HIRDETÉS
Több szórványtelepülésen is megfordultam az elmúlt hónapokban Aranyosszék peremvidékétől a Bánságig. Visszatérésre késztető helyek ezek, hiszen vidékjáró újságíróként a rendszerváltás óta követem figyelemmel a dél-erdélyi magyarság küzdelmeit. Ami jóval nehezebb, mint a tömbben élőké: itt napi rendszerességgel számtalan kihívásnak kell megfelelni a többségi román tengerben.
Minden emberveszteség – legyen az vegyes házasságból származó beolvadás, fiatalok elköltözése, elvándorlása, vagy az idős nemzedék elhalálozása – mély nyomokat hagy a helyi magyar közösség boldogulásában.
Egy-két gyereken múlhat a magyar tannyelvű osztály, vagy éppen a magyar tagozat sorsa, illetve az idős egyháztagok távozásával az élők sorából a gyülekezet fennmaradása kerül veszélybe. Amikor az egyházközség saját lelkipásztort nem tud fenntartani, a környékbeli kis gyülekezetek szórványlelkészi munkájára szorul. Olyan ez, mint amikor egy faluban megszűnik a magyar oktatás: azok a fiatalok is elköltöznek, akik addig kitartottak a településen.
Az elmúlt hónapok tapasztalatai viszont arról szólnak, hogy egyre több helyen folyik nagy munka a szórványban a magyar közösségek megtartásáért. A templom- és iskolafelújításban, óvodaépítésben és a szórványiskolai központok fenntartásában fontos szerepet játszik a magyar kormány. Az elmúlt száz évben a dél-erdélyi magyarság számára soha ennyi pénz nem érkezett Budapestről, mint mostanában. Az egymást érő épületátadások és avatóünnepségek forgatagában jól látszik, hogy a koronavírus-járvány elmúlt két esztendejében is végig folyt a munka, sok helyi közösség pályázott sikeresen.
A református egység napján, május 22-én a Nagyenyedi Református Egyházmegye ötven templomából tíz, eredeti szépségében felújított egyházi ingatlan ünnepélyes átadására került sor. Van közöttük ezres lélekszámú közösség Magyarlapádon, és van pár idős egyháztagot számláló kisgyülekezet is Marosszentimrén. Valamennyiük élni akaró közösség, akik számára üzenetértékű, hogy a jelentős magyar állami segítséggel felújított templom munkálataiból részt vállaltak közmunkával és anyagi hozzájárulással. Szép tapasztalat volt megfordulni a gyulafehérvári református gyülekezetben is, amelyik a környék egyik legszebb református templomát mondhatja magáénak. A bő kétszáz lelkes gyülekezet példás összefogásról tett tanúbizonyságot, amikor a pályázati pénzekből finanszírozott templomfelújítás során többször is gyűjtésbe kezdett, hogy megmutassa, ezzel is magáénak érzi az elődök által önerőből felépített egyházi hajlékot. Példás összefogásukat és anyagi áldozatvállalásukat az erdélyi nagygyülekezetek is megirigyelhetik.
Hetven kilométerrel odébb, Déván, Böjte Csaba ferences szerzetes „árvagyerek-birodalmát” nem kell bemutatni az olvasónak, arról viszont talán kevesebben tudnak, hogy
a Dévától 12 km-re fekvő Piskin 1849. február 9-én lezajlott híres csata helyszínén, a Sztrigy folyó egykori fahídjának közelében a Böjte Csaba kezdeményezésére létrehozott Szent László Alapítvány történelmi emlékparkot szeretne kialakítani.
Ópiskin ma már elvétve találni magyarokat, de a többségi román lakosság is örül a kezdeményezésnek, hiszen az évtizedek óta gazzal, bozóttal benőtt folyóparti terület végre gazdára talált. Ottjártamkor a híres piski csárda romos falainak megmentésén dolgozott egy székelyföldi csapat. Az újjáépített csárda is szerves része lesz a kéthektáros történelmi parknak: a 19. századi történelmi események bemutatásával a románokat és magyarokat egyaránt szeretnék megszólítani. A magyar kormány támogatásával elindított munkálatok folytatására Kárpát-medencei gyűjtést szerveznek, a dél-erdélyi kezdeményezés iránt nagy az érdeklődés.
Innen már „csak” 150 kilométer Temesvár, ahol a szintén magyar kormányzati támogatással befejezéséhez közeledő Új Ezredév Református Központ impozáns multifunkcionális épületegyüttese kiegészült a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság által visszavásárolt Magyar Házzal. A temesvári és a bánsági magyarság egykori központját a Trianon utáni évtizedben építették fel helyi magyarok közadakozásából, az ingatlant azonban a kommunista hatalom államosította. A helyi magyar közösség elöljárónak hosszas pereskedés után sem sikerült visszaszereznie, végül a magyar állam vásárolta vissza a bánsági magyarság jussát.
Láttam az ünneplő emberek derűs arcát a temesvári házavatón. Mindenki érzi, hogy e nagyívű befektetések új kezdetet ígérnek a helyi magyarság számára. Temesváron, Déván, Piskin, Gyulafehérváron, Nagyenyeden vagy Kocsárdon egyaránt.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
