzal a döntéssorozattal, ami jó irányba vezetheti intézményünket” – magyarázza az igazgató, aki szerint
a társulat gesztust tett azzal, hogy elfogadta, nem nőnek a bérek a megadott és lehetséges szintig. Cserébe azt szeretnék, hogy maradjon meg a barátságos és szeretetteljes környezet, amihez az elmúlt tizennyolc év során hozzászoktak.
Ahhoz is ragaszkodnak, hogy maradjon meg az intézmény autonómiája, aminek igényét a társulat írásban fogalmazta meg az önkormányzat felé.
Az 1998-ban elindított intézmény működését 65 személlyel tervezték, de eddig legtöbb 45 állás volt betöltve. A legutóbbi önkormányzati karcsúsítás után ez a szám 39-re csökkent, és ekkor már „kigyúlt a piros lámpa”, hiszen eddig is összevont munkakörökkel dolgoztak. „Ezt tovább karcsúsítani nem lehet, mert akkor az intézmény elveszti a repertoár-színházi jellegét – ez havi 15–16, évi 160 előadást jelent, 5–6 premiert. Az intézmény jellegére ezen a tájon feltétlenül szükség van” – érvel az igazgató.
A csíki színház vidéki tájprogramjában kezdetben a falusi önkormányzatok pótolták ki a jegybevételt, hogy ezzel ne okozzanak veszteséget a városnak, de a vidékjáró program felfutásával a megyei tanács is adott pénzt. Egyértelmű azonban, hogy a továbbiakban ennél több pénz kellene, hogy a kiszállások zavartalanul működjenek. Az elmúlt tizennyolc évben kiderült: falvakon is van érdeklődés a színház előadásaira, ezért számos helyen felújították a művelődési otthont.
Az igazgató jó ötletnek tartja, hogy városi szinten létrejön egy művelődésszervezői testület, és megnyílik a lehetősége az elektronikus jegyeladásnak. Azt mondja, fontos lenne Hargita megye másik két színtársulatával is jó együttműködést kialakítani. Parászka szerint ez a három színház különböző regionális identitásokat testesít meg, azaz három különböző arculattal rendelkezik. Másrészt
a három intézmény összköltségvetése nem éri el egy átlagos romániai vidéki színház büdzséjét.
Példának hozta fel a temesvári színházat, amelynek évi 6,5 millió lej a költségvetése, a szatmárnémetinek pedig 7,5 millió. A három Hargita megyei színház ennél kevesebb pénzből sokkal több előadást visz színre.
A teátrumnak a tavalyi évadban 51 ezer nézője volt, mintegy 8200 bérletet adtak el, és 169 saját előadást tartottak, 44-et pedig fogadtak.
A tárgyalások nyomán a színház vezetősége az eredetileg igényelt 2,7 millió lejes szubvencióból lefaragott kétszázezer lejt, de 2,5 millió lej alá nem mennének, mert az már veszélyezteti a színház működését. Megfelelő önkormányzati támogatás nélkül a színház sorsa megpecsételődne: tavaly – pályázatokkal együtt – háromszáznyolcvanezer lej saját jövedelmük volt, és ezt az összeget szeretnék növelni hatszázötvenezer lejre.
A Csíki Játékszínt is érintő átszervezések miatt több színházi szakember és mintegy félezer, a színházért aggódó személy írta alá a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) közleményét. A dokumentumban azt nehezményezik, hogy a csíkszeredai önkormányzat átszervezi a kulturális intézményeket.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek nyolc alkalmazottjától kellett megválnia az átszervezés nyomán. „Tudomásul vettük, hogy anyagi okokra hivatkozva a városi tanács megszavazta az átszervezést és a leépítést, de mégis állandó kérdés számunkra, hogy mennyit spóroltak ezzel? Tőlünk négy személyt áthelyeztek az önkormányzathoz és négy munkakört leépítettek. Bedolgozókkal pótolhatjuk a hiányt. Eszerint úgy néz ki, mintha nagy változás nem történt volna. A valóság azonban azt mutatja, hogy leépültünk, mert nem tudunk annyi hiányzó munkakört ellátni. Emlegetnek összevonást is, amelyről tudjuk, hogy egyik intézménynek sem jó. De a döntési jog náluk van, miként a felelősség is” – fogalmazott András Mihály, az együttes igazgatója.
A szakember szerint Székelyföld nem engedheti meg magának, hogy kultúrája gyengüljön, különösen olyan helyzetben, amikor gazdaságilag gyenge, hiszen a régiót eddig elsősorban a kultúrája tartotta meg.
Amikor korábbi fenntartójuktól, a Hargita Megyei Tanácstól átkerültek a városhoz, az együttesnek 45 tagú emberállománya volt, azóta ez a létszám csökkent. Legutóbb nyolc személy állása szűnt meg, a mostani átszervezéskor ismét nyolc. Jelenleg huszonhatan vannak az intézménynél. „Eddig is többféle munkakört kellett ellátnunk. A teherbírásunknak, a tehetségünknek, a sokoldalúságunknak is van határa. Igyekszünk megbirkózni az új helyzettel, de már látom, hogy ez a jövőben további sorvadást, gyengülést fog hozni. Közben kollégáim a régiónkban több száz fiatalt oktatnak. Hányan tudnak ma olyan közösséget teremteni Székelyföldön, ami megtartó erő, kultúránkra épül és életörömöt ad? Fogyásunkkal, az átszervezések és leépítések nyomán kialakult kár sokkal nagyobb, mint ahogyan látszik” – magyarázza az igazgató sanyarú helyzetüket.
A Hargita együttes költségvetése 2017-ben 2,28 millió lej volt, ebből 2 millió lej származott a várostól. A leépítések és egyéb költségmegvonások azonban már most új helyzetet teremtenek. Több műsoruk megsínyli az elbocsátásokat, hiszen az a nagy kérdés, hogy képesek-e színvonalvesztés nélkül bedolgozókat találni. Műsoron levő produkcióikat az új helyzetre igyekeznek átalakítani.
A mindenhol karcsúsított intézményi költségvetések ellenére mégis attól tartanak, hogy ennél nehezebb időszak jön a székelyföldi kultúrára, ha beigazolódnak azok a híresztelések, miszerint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest és a Csíki Játékszínt összevonnák, de hasonló sors várna a megye három színházára is. Erről Csíkszereda polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt kérdeztük.
„Az igazán okos emberek akkor készülnek egy helyzetre, amikor a helyzetről mások még nem is tudnak. A válság szele gyakorlatilag már júliusban érzékelhető volt. A napokban meghozott intézkedéseken keresztül ez már jól látszik: a kormány felelőtlen – a fogyasztásnövelésre alapozó politikája miatt – Románia válságba került” – fogalmaz a polgármester, aki július óta várta, hogy a színház igazgatója megkeresse a városházán, hogy együtt beszéljék át, miből lehetne előteremteni a 25 százalékos béremelést és az egyéb terheket. De mivel erre nem került sor, magyarázza Ráduly Róbert, az ősz folyamán a polgármesteri hivatalnak lépnie kellett.
A polgármesteri hivatal folyó bevételeinek egy hetedét vonta el a kormány új adópolitikája, évi mintegy 16 millió lejt. Ennek ismeretében a polgármester sokkal meredekebb átszervezést szeretett volna elérni a kulturális intézményeknél, de ma már ezzel is elégedett, és örül annak, hogy idejében lépni tudtak, noha nem mindenki volt egyformán partner a szükségszerű folyamatban. A polgármesteri hivatal az új menedzseri szerződéseket úgy köti meg, hogy abból egyértelművé váljon, ki mekkora támogatásra számíthat.
Az intézmények szempontjából a mostani végkifejlet szerencsésebb állapotnak mondható ahhoz képest, ahonnan az átszervezés terve elindult. Szóba került például a múzeum integrálása a városháza struktúrájába. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunorral is konzultáltak, és ennek nyomán döntöttek, hogy a múzeum jogi személyiségét nem kellene megkérdőjeleztetni. A másik elképzelés – amelyet nem vetettek el –, hogy a színházat és az együttest egy jogi személyiségű intézménybe vonják össze. Ily módon össze lehetne hangolni a működésüket több területen is, például egy főkönyvelője és háttérstábja lenne az új intézménynek. „Ezzel régi álmunk is teljesülne, hogy végre rendszeres közös produkciókban lássuk a színházat és az együttest. Nem valamiféle verseny és egymástól való elhatárolódás kellene jellemeznie kapcsolatukat, hanem az integráció. A társulatok függetlenségét – a külön tánckart és a külön színészkart – megőriznénk. Nyugdíjazása okán Parászka úrnak a menedzseri megbízása január 26-tól megszűnik. Ennél jobb pillanatot nem tud találni a város az intézmények összevonására” – nyomatékosítja a polgármester.
Ráduly Róbert Kálmán szerint számára nagy öröm, hogy a csíki színház bérletet tart fent vidéken, de ennek a helyi önkormányzatok és a megyei tanács költségvetésében is meg kellene jelennie. Az „egybeolvasztásokról” már minden érintettel beszélgettek, de az ötletet egyelőre elvetették, ami viszont nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy hosszabb távon a megye három színháza közös rendszerbe kerüljön. „Ezt úgy képzeljük el, hogy a jövő évadban például a csíkszeredai színházbérletbe három előadással a Csíki Játékszín, kettővel a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és eggyel a gyergyószentmiklósi Figura szerepeljen. Ez a felállás hangsúlyos megyei együttműködést eredményezne. Így már nagyobb indokoltsága volna a megyei tanácsot is bevonni a közös tervbe. Mindenik színpadon változatosabb kínálat lenne, mert nemcsak a saját társulatát látná a közönség, hanem más társulatokat is” – érvel az együttműködés mellett a polgármester. Úgy véli, a következő lépés lenne a közös darabok tető alá hozása: minden társulattól játszanának színészek közös produkciókban. De Ráduly ennél is tovább megy:
Nagyobb volna a mozgás, és jelentősen tudnánk előre lépni néhány év alatt ebből az együttműködésből. A Tomcsa Sándor Színház menedzsere már rég fontolgatja ezt, a polgármesterek és a megyei tanács elnöke is partner volna. Ezt legkorábban a jövő évadtól lehetne meglépni.” Számításai szerint ezzel csökkennének a produkciós költségek is, és a darabok kijátszási lehetősége is nőne.
Füleki Zoltán alpolgármester úgy fogalmaz: az új adóreformmal lezárul egy közigazgatási korszak, és egy új kezdődik. Ezt az ország valamennyi önkormányzata megsínyli, mindenhol átszerveznek, átalakítanak
A Figura Stúdió Színház igazgatója, Albu István megkeresésünkre nem kívánt reagálni a kényszerű átszervezésekre. Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója viszont úgy fogalmazott: „ismerem a csíkszeredai helyzetet. Ha reálisan gondolkozunk, akkor arra kell számítanunk, hogy minden kulturális intézmény megérzi azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a helyi önkormányzatokra kényszerít. Ezeknek az átalakításoknak a mértéke a mi helyzetünkben az önkormányzat szándékától és lehetőségeitől függ. Álláspontomat már elmondtam a város vezetőségének: olyan döntést szeretnénk, amely ne vesse vissza a társulatot, hanem a fejlődés irányába hasson. Természetesen nálunk is lesznek változások”.
A három Hargita megyei színház lehetséges együttműködéséről szólva Nagy kifejtette: szó sincs a színházak összevonásáról, annál inkább egy – a kényszerű helyzet szülte – lehetőségről, amelynek eredménye jó is lehet a három színháznak. A három színháznak eddig is jó volt a kapcsolata, hiszen közös gyerekbérlet és előadáscserék is voltak, ezt viszont fejleszteni kell.
„Kissé félre van értelmezve az ügy. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is aláírtam a Csíki Játékszínt támogató nyilatkozatot. A szorosabb együttműködésben látok arra is lehetőséget, hogy a rossz helyzetből jól jöjjünk ki. Sokat segíthetne a megtakarításban és repertoárjaink színesebbé tételében, ha egymás előadásait átgondoltabban és rendszeresebben vinnénk egymáshoz úgy, ahogy az egyébként a meseelőadásainkkal sok éve sikeresen működik. De akár közös műsorokban is gondolkozhatunk. Így a megyei tanácsnak is sokkal átgondoltabb és fajsúlyosabb támogatást kellene nyújtania a legfontosabb kulturális intézményeknek. Erre vonatkozóan is vannak elképzeléseink, csak éppen időt kellene szakítani ezek alapos átbeszélésére. Az viszont tény, hogy a magyar kisvárosaink színházaikat mindenképpen meg kell őrizniük, hiszen ez nemcsak előadásokat jelent, hanem az itt dolgozó kisközösségnek, idelátogató értelmiségnek köszönhetően egy olyan kulturális központot, amely az egész közösségnek kulturális erőt, önbecsülést adhat, akárcsak egy egyetem” – érvel Nagy Pál.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
