HIRDETÉS
A koronavírus-járvány miatt meghozott korlátozó intézkedések sok embert zavarnak, sokan nem értenek vele egyet, mások pedig még pesszimistábbak: úgy vélik, már nem áll vissza soha a régi rend. Nehéz tehát a mai felemás helyzetben felszabadultan és bizakodóan ünnepelni. Úgy várni Jézus feltámadására, hogy túltesszük magunkat az előttünk tornyosuló vélt vagy valós gondokon.
Legyünk őszinték:
Ezek ugyan bosszantó, de nem annyira súlyos korlátozások. Kis önmegtartóztatással simán túl lehet élni. Meglehet, jövő ilyenkor mindez rossz emlék marad, mint annyi más történet, amely az emberrel élete során megesik. És amelyen a hit lendíti túl. Ugyanis hitünkből ered a megnyugtató magabiztosság, hogy ne féljünk sorsunk alakulásától, a jövőnktől, amely mindig Isten kezében van.
Egyik barátom történetét mesélem el, aki légzési nehézségekkel került kórházba. Családjával együtt kétségbe volt esve, mert a rémisztő hírekből arra következtettek, hogy talán soha nem látják viszont egymást. Lehet ennél tragikusabb végkifejlet egy ember számára? Miután beutalták a kórházba, az első este telefonon beszélgettünk. Délelőtti kétségbeesésének már nyoma sem volt. A helyzettel megbékélve nyugodt hangon magyarázta, hogy rábízta sorsát Istenre. „Isten kezében vagyok. Ő döntse el, mi legyen velem. Én minden változatba belenyugszom” – magyarázta mély hallgatásom közepette.
És így is történt. Három hét múlva találkoztunk. Barátom áradozott, hogy a nővérek és az orvosok csodát tettek: nem került lélegeztetőgépre, a kezelés pedig hatásosnak bizonyult. Sok ilyen történettel találkozunk, amely mellett gyakran észrevétlenül megyünk el, és azt sem ismerjük fel, ha a „csoda” velünk történik meg. Holott ez a gondviselés óvó keze. Ott van védőpajzsként a keresztény ember körül: ez adja a jövőbe vetett hitet, a bizakodást és a belenyugvást, amikor erre szükségünk van.
Húsvét idején is fontos ezekről beszélni, hiszen mai világunk, és benne az emberek, kiszolgáltatottabbak, mint valaha. Vagy legalábbis ezt érzik, még akkor is, ha nincs rá nyomós okuk. Holott anyagiak tekintetében egyáltalán nem olyan tragikus a helyzet, mint ahogyan azt sokan gondolják. Ahogyan egyik vállalkozó ismerősöm szokott fogalmazni: vajon miért nyafognak annyit az emberek, amikor bármelyik élelmiszerboltban tucatnyi szalámi, tej- vagy pékárutermék van. Olyan felhozatal, amiről elődeink álmodni sem mertek. Valóban olyan rossz ez a világ? Vagy inkább az a gond, hogy egy vágyvezérelt burok rabjaként sok ember olyan magasra emelte a képzeletbeli elvárásait, hogy elérhetetlenek számára. És ezzel ördögi körbe került.
Persze hogy vannak boldogtalan emberek. Még a járvány előtt olvastam egy nagyképű Facebook-bejegyzést, miszerint egy fiatalember haverokat keres hétvégi kiruccanásra egy írországi sörözéshez. Fapados repülőjárattal oda-vissza két-három nap. Azóta már láttam párszor a világvége hangulatot idéző bejegyzéseit a járványról. Hány ilyen mának élő emberke vesz körül bennünket, akinek gondtalannak tűnő szórakozásait derékbe törte a pandémia.
Húsvét van: Jézus feltámadásának kell meghatároznia életünket. Jóban és rosszban egyaránt. Olyan iránytű ez, amely a keresztény embert minden helyzetben eligazítja, és megmutatja a helyes válaszokat a hogyan tovább kérdésére is. Ebben a szellemben fogadjuk be tehát a húsvétot! Ehhez kívánok minden kedves olvasónknak áldott ünnepet!
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
